"Az idő múlásával azért bizonyítottunk" - Tíz éve ég tűzben a debreceni P.Box
Harminc, tíz és öt. Három kerek évfordulót is számon tart idén az a rockformáció, amely nyolcvanban tűzben fogant, majd kétezerben újra fellobbant; megálmodójának, motorjának élete lángja azonban öt éve kihunyt. De a legenda szerint Pandora szelencéje magában hordozza a Reményt.
Hogyan érzi magát "kölyökkorában” a debreceni Pandora’s Box? Szabó Krisztián – Krisz: A lehetőségekhez és a körülményekhez képest, köszöni jól. Különösen annak fényében, hogy az elmúlt időkhöz viszonyítva többet koncertezünk - bár a hazai körülmények nem sokat változtak. Tavaly elkészültünk az új számunkkal, amely videóklip formájában a decemberi Metal Hammer Magazin DVD mellékleteként látott napvilágot. A Tűzben égni klipjét többek között az m2 adó is közvetítette. Idén igyekszünk minél több olyan helyen fellépni, ahol a zenekar nevéhez méltó körülményeket tudnak biztosítani.
Koroknai Árpád - Kori: Cserháti Pityi is mindig arra törekedett, hogy inkább legyen kevesebb koncert egy évben, de normális helyszínen és megfelelő körülmények között. Ha már Pityit említettük, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a zenekar alapítója idén öt éve hunyt el, ezért az idei fellépéseket tízéves évfordulónk mellett az ő emlékének is szenteljük. A részletekről később szeretnénk beszámolni, de annyit elárulhatunk, hogy reményeink szerint videóklip készül a Pangea lemez címadó dalához. Annak idején ez Pityi tragikus halála miatt nem valósulhatott meg.
Harminc éve debütált az a hardrock formáció, amelyet a P.Mobil két meghatározó zenésze, Bencsik Sándor és Cserháti István hozott létre. Pityi hogyan emlékezett az alapítás körülményeire? Kori: Pityi sokat mesélt nekünk a régi időszakról (is). Ma már köztudomású, hogy az akkori hatalom minden eszközzel próbálta ellehetetleníteni a P. Mobilt, többek között nagylemezt sem vehettek fel, számos koncertjüket mondvacsinált ürüggyel letiltották, más zenekarokat futtattak fel helyettük. Ez vezetett oda, hogy reménytelenségükben Bencsik Samuval együtt elhagyták a P. Mobilt. Néhány hónap hezitálás után (eközben az is fölmerült, hogy külön-külön folytatják) barátságukra, valamint zenei véleményazonosságukra tekintettel új formációt alakítottak. Ez lett a P. Box, azaz a Pandora's Box.
- Két év múlva megjelent debütáló kislemezük, majd 1982-ben az első nagylemez. Pityi szerint abban a korszakban a harmadik, az 1985-ben kiadott Ómen volt a legjobb albumuk; ekkor már négy korábbi P. Mobil tag játszott a zenekarban: Vikidál, Pálmai, Samu és ő. A basszusgitáros pedig Zsöci (Zselencz László – a szerk.) volt az Eddából, akit egyik legjobb barátjának tartott. Ebben az időszakban sikert sikerre halmoztak, Vikidál Gyula az István, a király egyik főszerepében óriási sztár lett. Miután Gyula inkább a színházi világot választotta, a következő németországi turnét Varga Mikivel, majd a magyarországi koncerteket Deák Bill Gyulával csinálta végig a zenekar. Ezt követően azonban koncepcióbeli ellentétek miatt – Pityi nem akarta klubokba levinni a zenekart – megszüntette a P. Boxot. Azután a többiek már nem használták ezt a nevet. Igazából 1999-ben kezdett el gondolkodni a P. Box újjászervezésén, amikor már Magyarországot nagyon súlyos mértékben elöntötte - ahogy ő fogalmazott - a „takony zene".
Egy évre rá valóra váltotta terveit. Több mint tízéves hallgatás után, Debrecenben szinte ismeretlen fiatalokkal vágott neki ismét a világot jelentő deszkáknak. Mindent nulláról kellett kezdeni? Krisz: Elöljáróban elmondanám, hogy az újkori, debreceni P. Box tagjai – természetesen Pityi kivételével – soha nem mérték magukat az 1980-as évek formációihoz, minthogy teljesen más időben és körülmények között kellett és kell működnünk. Sajnos a rockzene területén ma nagyon nehéz a helyzet, sokkal nehezebben és sokkal kevesebb emberhez tudunk eljutni. Ennek oka, hogy manapság nem éppen ez a legdivatosabb zenei irányzat. Ez nem panasz akar lenni, csupán ténymegállapítás. Bár akkoriban sem volt könnyebb, de legalább ezrek jártak koncertre és vették meg a lemezeket. Ezzel szemben ma a műanyag, igénytelen, gagyi zene ömlik mindenhonnan, miközben tehetséges és valóban világszínvonalat képviselő produkciók – és itt nem magunkról beszélünk - meg sem tudnak jelenni a közönség előtt. Mi ilyen körülmények között próbálunk létezni. Nem egyszerű feladat, de igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni.
