Nagy találkozás 25: Anikóék tetoválást kaptak Tabáni Istvántól

Folytatjuk a nagy sikert aratott Nagy Találkozások című rovatunk, amelyben mindenki elmesélheti, sőt meg is mutathatja, milyen is volt az a bizonyos találkozás a nagy-nagy kedvenccel. Most Nagyné Sándor Anikót és barátnője különleges történetét mutatjuk be, akinek a nagy találkozást a Tabáni Istvánnal hozta össze a sors.

Már nem számolom, hogy hányadszor hallgatomTabáni István "Ments meg" című CD-jét, a csodálatos Demjén-dal szövegét István még csodálatosabb hangjával - "pedig égnek a gyertyák, s könnyem kicsordul", s csak azt veszem észre, hogy az én arcomon is pereg a könny. Elhatározom, hogy ez így nem mehet tovább, meg kell osztanom mindenkivel a feledhetetlen találkozásomat Istvánnal. Kívánok hasonló jókat. "Hadd súgjak még"- mindig "kis" helyre kell menni ezekért az élményekért.

A legnagyobb izgalom

A "rajongói életem" eddigi legizgalmasabb élményét Mezőkövesden a Hotel Balneoban élhettem át. Barátaimmal elég korai időpontban érkeztünk, a biztos "jó hely" reményében. Telitalálat! - a szinte üres terem első sora állt (ült) rendelkezésünkre. A kicsiny színpad két-három méternyire, külön öröm. Az öröm, majdnem ürömre változott ugyanis vészesen közeledett a fellépés ideje; közönség sehol, itt-ott jelent megy egy-két szállóvendég. Riadtan nézegettünk körbe, "mi lesz itt ?!" - tiszta ciki ez az érdektelenség. Oktalanság volt előre aggódnunk, a szálló konferenciaterme természetesen megtelt, meglepetés-vendégeket is láttunk, a művész családja jelent meg.

Ekkor már István késett, de a rajongói szív mindent kibír. Egy oldalajtón jött be, szokott közvetlenségével, mosolyogva lépett a kis dobogóra, ahol a szálloda PR-menedzsere köszöntötte. Néhány szóval István életrajzát, s a már megjelent CD eladási rekordjait ecsetelte.

Végre elkezdődött!

S elkezdődött a műsor. A jól ismert dallamok, a számok közötti kis összekötő szövegek s az ismert "ivások" István részéről, majd elunván a dobogót, lejött arról. Még közelebb jött kedvencéhez, a KÖZÖNSÉG-hez.

Tapsvihar, ujjongás volt érte a hála, megkérdezte, milyen "számot" szeretnénk hallani. Röpködtek a javaslatok, az egyik szemfüles néző - amit az édesanyjának szokott énekelni! - s megtörtént, acapella, Kovács Kati dalát az "Úgy szeretném meghálálni" címűt hallottuk. Zsebkendők elő, szipogások, könnyek csillogtak a szemekben, amikor a művész a nézőtér közepe táján megkereste édesanyját s öleléssel-csókkal üdvözölte.

A hangulat tetőfokára hágott, mindenki nagyon jó kedvű volt, s az első sorban egy "vakmerő" személy a Ments meg! című dalt kérte. István meglepődött, eleinte szabadkozott, hogy nincs zenei aláfestés, fél, hogy elcsúszik a hangja, meg ez meg az, hogy nem énekelte még közönség előtt, de a vérszemet kapott hallgatóságot már nem lehetett lebeszélni - s ezt is megkaptuk. Csoda volt!

Elsöprő érzelmek

Valami fantasztikus, ami ebből az emberből árad, a szelídség, a szeretet, az odaadás. Mindenre képes, ami jó, amit adhat másoknak, hogy örömet okozzon, s mi így járunk jól, a szeretett közönsége. S ez a szeretet oda-vissza működik, ezért az Ő ami, illetve aki, egyszeri és megismételhetetlen TABÁNI ISTVÁN. István - István - István - és soha nem Pisti, Pityu, Ő nem egy fiú a szomszéd utcából, nem egy "haver", hanem egy MŰVÉSZ, aki képes gondolatokat, megoldásokat, érzelmeket közölni, átadni, kiváltani gyönyörű hangjával, kifejező előadásmódjával - s ettől a mi szürke, néha teljesen sötét hétköznapjaink megszínesednek, ünneppé válnak, a nyomasztó gondokról megfeledkezünk, öröm és pozitív izgalom járja át lelkünket.

