A Neoton Família legendás énekes-billentyűs-szerzője ma lenne 60 éves és szinte hihetetlen, de immár 14 éve, hogy személyesen nincs közöttünk.
Személyesen nincs, de hangja, szerzeményei, játékának nagyszerűsége mindmáig átjárják napjainkat, mert dalai eredetiben, vagy átdolgozva újra és újra felhangzanak a rádiókban, a diszkókban, vagy bárhol máshol. Bár nem volt a formaságok embere, de bizonyára őt is örömmel töltené el a "Szép nyári nap" musical sikere, valamint, hogy a Neotont az elsők között választották be a pop ikonok közé, vagy hogy idén az együttes elnyerte a VIVA Comet életműdíjat.
Emlékét őrzik a rajongók és minden Neoton tisztelő, de leginkább azok tudják feleleveníteni a kedves pillanatokat és személyiségének értékeit, akik szinte minden napot Gyurival töltöttek el. Nem mások ők, mint a régi zenésztársak, akik így emlékeztek az egykori barátról és kollegáról.
Csepregi Éva:
Drága Jakab Gyuri!
Ha Rá gondolok két dolog jut először eszembe: a zene, és a humor. Azt hiszem ő volt az egyik legtehetségesebb nevettető, akivel valaha találkoztam. A zene pedig szent volt számára. Ha leült a zongorához, az ember úgy érezte, hazatért, otthon volt. Sokat könyörögtünk Neki, hogy énekeljen, minél többet a koncerteken, de nem vitte túlzásba a szereplést, pedig a közönség imádta, amikor énekelt. Olyan hosszú tapsokat kapott, hogy szinte vége sem akart lenni az ünneplésnek.
Baracs János: Tulajdonképpen a zenekarba kerülésemtől kezdve majdnem minden sikerem neki köszönhetem. A Gyurit még akkor ismertem meg, amikor a Woods együttesben játszottam, és ő "másodállásban" fuvarozott minket. Levitt minket a helyszínre, amíg játszottunk aludt, aztán hazavitt. Aztán amikor hallottam, hogy Galácz Lajos otthagyja a Neotont, rajta keresztül jutottam a zenekarba.
Ő fedezte fel azt is, hogy mennyire mély a hangom, miközben az "Over the Rainbow" vokáljait próbáltuk a Neoton Disco lemezre. Egyszercsak szólt, hogy "Hé, te egy oktávval mélyebben énekelsz..." Mire én "Ja, bocs", de aztán mondta, hogy ez nem baj, hanem pont hogy jó.
Sokszor ő öntötte belém a lelket, amikor nem sikerült, vagy nem úgy sikerült valami, ahogy terveztem, mint például a Santa Maria ének felvétele, ahol csak nem sikerült elénekelnem egyedül. Sokféle próbálkozás után végül ketten együtt énekeltük, ami aztán sok Neoton dalnak adta a sajátos ízét.
Bardóczy Gyula:
Nagyon régóta ismertem a Gyurit. Sokan zenészek egy kupacon laktunk Budapesten. Sokáig tervezgettük, hogy kellene együtt zenélni. Végül aztán 1979-ben, amikor a Pásztor Lacival egy közös fellépés után áthívtak a Neotonba igent mondtam.
A Gyuriból ömlött a zene. Nem volt virtuóz zenész, de amikor leült a zongora mellé, csak úgy jött belőle a harmónia. Nem sokan tudják, de a papája is zenész volt. Sokat jártunk ki hozzá az NSZK-ba a Gyurival. Aztán szomorú alkalommal láttam őt újra, 96-ban, a Gyuri temetésén.
Pásztor László:
Tulajdonképpen nagyon sokat köszönhetek a Somnak, meg a Balázs Fecónak, hogy elmentek a zenekarból, mert akkor találkoztunk Gyurival. Valószínűleg mindkettőnknek nehéz volt a döntés, hogy ő belépjen a Neotonba, hiszen hol volt akkor még a Família? Ő jazzes formációkban játszott, - mi vokális popot próbáltunk. Ő zenész kocsmákba járt, - mi a Közgáz klubban asztali fociztunk. Az elején szinte semmi közös nem volt bennünk, csak a zene szeretete. Viszont a zene olyan erős induló köteléknek bizonyult, hogy emberileg is nagyon hamar közös nevezőre kerültünk, őszinte barátok lettünk, ami így maradt egészen a haláláig. Együtt hoztuk össze a Famíliát, együtt vittük sikerre Zoltán Erikát és Gergely Robit és közben persze – másokkal közösen – együtt alapítottuk a Magneotont is. A turnékon sokszor közös volt a szobánk, de nem emlékszem, hogy a 25 év alatt zenén kívül máson vitatkoztunk, vagy pláne veszekedtünk volna.
Végvári Ádám: Jakab Gyuriról kéne írnom, pedig sokkal egyszerűbb lenne zenéket, felvételeket mutogatni.
Gyuri maga volt a zene. Vannak olyan emberek, akikből egyszerűen árad a zene, bármilyen műfajról legyen is szó. Ő ilyen volt. Olyan természetesen tudott játszani, hogy szinte észre sem vette az ember és már a hatása alatt volt. Már sok-sok éve ismertem, amikor a Neotonba hívtak és nagyon megtisztelő volt vele együtt játszani. A koncertek előtt a hangbeállások végén sokszor játszottunk másfajta nótákat, néha rockot, néha jazzt, ami igazi élmény volt. Ezeket néhány szerencsés rajongó (például Siófokon) hallhatta, ami biztos nagy élmény volt.
Hírek
