A Kispál és Borz egykori menedzsere lehet a légikarasztrófa egyik áldozata

A hétfő reggel eltűnt, Rio de Janeiro és Párizs között közlekedő francia repülőgép négy magyar utasa között volt nagy valószínűséggel Gallasz József, a Kispál és a Borz, illetve a Quimby egykori menedzsere.
 

József 1965. február 24-én született. A nyolcvanas években a Kispál és a Borz együttes és a Quimby menedzsere is volt, de emellett számtalan más zenekar életében is menedzserként, segítőként, plakátozások szervezőjeként, nyomdászként részt vett.

Megdöbbenésünk és gyászunk mély, s nem találunk magyarázatot arra, ami történik körülöttünk. Ehelyütt Gallasz Józsefre emlékezünk.

Az alábbiakban az a38.hu oldalán megjelent megemlékezésből közlünk részleteket.

Ha létezik élet, amely ízig-vérig Kelet-európai volt, amely a rendszerváltozás valamennyi bugyrát megjárta, valamennyi csapdáját végigkóstolta és megküzdötte, akkor az Gallasz Józsefé volt. Ha Hrabal leült volna vele akár a prágai Arany tigrisben, akár a pesti Grinzingi borozóban dumálni, egy ideig biztosan megpróbálta volna Józsit az élet vidáman debil és szép oldaláról meggyőzni, azonban ha meghallgatta volna az ő élettörténetét, hamarosan mélydepresszióban az asztal alá itta volna magát, miközben Józsit igazából mindezek a megpróbáltatások sem tudták megtörni, szarkasztikus humora és vicces nihilizmusa mögé bújva egy iszonyatosan szívós harcost ismerhettünk meg benne, aki minden óriási k.o. után is talpraállt, s bírta tovább a meccset.

Hiányozni fog, de nagyon!

Józsi a Bahia környékén bukkant fel a nyolcvanas évek végén, ekkor ismertem meg, amikor egy ideig a Kispál és a Borz menedzsere volt, s ugyanekkor megfordult számtalan más zenekar életében is menedzserként, segítőként, plakátozás-szervezőként, nyomdászként, s mindenekelőtt barátként. A régi Sziget-fesztiválok nélkülözhetetlen figurája volt, aki egyszerre volt mindenhol és sehol. Irodalmi, zenei tájékozottsága és általános műveltsége egészen komoly volt, amelyet viszont jóformán sosem csillogtatott, inkább fanyar humorával megjátszotta a dolgokhoz hozzá nem értőt.

József nemrégen költözött haza Londonból, kezdett itthon dolgozni, többek között azért is, hogy együtt lehessenek. Vele együtt emelte őt a tragikus repülőgép-szerencsétlenség az égbe.

- Pár hete találkoztam vele utoljára, amikor együtt ebédeltünk a Hajón. Rózsaszínű napszemüveg volt rajta, világos, lenge nyári ruházat, s míg miniatűr laptopjával szörfölt az interneten terveiről beszélt és múltjáról, majd amikor a pillanatnyi országhelyzetről is szót ejtettünk olyan arcot vágott, hogy kínomban fel kellett nevetnem, mint egy halálrasebzett hiénának. Igen, Józsi az angol humornak az igazi nagymestere volt, aki olyanokat tudott mondani hihetetlen fapofával, akár fürdőben, akár az erdélyi-hegyekben lerobbant autónk mellett, hogy attól a legmérgesebb, legkomolyabb, legtekintélyelvűbb ember arca is előbb megnyúlt, majd elképesztően vihogó örömráncba rándult. - olvasható a megemlékezésben

- Hiányozni fog, de nagyon! S ami a legszörnyűbb, erre már most rá kell döbbennünk! S, ha belegondolok, micsoda szörnyűséget élhetett át a repülőgép-katasztrófában, amelyet épp ésszel felérni lehetetlen, lefogadom, hogy mégis, az egész velőtrázó borzalom láttán még a legutolsó pillanatban is egy gúnyos, irónikus mosoly ott ülhetett a szája szegletében, mintha azt üzenné: „Hát nem megmondtam, hogy ennek nem lesz jó vége!?”

Nekünk immár nem marad más, minthogy abszurd humorát szívünkben megőrizzük, s már csak őmiatta is, emléke miatt is nevetni soha el ne felejtsünk.

Nyugodj békében József!

- zene.hu - a38.hu -

[2009.06.03.]