De hol van Csabi? A Veranda musicalesteken megtalátuk!

A szünetig a hangulat nem hágott kifejezetten a tetőfokára. A levegőben lebegett az a bizonyos kérdés, ami a legtöbb jelenlévőt foglalkoztatta: De hol van Vastag Csabi?

2009.09.13. 17.30. Kis késéssel, egy elmaradt koncerttel a háta mögött végre megkezdődött a „Veranda musicalestek” koncertsorozat. Bár a fellépők nem tipikus „musicalcsillagok”, a kb. 70 fős terem megtelt.

Indításnak egy klasszikus következett: Elisabeth, Ma nagyot nőtt az árnyék. A fiúk hangja hibátlan volt, bár a szöveg mintha helyenként akadozott volna. A kívánt hatás azért nem maradt el; taps, huhogás, minden ami kell. Hagymási Sanyinak nem volt szerencséje a cd-vel, valamiért nem indultak el a számok, így az első rész inkább Virsinszki Zoliról szólt.

A szünetig a hangulat nem hágott kifejezetten a tetőfokára. A levegőben lebegett az a bizonyos kérdés, ami a legtöbb jelenlévőt foglalkoztatta: De hol van Csabi?

A második részben mindenki, akit Csabi neve csábított a Verandába, megkapta amit akart. Zolival énekelte a „This is the moment”-et. Mondanom sem kell, a siker hatalmas volt. Hiába, a színpadi rutin nagy segítség, így a buli szinte azonnal beindult. Miután Zoli és Sanyi ráéreztek a dolog lényegére, már Csabi lelkes támogatására sem volt szükség.

Pörgősebbnél pörgősebb számok jöttek egymás után ömlesztve. Főleg Fenyő Miklós, amire - valljuk be - lehet bulizni. Zoli a közönség nagy részét megtáncoltatta (amúgy nem semmi tánctudással bír), Sanyi pedig olyan átéléssel énekelt, ami egészen lenyűgöző volt. Majd Csabi ismét megmutatta, hogy milyen profin tud széken állva táncolni és énekelni.

A "Csókkirály" után az elmaradhatatlan "Lehetsz király" következett, ami valamilyen oknál fogva nem elégedetlenkedést váltott ki a közönségből. Sőt! Talán erre buliztunk a legjobban. A sok király után a fiúk jelezték, hogy nem bánnák, ha visszatapsolnánk őket. És a végén szokás szerint jött Máté Péter fantasztikus dala, az "Azért vannak a jó barátok" .

Teli torokból énekeltek

A közönség, a szervezők, a fellépők, a DJ és a cameraman egy nagy kört alkotott és teli torokból, szívvel-lélekkel énekeltünk. Ez volt az a rész, amikor tényleg azt éreztem, hogy egy hatalmas baráti társaság közepébe csöppentem, aminek akarva, akaratlanul is része lettem, és azt hiszem erre még nem volt példa azokon a musicalesteken, amiken én is ott voltam. Igazán megható pillanat volt.

Az érzés, ami a termet átjárta, egyszerűen leírhatatlan. Bár az elején kételkedtem benne, hogy végül kellemes érzéssel távozom, de a végére gyökeresen megváltozott a véleményem. Hazafelé egész úton folytattuk a bulit (már amennyire a kocsi engedte) és állíthatom, én kitomboltam magam. Szóval nagyon remélem, hogy még sok-sok ilyen verandás-összeborulós-tombolós estben lehet részem.

Kell a lámpaláz vagy sem? Ami a klipek mögött van

- Brenner Dóri - 

[2009.09.30.]