Kori: Pityi, mint a P. Box zenekarvezetője rendelkezett a névvel (érdekes, ezt életében senki sem vitatta) és az általa úgyszintén ezen a néven létrehozott és működtetett hangstúdióval. Mindezek mögött pedig ott állt a nyolcvanas évekbeli múltja. Hogy ez 2000-re mennyire feledésbe merült, bizonyítja a Zöld, a bíbor és a fekete című szám, amiről sokan hitték, hogy a P. Mobilé. Vissza kellett hozni a nevet a köztudatba.
2000-ben hozott döntése, miszerint fiatal zenészekkel alakítja újra a P. Boxot, egyben azt is jelentette, hogy nem a jól bevált, és nagyobb anyagi sikerrel kecsegtető utat választotta a régi tagok összetrombitálásával, hanem kemény munkával akarta felépíteni újra a zenekart. Elhatározását emberi tényezők is befolyásolták, amiről korábbi nyilatkozatai árulkodnak. Egyébként annak idején, 1980-ban hasonló módon, szinte ismeretlen zenészek közül választották ki Bencsik Samuval az akkori zenekar tagjait.
Hogy a P. Box nevet általában ismerték az új csapat indulásakor, még nem jelentett kizárólagos előnyöket. Ott volt egyrészt az állandó összehasonlítgatás a régi és az új formáció között, illetve a kezdetekben sokan könyvelték el úgy a dolgot, hogy „na még egy zenekar, amelyik a múltjából akar megélni." Az idő múlásával azért bizonyítottuk, hogy valóban alkotó közösségről van szó, gyakorlatilag egy teljesen új formációról, amely az alapító akaratának megfelelően, nevében azonos a korábbival.
Annak ellenére, hogy rendelkezésre állt a saját stúdió, továbbá finanszírozási gondokkal sem kellett küzdeni, a folytatás mégsem lehetett egyszerű…
Kori: Előbb elkészítettük az Újra nyitva címet viselő promóciós CD-t, ezt követően pedig a Reményre ítélve albumot. Ezekre - egy feldolgozás kivételével - vadonatúj számokat írtunk, amelyek a koncerteken ugyanakkora hangsúlyt kaptak, mint a régi nóták. Nem arról volt tehát szó, hogy a régi hírnévből és a lemezekből akartunk profitálni – épp elég zenekar él ezekből. Viszont a régi nótákat semmiképpen sem lehetett kihagyni. Így újra köztudatba került a Kő kövön lemezről a Soha nem elég, vagy a Vágtass velem. Pityi keserűen tapasztalta, hogy a nyolcvanas években kiépített kapcsolatrendszerrel a kétezres években gyakorlatilag semmit nem lehetett kezdeni, különösen, ha az ember nem a politikai baloldalhoz tartozott.
Krisz: Koncertjeinken a fiatalabbak a régi és az új számokat a mai napig ugyanolyan lelkesen éneklik, hiszen számukra nem válik élesen ketté a zenekar működése. Az idősebbek elsősorban a régi dalokat ismerik, de bulijainkon ők is meggyőződhetnek arról, hogy nem egy egyszerű nosztalgia-zenekarról van szó. Egyébként nekem, mint „külső fülnek” – hiszen a Tűzben égni kivételével egyetlen hanghordozón sem játszottam – a Pangea egyes tételei legalább annyira klasszikusak és értékesek, mint mondjuk a Kő kövön lemez néhány dala. A mondanivaló tekintetében pedig sokkal súlyosabb az újkori P. Box, hiszen az Ezer évhez, vagy a Múlt és jelenhez hasonló, a hazaszeretetről és magyarságunkról szóló dalok a régebbi korongokon nem hallhatók. Egyes helyeken bizonyára ez sem teszi szimpatikussá a zenekart.
Az újkori P.Box ezen kívül is meg tudja különböztetni magát az „anyazenekartól”? Kori: Az újjáalakulást követően a zene is változott némileg a korábbihoz képest, a régi számok is modernebb felfogásban hallhatók, bár ezekben Günter egy az egyben hozza Bencsik Samu szólóit. Az újkori lemezek pedig már egyértelműen a 2000-es éveknek megfelelő hangzás- és dallamvilágot képviselik, ugyanakkor nagyon jól esett, hogy a régi és igazán kritikus P. Box rajongók szerint bátran illeszthetők a többi lemez mellé. Azt sem szabad elfelejteni, hogy időközben felnőtt egy vagy két generáció, akiknek az újkori P. Box jelenti a zenekart, hiszen a régit már csak életkorukból adóan sem ismerték.
