Megőrült a közönség a veszprémi Maceo Parker funky bulin!

Maceo Parker vitathatatlanul az egyik legnagyobb ma élő funk előadó. A 66 éves szaxofonos gyerekkorában Charlie Parker (csak névrokon), Cannonball Adderely és Ray Charles muzsikáján nőtt fel.

Biztosan sokan hallották már a történetet, hogy főiskolás korában az egy évvel fiatalabb testvérére, a dobos Melvinre figyelt fel a „soul keresztapja”, azaz James Brown és munkát ajánlott neki. Az öcs beprotezsálta az akkor még tenoros Maceot is a bandába egy kegyes hazugsággal, miszerint baritonszaxofonon játszik... Ki az, akit ne indítana be a Sex Machine, az I Got You (I Feel Good) vagy a Papa’s Got A Brand New Bag?

Mindegyik nótában a fáradhatatlan Maceo (is) fújja, aki 1964 és 1975, majd 1984 és 1988 között játszott Brownnal, közben a szólókarrier és a P-Funk vagyis a Parliament-Funkadelic (George Clinton, Bootsy Collins, Fred Wesley és a többiek) voltak a középpontban. Közben Maceo altra váltott és énekelni kezdett, saját együttese mellett muzsikált Ray Charles-szal, James Taylorral, Bryan Ferry-vel, Candy Dulferrel, a Red Hot Chilli Peppers-szel, a Living Colourral, a Dave Matthews Banddel, s az elmúlt időkben főként Prince-szel (New Power Generation). Egyedi stílusa, tiszta tónusa és félelmetes ritmusérzéke miatt Parker manapság is egyike a legtöbbet samplingelt zenészeknek.

Orgona introval indultunk

Az est folytatásában, Will Boulware orgona intróját követően, kellemes latin ritmusok közepette Maceo menedzsere, az angol Natasha Maddison lépett a színpadra, hogy bemutassa az est második koncertjének szereplőit. A világ legnagyszerűbb és egyben legkisebb funk orchestrájának tagjai mind öltönyös-nyakkendős öreg rókának aposztrofálható. „Teacher” beharangozója így hangzott: „The funkiest saxophone player in the world. The one and only: Mr. Maceo Parker!” A következő két és negyed órában az következett, amire számítottunk: egy óriási funky buli! Zenéjével kapcsolatban Parker mindig így fogalmaz: „98% funky stuff, 2% jazz”. A kamaszoktól kezdve a 70 év körüli néniig mindenki folyamatosan ropta a küzdőtéren! A komikusi vénával is megáldott, jól táncoló, éneklő és rappelő szaxofonos hihetetlen kondícióban van még mindig!

A jellegzetesen dallamos, szaggatott, amolyan lépegető szaxofonjátékát remekül egészítette ki a másik két fúvós, a Yorkshire-i harsonás Dennis Rollins és a New York-i trombitás Ron Tooley pontos kísérete, valamint egetverő improvizációi. Bruno Speight hihetetlen funky riffeket hozott, a nagydarab Rodney „Skeet” Curtis pedig hihetetlen tartásban, de nagyon profi basszus-kíséretet és slappeléseket művelt. A fekete showman és zenekara sok saját nótát játszott, de terítékre kerültek James Brown (Gimme Some More, Papa Don't Take No Mess, Pass The Peas) és Ray Charles számok is (pl. a Georgia On My Mind, mely szerzemény 1930-ban Georgia államban született, éppúgy, mint a dalt oly gyakran előadó, néhai világtalan muzsikus).

Felcsendült a híres Hamlet monológ

A műsorban elhangzott Hamlet híres monológja a menedzser hölgy részéről, miközben Maceo fuvolán szólózott, illetve Paul McCartney My Love című lírai kompozíciója 1973-ból. James Brown egykori hattérénekesnője, Martha High adta elő a Think About It című remek dalt. Egy illuminált állapotban lévő rajongó a Children's Worldöt követelte fennhangon, de végül nem teljesült a kívánsága... pedig olyan beszólásokkal színesítette az amúgy sem unalmas műsort, mint az „I like you, Maceo!”, az „I understand!”, a „Yes, of course! Yes, of course!” és a „Hungarian funky!”. :)

Az anyagot ITT folytatjuk, érkeznek a képek is.

[2009.08.19.]