Egy SZIGET-lakó naplója

Jegyzetek a fesztivál első napjairól, egy 'szigetelő' szemszögéből.

A beköltözés napja (2010.08.09)

A mai nap, amit már nagyon régóta vártunk, végre eljött. Otthon kora reggel lázas készülődésben voltam, hogy lehetőleg semmi se maradjon ki a csomagokból, ami kell a sátorozáshoz. Hiszen idén még jegyet is kellett vennem, ezért jó korán, már negyed tízkor indultunk ki a Sziget Fesztiválra barátommal, akivel már hatodik éve sátorral megyünk ki.

A hévről leszállva meglepetésünkre semmi sor nem volt, így joggal gondolhattuk, idén zökkenőmentes lesz a bejutás. A jegypénztárhoz vezető sor viszonylag gyorsan és rendezetten haladt, de utána jött az igazi rémálom, ugyanis volt egy – akkorra már jócskán feltorlódott - tömeg a kerítés túloldalán, mi a kerítés másik oldalán tömörödtünk és volt egy harmadik tömeg is, akik már korábban bejutottak a Szigetre és éppen kifele próbáltak igyekezni - na ezt a három tömeget szinte egymásba engedték, amiből iszonyat káosz lett.

Összenyomorodva, a csomagokkal roskadásig megpakolva próbáltunk talpon maradni, miközben a kifelé igyekező tömeg pont rajtunk akart keresztül vergődni. Iszonyat volt.Majd órákkal később rájöttek, hogy kellene egy embert tenni a szélső kapunkhoz is, amikor ez megtörtént már gyorsabb lett a bejutás. Majd jött a következő hosszabb idő átjutás a hídon, csomagok átvizsgálása, és végre bejutottunk!

Az elmúlt években ez valahogy könnyebben ment mint most; én mindig azt hittem, minél régebbi egy fesztivál, annál jobban megoldják ezeket a feladatokat, Hát idén ez nem igazán sikerült! A pontosság kedvéért még egyszer tehát kb. 09.15-kor indultunk a Papp László Arénától az 1-es villamossal, közben még összefutottunk egy ismerőssel beszélgetés stb., kb. 10.15-re értünk a pénztárakhoz és magára a szigetre kb. 13.45 kor jutottunk be!

Sátorállítás

Az elmúlt esztendőkben volt egy jó helyünk, ami jól bevált, így arra vettük az irányt és örültünk, hogy szabad a terület, így elkezdtük felállítani a sátrainkat. Pár perc elteltével jött egy ellenőr – hozzáteszem én még ilyennel nem találkoztam öt év alatt -, aki megnézte, hogy valóban sátorozásra jogosító karszalagunk van-e, minden rendben volt, majd ismét egy-két perc elteltével jött két őr, hogy itt nem lehet sátorozni, mert valami angol nagyobb létszámú csapat lefoglalta ezt a helyet, igaz mi a kordonon kívül voltunk, ami valóban le volt kerítve, de nem mert zavarni fogja őket ha itt maradunk.

Tehát mentünk egy pár méterrel tovább és ott is megkezdtük a sátorállítás munkálatait. Amikor elkészültünk, jött egy szervező, hogy itt nem lesz jó, mert itt az alkotó tábor művészeinek fenntartott területen vagyunk, ami nem volt jól láthatóan elkerítve, tehát megint költözhettünk egy kicsit arrébb. De végül minden megoldódott és mehettünk egy jó hideg sört meginni!

Szigetkártya

Ha már beharangozó cikkemben utaltam erre az újdonságra, természetesen én is igényeltem egy kártyát és ki is próbáltuk, nagyon jó és tényleg pár másodperc vele a vásárlás.

Kispál és a Borz búcsúzása

Erről csak annyit tudnék mondani, hogy személyesen nekem nem tetszett, sőt kifejezetten nem fogott meg a dolog. Természetesen azért volt pár olyan szám, ami megfogta a közönséget és szinte egy emberként énekelték az első sortól az utolsóid, de valahogy nem tudták fenntartani ezt a magasztos állapotot.

Először azt hittem csak én éreztem ezt, de nagyon sok emberrel beszéltem, legyen az közönség, szakmabéli, kolléga, és megerősítést kaptam, hogy sajnos ez tényleg nem jött át. Erre több gondolatot nem is pazarolnék.

Ennyi történt a -1edik napon, a beköltözés napján.

- Bokor Károly -

[2010.08.11.]