Ha leltárt készítenénk az újkori P.Box eddigi, tízéves tevékenységéről, az említett maxi-kiadvány mellett két stúdiólemez, valamint egy koncert CD és DVD kerülne lajstromba. A lejátszott koncerteket is figyelembe véve, a zenekar nem keveset tett le a rock asztalára. Be lehetett váltani mindezt országos ismertségre? Kori: Ezzel kapcsolatban felemás érzéseink vannak. Mint már említettem, ugyanúgy fel kellett építeni a zenekart, mintha egy teljesen új bandáról lett volna szó. Nehogy bárki azt higgye, hogy kiírjuk a P. Box nevet, és özönlenek a koncertekre az emberek! Talán még könnyebb is lett volna, ha nem vállaljuk fel a P. Box örökséget, csak néha-néha eljátszunk egy-egy számot a régiek közül… De Pityi személye annyira egybeforrt ezzel a névvel, ami mindennél fontosabb volt neki, hogy ebben sem a könnyebb utat választotta; inkább felvállalta azt a küzdelmet, amit a név ismételt bevezetése jelentett. Könnyen bele is bukhatott, bukhattunk volna, de az eltelt tíz év végül őt igazolta. A friss albumokkal és a koncertekkel éppúgy bizonyítanunk kellett, mint egy teljesen új zenekarnak. Hisszük, hogy ez zenei értelemben sikerült, reményeink szerint országosan ismert a munkásságunk is.
Cserháti Pityi halála érthető módon megtörte a zenekar lendületét, de a P.Box közös elhatározással a folytatás mellett döntött. Elsősorban a billentyűst kellett pótolni… Kori: Amikor Pityi állapota visszafordíthatatlanná vált, és ezzel már ő is tisztában volt, nagyon sokat beszéltünk a zenekar jövőjéről. Többször elmondta, hogy szeretné, ha a csapat folytatná a megkezdett munkát - P. Box néven. Gyakorlatilag életművét jelentette ez a zenekar, amivel itt hagyta lenyomatát.
- Annak érdekében, hogy – kívánságára - a lekötött bulik ne maradjanak el, felépüléséig gondoskodtunk a helyettesítéséről. Eredetileg Papp Gyulát javasolta, de végül közös döntés alapján, helyi, vagyis debreceni zenészt választottunk. Lehet, hogy Gyulával, mint közismert és nagyszerű muzsikussal egyszerűbb lett volna a dolgunk, de Pityi 1980-as és 2000-es nyomdokain haladva, inkább egy fiatal tehetséges zenésznek akartunk lehetőséget adni. Ekkor találtuk meg Krisztiánt, akit a P. Box egyik technikusa ajánlott. 2005 nyarán Pityi szembesült a kegyetlen valósággal, tudta, hogy nincs tovább, és erre a formációra áldását adta. Azt hiszem óriási lelkierő kellett ahhoz, hogy egy ilyen döntést meg tudjon hozni, de számára a zene és a P. Box mindennél fontosabb volt. Nagyon fontosnak tartotta, hogy a Pangea album dalai minél több emberhez eljussanak, hiszen az egyik legjobban sikerült P. Box lemeznek tartotta. A felvételek közben félig-meddig viccelődve mondogatta, hogy játszhattunk nagy példaképe, a Deep Purple előtt; ezen kívül a Pangea is olyanra sikerült, amilyenre szeretette volna, így akár már meg is halhat. Fél év sem kellett, és – sajnos - a tragikus jóslat be is következett.
Krisz: Nekem az előbb említett technikus barátom, Toca (aki egyébként jelenleg a Szeg nevű zenekar frontembere) szólt, hogy beajánlott a P. Boxba. Tőle tudtam meg, hogy Cserháti Pityi helyére keresnek valakit, mivel betegsége miatt nem tud fellépni a nyári koncerteken. Először nem is vettem komolyan a dolgot, hiszen azt olvastam, hogy már jobban van. Ráadásul úgy gondoltam, hogy valamelyik neves billentyűs kerül a zenekarba, vagy a baráti körükből választanak valakit. Mikor néhány hét múlva Kori felhívott, akkor döbbentem rá, hogy mekkora súlyú dologról is van szó, és mekkora a baj Pityi egészségi állapotával. Persze nagyon izgultam a meghallgatás előtt, különösen, amikor néhány próba után közölték a döntést: rám bízzák a helyettesítést, és két hét múlva koncert. Zeneileg két intenzív hetem volt: otthon a koncertműsor betanulása, este meg próba - majdnem minden nap.