A 40 perces műsor után a szálloda halljában közönségtalálkozó volt. Sehol egy marcona testőr, sem egy széles íróasztal a könyvtár ajtajában, ami akadályozná a személyes közelséget, s lám a rajongók is veszik a lapot. Nem tolakodnak, nem nyomulnak, nem lökdösődnek, mindenki türelmesen vár a sorára, mosolyog a másik emberre. István nyugalma, kedvessége úgy tűnik ragadós! Családja kissé félrehúzódva, a közönség érdeklődő tagjaival beszélget, közös fényképeket készítenek. Az édesapja jól ismert kedvtelésének hódol, videokamerájával lelkesen járkál körbe, mindent és mindenkit lefilmez, puszikat osztogat - árad belőle a derű.

Barátaimmal előzékenyen magunk elé engedünk mindenkit, majd utolsóként kérjük az autogramokat, az ülő és álló fotókat, kétoldali puszival köszönve meg kedvességét. Az izgalom miatti kézremegés tönkretette a fotót! Sebaj! István újabb puszikat ajánl fel, amely lehetőséggel élek is. Na-ná!

Tetoválást rajzolt a barátnő számára

Mikor egyik barátnőm - általunk képtelenségnek ítélt- tervét ill. kérését előadja Istvánnak, még az állunk is leesett. Igen-t mondott! Egy tetoválás tervrajzát bátorkodott kérni, s igen, igen-t mondott.

- Hát akkor, hogyan, majd elküldöd e-mailban?, vagy postán? vagy hogyan?- kérdezte Ildikó barátnőnk. - Dehogy, most, itt, lerajzolom!  Ildikó mutatott a bokáján egy tetoválást, hogy hasonló stílust gondolt, de István azt mondta sokkal szebbet fogok rajzolni! S lőn! Kb. háromnegyed órán keresztül mélyült el a rajzolásban, időnként egyet-egyet kortyolva vörösboros poharából. Közben beszélgetett velünk mintha mindig is ismertük volna egymást.

Természetesen nem vájkáltunk magánéletében, terveiről, elképzeléseiről, a zenéről folyt a szó. Vacsorázó családja már várta a hall éttermi részében. Édesanyja odajött: - "Pistikém (Ő mondhatja!), elhűl a levesed!" - Mindjárt megyek! - de végtelen figyelemmel folytatta a rajzot. Csak mikor tökéletesnek találta, akkor volt hajlandó felállni az asztaltól. Még ezután is hosszú percekig beszélgettünk, nagyon barátságosan, szívélyesen és természetesen puszival köszöntünk el egymástól.

Az úton Miskolc felé nevetgélve, rajongva, egymás szavába vágva meséltük - "és láttad?", "és amikor azt mondta?", "amikor rám mosolygott" - csacskaságokat, de aznap éjjel mindhárman Tabáni Istvánnal álmodtunk, "mert álmok nélkül csak a félelem ölel".

Várjuk az történeteket és a képeket!

Ha érzel magadban elég bátorságot ahhoz, hogy egy egész ország előtt megmutasd, ki is a kedvenc előadód, akkor nem kell mást tenned, mint a nagy találkozás történetét és egy fényképet elküldened a nagytali@zene.hu e-mail címre NAGY TALÁLKOZÁS tárggyal, és mi garantáljuk neked, hogy megjelentetjük írásodat.

Sőt, itt még nincs vége: ha szerencsés vagy, a Zene.hu CD-kkel is megjutalmaz vállalkozó kedvedért cserébe. Ehhez annyi kell, hogy a te történteted olvassák el a legtöbben. Ne habozz hát, jelenj meg a Zene.hu virtuális hasábjain!

Még több nagy taliért klikk IDE!

-zene.hu -
 

[2010.08.14.]