A Fiesta mellett Csordás Tibi új vizekre evez

A Fiesta énekese új zenekarral is dolgozik, Ragadics Csabával karöltve. A csapat a FightClub névre hallgat. Tibivel és Csabával beszélgettünk, kiderült sok minden, érdekes részletekre derült fény.

- A zenészek melyik táborába tartozol? Abba a csoportba, akik annyira fanatikusak, hogy csak a zenéről tudnak beszélni és minden idejüket ezzel töltik, vagy abba, akiket más is érdekel?
- Szerintem elmondhatom mind a négyünk nevében, hogy másról is szeretünk és tudunk is beszélni.

- Mindkettőtöknek (Fiesta - Csordás Tibi, Machine Mouse - Ragadics Csaba) van másik zenekara is, amelyek eddig minden zene felé irányuló vágyatokat kielégítették. Hogyan jött ennek az új zenekarnak az ötlete?
- Milyen jól informált vagy. Ez az egész egy kicsit mélyebbre nyúlik vissza, hiszen mind a négyen más zenekarokban játszottunk és játszunk még a mai napig is. Viszont nagyon szerettünk együtt szórakozni és különböző házibulikban, mikor már elfogyott kellő mennyiségű ital, mindig szóba került a zene és rá kellett jönnünk, hogy ugyanazokat a zenéket kedveljük, ugyanazok a dolgok motiválnak. Szerintem Csabával eléldegéltünk így egymás mellett úgy 15 évig, hogy minden ilyen bulin megbeszéltük, együtt kellene majd zenélnünk. Eltelt jó néhány év és úgy tűnik, mostanra érett meg olyan szinten, hogy ebből ténylegesen lehessen valamit csinálni.

- Kinek volt az ötlete, hogy tovább lépjetek együtt?
- Az ötlet egy születésnapi bulin kezdődött úgy 2006 környékén, amikor szerettünk volna közösen egy pár dalt eljátszani, ami mindannyiunk kedvence volt. Közben kaptam egy felkérést a "Kútfejek" című film kapcsán és oda be lehetett kapcsolni ezt a formációt és így életben lehetett tartani ezt az ötletet. Megszületett végre egy kézzelfogható dal, ami már komolyabbá tette ezt a dolgot. Ennek a hatására több szerzemény is született és így indult el a folyamat.

- Milyen igényedet elégít ki ez a zenekar? Ugyanis ez valamitől az időt elveszi, például a főzenekarodtól.
- Én magát a zenét szeretem, nem akarom bekategorizálni magam. Az energiát sehonnan nem veszi el, sőt azok az energiák szabadulnak fel, amit ott, abban az adott produkcióban nem tudunk magunkból kihozni. Az, hogy nekem ott van a Fiesta és ez életem nagy részét kitölti, az egy tök jó dolog, de én ennél változatosabbnak, színesebbnek gondolom magam. Számomra most így kerek az egész. A latinzene és a rockzene bőven megfér egymás mellett, az embernek nem feltétlenül egy énje van, így nekem sem. Mindkét zenekarnál más irányú vágyak elégülnek ki, így lesz ez számomra teljes. Az időt, amit erre a zenekarra fordítok, nem fordítanám másra.

- Amennyiben van egy napra két felkérés, melyiket választanátok?
- Ez csupán szervezés kérdése. Időrendi sorrendbe tesszük a dolgokat. Egyébként egy nap 24 órából áll, egy délután 12-ből. Így könnyen igazítható úgy, hogy tudjon működni. Amit igazán szeretne az ember, akkor azt szerintem meg tudja csinálni. Mi ezt is és a saját zenekarainkat is nagyon szeretjük. Nekem ez az idő sosem lesz elpazarolt idő és mindig is szükségem lesz arra, hogy ezt csináljam.

- Eddig volt a Fiesta, most van egy új feladat. Mennyi időt vesz el ez az új zenekar? Mitől vonod el azt az időmennyiséget?
- A zenekar promotálása semmivel sem vesz több időt igénybe, mivel ha a Fiestával kapcsolatban dolgozom, ez a néhány perc bőven elfér, ami alatt megemlítem az új zenekart is. Amit rá kell szánni, az a próbák, a lemezfelvétel, de ez is édes teher, alig várjuk, hogy menjünk a stúdióba és végre a kezünkben tarthassuk a végleges anyagot, ami a fejemben már karizmatikusan körvonalazódott. A koncertek is időt igényelnek, mikor ezzel az együttessel játszunk.

- Stílus tekintetében mi a koncepció?
- A fő csapásirányt az adta, hogy csináljunk valami olyan dolgot, mint amire a puerto rico-i látogatásaim alatt figyeltem fel. Ott úgy vesznek fel stúdió albumokat, hogy olyan érzésed van amikor hallgatod, mintha koncerten lennél. Ez a koncert-feeling mindenképpen benne van. Mikor ezt a zenekart létrehoztuk, alapvető szempont volt, hogy koncertzenekar legyen, elementáris erőkkel szólaljon meg a bulikon. Azt szeretnénk, hogy a lemez mindenféleképpen tükrözze azt a fajta energiát, amit egy ember egy koncerten él át. Megkoreografáltuk, hogy a legjobban üssön, nincsen rajta lassú dal. Lassabb van, hogy a kellő ívet le tudja írni, ami egy koncerten szükséges, de a fő szempont az volt, hogy egy nagyon ütőképes, mozgalmas dolog szülessen. Egy olyat csinálunk, amit ma senki sem, de hogy köthető legyen valahová, akkor a Tankcsapda és a Hooligans közé tenném. Emészthető, dallamos refrének vannak benne, populáris érzést kelt, de helyenként nagyon nagy zúzda van, nevezhető tehát nagybetűs rocknak.