- Az első koncert a közeli Zeteváralján volt Székelyföldön, így az oda-vissza két napos buszozás során arról is meggyőződhettem - ami már korábban sejthető volt -, hogy emberileg is nagyszerű közösségbe kerültem. A mai napig óriási megtiszteltetés a P. Boxban játszani, bár egy igazságosabb világban ma is Pityinek kellene itt lennie. Azonban - ha már így hozta az élet - kötelességemnek érzem, hogy foggal-körömmel harcoljak a P. Box érdekeiért, és egy kiváló billentyűs méltó helyettese legyek - bár ez utóbbi persze soha nem sikerülhet tökéletesen. Zeneileg nagy könnyebbség, hogy hozzá hasonlóan nekem is mindenem a Deep Purple és Jon Lord (a Mester), tehát – ha egyáltalán szabad ilyet mondanom – nagyon hasonló a zenéről alkotott felfogásunk. Emberileg azonban Cserháti Pityi pótolhatatlan.
Milyen utat jelölt ki magának a zenekar: folytatva az ősök által létrehozott szellemiséget, halad előre a „hardrocki” úton, vagy valamiféle irányváltásra készülődik? Kori: Zenei értelemben a tagok között a hardrock olyan kompromisszum, amelyben testet ölthet az együttműködés, hiszen valahol mindenkinek más a zenei ízlése. Van közöttünk olyan, aki például a dzsesszért rajong, míg mások kifejezetten nem kedvelik ezt a műfajt. A hardrock iránti elkötelezettség ellenére azonban már a debreceni P. Box indulásakor nyilvánvalóvá vált, hogy nem az 1980-as évek hangzásvilágát kívánjuk követni, hanem haladva a korral úgy akarunk megdörreni, ahogy a XXI. században kell. Irányváltás a jövőben sem várható: klasszikus hardrock - modern köntösben. Talán az eddigi ötletek alapján a dallamvilág változik kissé, de erről majd akkor beszélünk inkább, ha az új albumunk elkészül.
Krisz: Tekintettel a névhasználati vitára és az ezzel kapcsolatos jogi eljárásokra, leszögezhetjük, hogy új album csak akkor lesz, ha – akár így, akár úgy – eldől a névkérdés és tisztázott körülmények között adhatjuk ki. Ez 2010-ben nem valószínű. Ötletekben azonban nincs hiány, de az is igaz, hogy még a Pangea lemezben is számos kiaknázatlan lehetőség rejlik. Nagy változás természetesen nem várható a stílust illetően, de biztos lesz rajta néhány szokatlan megoldás.
Tehát a P.Box reményre ítéltetett? Krisz: A névhasználat kérdése jogi és erkölcsi kérdés is egyben. Az 1980-as évekbeli P. Boxot Pityi 1987-ben megszüntette. Mindenki tudta, hogy ez a név az övé, hozzá tartozik. Életében nem is formált rá jogot senki. 1987-et követően ezen a néven üzemeltette vállalkozásait, majd később a hangstúdióját. Az új, debreceni P. Box pedig 2000-től, immár tíz éve folyamatosan használja a nevet Cserháti Pityi akaratából. Igaz, 2006 után, 2007-ben és 2008-ban csak Debrecenben adtunk koncertet, de Kori Társulatos szereplése és sikerei miatt csak ennyire volt lehetőség. Mind a négy szerepdöntőben érdekelt volt, több alkalommal énekelte István és Koppány szerepét, tehát ebben is méltó követője P. Boxos elődeinek. A műsorban is, mint a P. Box énekese szerepelt. Emellett Pityi örökösei a mai napig egyértelműen mellettünk állnak, ezt írásba is adták. Ők minden, a budapesti formációtól érkezett megkeresést visszautasítottak a névre vonatkozóan, akik ezt követően a különböző bírósági beadványaikban inkább leírták, hogy Cserháti Pityinek nem sok köze volt a zenekarhoz, nekünk pedig egyenesen semmi. Szerintük mi csak azt akarjuk megakadályozni, hogy a „legendás" zenészek újból összeálljanak. No comment.
Kori: Ebben a zenekarban Pityi után mi töltöttük a legtöbb időt, adtuk ki a legtöbb lemezt, tartottuk életben 2000-től a régi dalokat is. Ha jogilag ez nem elég, és azok kapják meg a nevet, akik Pityi halála után jöttek elő a félhomályból és csak a név kedvéért álltak össze, mi akkor is megyünk tovább és zenélünk. Ez a tíz év és Pityi emléke egyszerűen nem merülhet feledésbe. Mindenki pontosan tudja, hogy kihez köthető a P. Box név és mi volt Cserháti István (vég)akarata. Erkölcsileg nem veszíthetünk.
Hírek
