Az F.O. System utolsó üvöltése

A Fuck Off System - ismertebb nevén az F.O. System - kétségtelenül a magyar darkzenei szcéna kultikus zenekarává nőtte ki magát, ami valljuk be nem kis teljesítmény, különösen annak fényében nem kicsi, hogy mindösszesen egy demót és 1990-ben egy nagylemezt jelentetett meg a zenekar.

A Mátyás Attila énekes-gitáros és Jerabek Csaba basszusgitáros által alapított zenekar úgy tudott az underground nemzedékének ikonja lenni, hogy szövegeikkel és egyedi dallamvilágukkal érték el mindezt. Lázadtak, de nem a punk harcos dühével, hanem valamiféle befelé forduló, a magányt az elmúlást középpontba állító szövegvilággal, amivel gyakorlatilag ugyanúgy arra hívták fel a figyelmet, hogy valami nagyon nincsen rendben ezzel a világgal. Öt évnyi működés után olyan hirtelen oszlottak fel, hogy a rajongók zöme fel sem fogta mi történik.

Az F.O. kultusz azonban végig megmaradt, a műsoros-kazetta kézről kézre és magnóról magnóra járt, nekem is otthon lapul az átvett lemez a gyűjteményben. Így aztán nagy meglepetésként senkit nem ért 2006. február 4-én, hogy az újra összeálló csapat PECSA-ban adott koncertjére dugig megtelt a csarnok. Azon a nyáron a VOLT Fesztiválon a The Cult előtt elcsíphettem őket élőben is, és bár szakadt az eső, ennek ellenére baromi jó koncertet adtak. 2008-ban felléptek még egyszer ugyanitt, aztán 2009-ben a PECSA-ban, ott ahol 2006-ban elkezdődött a rövidnek szánt visszatérés, be is fejeződött végleg minden. Ennek a koncertnek a felvétele látható-hallható az Utolsó Üvöltés címmel nemrégiben napvilágot látott dvd-cd kombón.

Tizennégy dal – több ugye nemigen van – valamivel több, mint egy órában, közbeszúrva lassított backstage jelenetek és beszélgetések rajongókkal; mit jelentett nekik a zenekar, miért szerették a zenéjét és egyéb triviális kérdésekre adott igazán kézenfekvő triviális válaszok. Az anyag utómunkái jól sikerültek és a film képi világa is igazán nyugati színvonalú. Köszönhetően az operatőri munkának és Farkas Péter Gábor rendezői tevékenységének végig úgy tűnik, hogy egy tágas igazán profi, minden igényt kielégítő helyszínen lett felvéve ez a koncert, de aki járt már valaha a PECSA kézilabdapálya méretű küzdőterén az nagyon jól tudja, hogy a valóság egészen más, szerencsére ez itt egy percig sem jön át.

Az világosan hallatszik, hogy a zenekar jó formában volt, Zana Zoli – akit így sokkal jobban el tudok fogadni, mint Döglégy-ként – feszesen és pontosan üt, Mátyás Attila igazi vezér, Jerabek Csaba pedig igazi művész a basszuson, míg Földi Tamás szinte észrevétlen a billentyű és ha kell a gitár mögött. A műsorból nehéz bármelyik dalt is kiemelni, mert mindegyik hibátlan, mégis talán a Nézz Rám, a Talán, az Öngyilkos Vágyak, a Hold az Utolsó Üvöltés és a koncertet záró Ne Gondolj Rám az ami még így is kiemelkedik az igen magas színvonalból. Pedig az F.O.System korai U2-val, The Mission-nel és The Cult-tal vastagon átitatott zenéjében nagy megfejtések nincsenek, élőben mégis rendkívül hatásosan működik ez a muzsika.

Az impozáns kiállítású dvd mellett megtalálható még cd-n a koncert szerkesztett változata, az Utazás című dal videóklipje és egy fényképgaléria is. Azt mondják nem lesz több koncert, ennyi elég volt. Aki szereti Mátyás Attila zenéit az szólóprojektjével vigasztalódhat, hasonló zenei világ az is. Ahogy Attila az Utolsó Üvöltésben énekli: ahogy jöttünk csendesen, eltűnünk a semmiben. Minden rajongónak akinek az F.O.System maradandót nyújt azt mondom, szerezze be ezt az kiváló anyagot, már csak az emlékezés kedvéért is.

-hanczattila-

[2009.12.10.]