- A piacra mennyire figyeltek abból a szempontból, hogy mennyire eladható az elgondolásotok?
- Ha írok egy dalt, sosem arra gondolok, hogy milyen részt kellene betömni, de figyelembe veszem azt is, hogy majd ez a dal hova fog kerülni, de természetesen nem ez motiválja. Ezt a problémát egy kicsi gondolkodással ki lehet küszöbölni. Tudat alatt figyeljük természetesen a konkurens zenekarokat, de nem az a meghatározó. Fontos az is, hogy rádiókompatibilis legyen, de nem ez a fő vonal.

- Van célközönségetek, akihez szólni szeretnétek?
- Természetesen van. Engem a Fiesta révén nagyon sokan ismernek, és ha tudomásukra jut, hogy ez a lemez megjelent, akkor azok, akik szeretnek, valószínűleg meg fogják hallgatni. A másik zenekar kapcsán (Fiesta) az ovisoktól a nyugdíjasokig ismernek minket, ezért biztosan nagyon sokan oda fognak jönni, ahogy már tapasztaltam is a rockzenekar koncertjén. Ezek a rajongók biztosan valamilyen szinten elfogultak, de hallottam 50 év felettiektől is, hogy bejön nekik ez a fajta zene. Aki meggyőzhető, azt meg is győzzük ezzel a lemezzel, mert ez tényleg olyan zene, amire lehet azt mondani, hogy ez neki nem tetszik, de hogy ez szar, azt nem.

- A lemezről mit lehet tudni?
- Tíz dalt szeretnénk a lemezre, de már most több van. Örülök neki, de nem könnyíti meg a feladatot az, hogy mindegyik dalt szívesen hallanánk a lemezen. Nem tudom, melyiket hagynám ki szívem szerint. Most inkább a koncertműsor anyagát szeretnénk úgy összerakni, hogy az a másfél óra rendben legyen. Pontosan a beszélgetés előtt ültünk be egy kiadóhoz, ahol körvonalazódott, hogy hamarosan kijön az új klip, lesz egy kis média hírverés, hogy létezik ez a zenekar. Február környékén pedig meg fog jelenni a lemez.

- Júniusban beszélgettünk arról, hogy hamarosan megjelenik a lemez. Mi az oka annak, hogy tolódott a dolog?
- Rengeteg dolog történt, de azért nem vagyok mérges emiatt, mert minden héttel csak jobb lett a körülmény a zenekar körül. Sokáig az volt a baj, hogy nem volt negyedik tagunk, basszusgitár fronton voltak problémáink. Úgy oldódott meg, hogy egy régi énekes-gitáros barátom szerette volna ezt a posztot megpróbálni. Így még egy jól éneklő fiú került a zenekarba, négyből négyen énekelünk teljesen jól, ami szintén új dimenziókat tud nyitni. Minden kis várakozással nyertünk valamit. Így már egészében, teljességében tudunk gondolkodni.

- Egy újabb tag beépítésével mennyiben változnak az elképzelések, a zene?
- Ebben az esetben nem sokat változott, azért is lett hobbizenekar, mert ugyanazokat a dolgokat szeretjük, ugyanazok motiválnak, ugyanabban gondolkodunk. Nem kell semmiféle harcot vívnunk, mert ha valakinek van egy ötlete, az nagyjából abból a világból származik, ahonnan a többieké is, így ez a legszebb az egészben, hogy annyira zökkenőmentesen, gördülékenyen meg az egész, hogy olyan, mintha nem is terveznénk, csak úgy megtörténik.

- Fellépéseket mennyire komolyan szervezitek már?
- Volt már egy-két bejátszó bulink más zenekarok előtt szándékosan, hogy tesztelni tudjuk az érdeklődést a csapat iránt. Felbátorodtunk, mert annyira jól működik az egész, jók a dalok és jól fogadja a közönség. Minden megy magától.

- Számít nektek az, ha valaki azt mondja a zenétekre, hogy nem jó?
- Attól függ, ki mondja. Ha egy utolsó lepattant kocsmában, egy gépező pali mondja hulla részegen, akkor nyilván nem fogok álmatlanul forgolódni, de ha Presser Gábor mondja majd, valószínűleg elgondolkodom rajta, hogy van benne valami. Azt gondolom, nem lehet olyan dolgot csinálni, ami mindenkinek megfelel. Hiszem azt, hogy az út, amin elindultunk, az egy jó út és nyilván hallgatunk a véleményekre. Mindig is hallgattam, de nem fogunk mindig arrafelé dülöngélni, amerre fúj a szél.

- Ha meg kellene határozni a zenekar útját, hogyan fogalmaznád meg?
- Azt szeretnénk, hogy mihamarabb elkészüljön a klip, megjelenjen a lemez és a rádiók játszák ezt is. Úgy gondolom, egyszer is nehéz megcsinálni, de ha kétszer sikerülne, annak nagyon örülnék.

- Az internetes elérhetőség még eléggé hadilábon áll. Milyen elképzelésetek van ezzel kapcsolatban?
- Minden onnan indul, hogy azért nem vagyunk az interneten, mert nem tudtuk, kit tegyünk rá. Zoli nem olyan régen került a zenekarba. A mai napig viccelődünk is azzal, hogy még nem bólintottunk rá arra, hogy tagja legyen a zenekarnak, ennyire fiatal a dolog. De rövid időn belül a www.fightclubrock.com oldalon minden információ megtalálható lesz.

Olvas tovább: Hallgasd meg! Ez volt a sláger 2003. október 28-án

– zene.hu –

[2009.11.26.]