Egy igazi diszkólemez: Goldfrapp - Head First

Az Alison Goldfrapp és Will Gregory alkotta Goldfrapp duó elkészült ötödik lemezével, ami meglepően diszkós lett.

Az Alison Goldfrapp által vezetett duó mindig is az elektronikus zenében volt igazán otthon. Supernature című lemezük 2005-ben a gitárzenei hullám kellős közepén jelent meg, és valamennyire meg is előzte korát. Három év múlva aztán már mindenki elelektrósodott, és ha akkor jelenik meg a Supernature, akkor minden bizonnyal nagyobb figyelmet kapott volna. De nem így történt.

A Goldfapp következő lemeze ugyanis szakított a korábbi diszkós hangzással, és egy folkos unplugged anyaggal tért vissza, amitől sok Goldfrapp rajongó fogta a fejét. Bár nehéz lenne azt mondani, hogy rossz album volt a Seventh Tree természetbe kivonuló folktronikája, de nem ezt vártuk attól az énekesnőtől, aki olyan dalokat írt korábban, mint például a Ride a White Horse. A Goldfrapp új lemeze, a Head First visszatér a táncparkettre.

Abból általában semmi jó nem sül ki, ha egy zenekar olyannal kezd foglalkozni, amihez nem ért, és ezt nyilván Goldfrappék is észrevették. Még éppen időben. A Rocket-hez hasonló új dalok azonban mégsem tekinthetőek teljes egészében a korábbi trip-hopos, majd a darkos-szintipopos szerzemények folytatásainak. A nyolcvanas évek hangzásának visszatérése itt is hallható már az első perctől, de a hetvenes évek még érzékelhetőbben jelen vannak. Igazi diszkólemez ez, ahol sajnos a Goldfrapp korábbi lemezeire jellemző hideg kimértség háttérbe szorul, helyette pedig kapunk egy adag glames csillogást, ami rosszabb pillanataiban Madonnát, még rosszabban pedig az Abbát is képes megidézni, persze csak ha hagyjuk.

Inkább tegyük félre rossz emlékeinket a diszkó korszakáról és próbáljuk máshonnan megközelíteni a dalokat. Ha a Head First című lemezt elvonatkoztatjuk az említett előadóktól és egyedülálló jelenségként kezeljük, akkor ugyanis egy igen ütős, és jól sikerült táncdalokkal teli anyagot kapunk. Ki lehet emelni a már említett Rocket, a hasonlóan pörgős Believer, a Dreaming és az I Wanna Life című dalokat, a címadó Head First azonban kissé jellegtelen Abba nyúlás, és a lemez végén találunk még egy-két nem túl izgalmas szerzeményt.

Goldfrapp visszatérése egyaránt jelent örömöt és csalódást. Örülünk, hogy a Goldfrapp ismét elővette az előző lemezen mellőzött szintetizátorokat, annak azonban nem, hogy a mostanában felbukkant énekesnőkkel (Little Boots, Ellie Goulding, Marina and the Diamonds) nem tudta felvenni a versenyt.

-Mr. Brightside-

[2010.04.13.]