Fiatalok, ügyesek, lelkesek, és még a közönség is kíváncsi rájuk!

Remek acid jazz/funky/drum'n'bass csapatokhoz volt szerencsém a Dürer kert kistermében október 31-én. Add to Favourites, Play Runs High, FlyJam, The Greenies.

Több forrásból kellett összeszedni, hogy kik a fellépők aznap este, de még a helyszínen is értek meglepetések, ugyanis egész más volt kiírva, mint akiket végül láttam.

Mire sikerült megérkezni, már a The Greenies nyomta a műsorát. A srácok biztos be lettek oltva Nirvana-val, mert pöpecül levették a legpopulárisabb grunge banda stílusát, az énekesnek tiszta Kurt Cobain hangja van. A hangzás nem támogatta őket, a gitárokat inkább sejtettem, mint hallottam. A közönség egy része már ekkor táncra perdült, pedig a pörgősebbje még hátra volt.

Mikor a FlyJam zenéjét hallgatom, mindig az a benyomásom, hogy az összetettebb, jól megkomponált elektronikus műfajokat (pl. az ATB komplexebb zenéi) akarják élőben előadni. Nagy odafigyelést és képzettséget igénylő zene születik ebből, laptopról nyomott effektekkel, feszes ritmusszekcióval, némi billentyű- és gitárkísérettel valamint egy remek női hanggal.

Az új énekesnő, Szabó Zita előadásmódja igazán magával ragadó volt, sokszor imitálta a repülést, amihez a zenéjük ideális, még szerek nélkül is. Játszottak új dalokat is, a készülő kislemezükről, amit a hallottak alapján kíváncsian várok! A gitár hangját valahogy itt sem sikerült megtalálni, bár a koncert felétől javult valamennyit. Eljátszottak egy instrumentális számot (Deeper), ott kezdett összeállni a hangzás.

Átevezhettünk a populáris jazz vizeire, mikor a Play Runs High színpadra lépett. Ahogy a nevükben áll, itt nagy tétekben ment a játék: 10 tagú zenekarról van szó. A két legjellegzetesebb figura az apró termetű, ám hatalmas hangú és sörényű, az angol humor határait súroló konferáló szövegekkel büntető énekesnő, Herrer Sára és az egyfolytában csápoló, táncoló vérbeli showman, a pozanos Landszmann Zsolt voltak. Nagyon tetszett a szaxofonos Albert Zoli játéka, emlékeztetett Tony Lakatos stílusára, amit nagyon szeretek. Jó kis soul/funky-t nyomtak, voltak szép lassú dalaik, meg tempósak is. A legvidámabb és leggyorsabb a Happy c. nóta volt, ami már szinte rock'n'rollba hajlott. Bohóckodtak, viccelődtek és a jó hangulat átragadt a közönségre is, a tömeg nagy része ropta a talpalávalót.

Minderre az Add To Favourites még rátett egy lapáttal. Ők kevesebben, „csak” kilencen voltak, a hiperaktív pozanos ebben a formációban is játszott és tombolt. Kifinomult, igényes bulijazz-t játszanak, nem áll messze tőlük pl. a Brand New Heavies vagy a Jamiroquai. Remek az énekesnőjük (Hajdú Anett), meg a kőkemény dob-perka összjáték, de az is sokat dobott a hangulaton, hogy ekkor érkeztek meg a jelmezverseny legmókásabb alakjai, Joker (Heath Ledger módra kifestve) és társai, akik az első sorban táncoltak, nem kis mosolyt csalva a zenekar tagjainak arcára is.

Azt hiszem, illetve remélem, nagy jövő áll még az est folyamán látott csapatok előtt.

- TZ -

[2009.11.11.]