A Tátrai Band megcsinálta, de a nagy kérdést nyitva hagyta - fotókkal
2009. december 18. Papp László Sportaréna, Budapest, este fél nyolc. Hó és szokatlanul hideg. Jegyüzéreket kerülgetve és a hömpölygő tömegtől övezve, sietős léptekkel közeledtem a bejárathoz. Már nagyon vártam ezt az estét, ahogy mindenki más is körülöttem. Lehetetlen lett volna nem hallani, ahogy mások beszélgetnek arról, mennyire vágytak már erre a koncertre. Nem csoda, hiszen tíz éve annak, hogy utoljára élőben hallgathattuk őket.
Miután sikerült bejutnom a kapun, az első ember, aki szembejött velem Lerch István zeneszerző volt, de később még sok más ismerős művész, zenész is feltűnt a tömegben, így Závodi János, Frenreisz Károly, Somló Tamás, Benkő László is. A koncertet 20 órai kezdéssel írták ki. Kicsit aggódtam, mert 20 órakor még sok szabad helyet láttam a lelátón. Nem lesz teltház? Merült fel bennem a kérdés. Az nem lehet… Méltatlan volna egy ilyen eseményhez!
20 óra 10 perc. Elsötétül a csarnok és bekapcsolnak két nagy kivetítőt a színpad mellett bal és jobb oldalon. Kellemes hang üdvözöl bennünket rövid szövegbe foglalva néhány Tátrai Band dal címét. Ötletes volt, és mindent elmondott pár szám címével. Hm…, mosolyogtam magamban, hiszen már ekkor érezhető volt, hogy ez nem egy szokványos koncert lesz.
Tehát a zenekar nem váratott sokat magára, és a narrátor szövege alatt a zenészek beszivárogtak a színpadra. Felvillantak a fények, a zenészek mögött egy hatalmas vásznon régi képek kezdték váltani egymást. Elkezdődött a koncert.
Az első szám, amolyan hangolódjunk rá jelleggel az „Illúziók nélkül” (1989). Charlie jól énekel, úgy tűnik kitűnő formában van, a hangszerek jól szólnak, jó a keverés, jó a hangzás. Nem túl hangos, nem zajos, semmi zavaró nincs. Csiszár Péter már itt, az elején fúj egy rövid, ám annál hatásosabb szólót. A szám végén taps, örülünk, de úgy tűnik, mintha még nem fogná fel a közönség, hogy ez most egy valós esemény. A második helyre került az „Ördögi szimpátia” a 94-es Utazás az ismeretlenbe I. albumról. Hát, igen! Ezen a pörgős zenén már nem lehetett révedezni. Tibusz szenzációsat szólózik a közepén és beindulnak a többiek is. A számot Solti János zárja egy hatalmas „dübörgéssel”. Tapsolunk, ujjongunk, jelezvén, hogy felébredtünk és itt vagyunk, már nem a múltra gondolunk, hanem itt és most akarjuk újra átélni a régi koncertek hangulatát.
|
|
| Tátra Band a Papp László Sportarénában - képgaléria |
Körbenézek és azt látom, hogy egy-két (rosszabb helyen lévő) ülés kivételével teltház van. Mindenki megérkezett a harmadik számra, ami az
„Álmatlan éjszaka” volt. Ez, a közepes tempójú zene pont megfelelő erre a „posztra”. Csiszi finoman fújogat alatta az elejétől, a nóta közepén pedig Tibusszal felelgetnek egymásnak. Tökéletes a hangzás. A szaxofon szóló után Tibuszt hallgathatjuk, majd a szám végén Charlie bemutatja, a bemutatásra egyébként nem szoruló két zenészt. A kivetítőkön mindeközben folyamatosan kapjuk a közeli képeket, hol Charlie-ról, hol
Pálvölgyi Géza kezéről, vagy éppen
Horváth Kornélról,
Jamie Winchesterről.
Egyre jobban bemelegedünk és már türelmetlenül várjuk a következő számokat. A negyedik dal elején Pálvölgyi Géza „varázsol” a Korg-on. Sokáig nem jövök rá, hogy mit vezet fel, de szépen lassan kibontakozik az
„Utazás az ismeretlenbe” (ez a 94-es lemez címadó dala). A szaxofon itt is gyönyörűen nyitja a dalt, míg a háttérben sínek, peron, koszos, elhagyott állomások képe váltakozik. Nehéz lenne leírni a hangulatot, aki ismeri a dalt, tudja, mire gondolok… Aztán egyszercsak Tibusz a húrok közé csap és felejthetetlen szólót játszik. Felgyorsul a zene és a kezek már a magasban lengnek a színpad előtt.
Eztán Charle köszönti a közönséget, pár szóban méltatja a zenekar munkásságát, az együtt eltöltött egy évtizedet, és megköszöni a rajongóknak hogy eljöttek. Az ötödiknek választott
„Repüljünk el messzire” (1997) c. dalban Csiszi keze alatt tisztán szól a hammond-orgona és kellemesen „összejátszanak” Pálvölgyivel. Szinte tényleg elrepülnek, remek hangzás kerekedik kettejük játékából.
Charlie beszél, örül, megköszön, majd jön
„A tegnapi lány” (1993), melyben Tátrai szólóját már egyenesen ováció követi. Míg
Glaser Péter nagybőgőt ragad, Charlie beharangozza a következő számot, amit
Kovács Úrnak ajánl. Az ő szövegével játsszák ugyanis az eredetileg
Jimi Hendrix nótát, az
„Őrtorony”-t (1991.
A küszöbön túl c. lemezről). Ebben a számban a két remek gitáros játszik össze, Tátrai és Jamie egymással szembeállva pengetik a húrokat, ami nem kis lelkesedést vált ki a közönségből.
Még nincs vége a beszámolónak, irány a következő oldal.[2009.12.22.]
Hírek
