Tízezrek köszöntek el Lovasi Andráséktól

A Kispál és Borz zenekar tegnap végleg elbúcsúzott közönségétől. A koncertet 45 ezer ember láthatta.

Ezerről történt visszaszámlálással indult utolsó útjára Pécs város büszkesége, a 23 éve alakult Kispál és a Borz zenekar. Az idei Sziget nyitóprogramjának nem is gondolhatott volna ki megfelelőbbet a Gerendai Károly gardírozta szervezői csapat. Ezen a napon csőstül érkeztek honfitársaink a Hajógyárira, elnyomva, háttérbe szorítva a hetijegyek számában mára brutális számbeli fölénybe került ezernációjú fesztiválturisták hangját.

2010. augusztus 9-e bizonyosan jeles napként vonul be a Lovasi András fémjelezte Baranya megyei formáció életébe, alakuljon bárhogy is a jövő – gondolok itt a zenei szakmában sokszor előforduló re-unionra. Napjainkban inkább már a Kiscsillagra koncentráló 43 éves Lovasi talán a legjobbkor intett búcsút kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A honi alternatív zenei élet talán legérdemesebb képviselője, mármint az „ünnepelt”, az elmúlt években amúgy is másod-, vagy sokad-projektnek számított a zenekar őstagjai számára, így már jó ideje elérkezettnek látszott az amúgy dicső vég…

Volt itt minden, ezüst konfettieső, vendégzenészek sokasága, egykori tagok (Ózdi Rezső basszusgitár, Bräutigam Gábor dob) előbukkanása, vagyis jócskán megadták a módját az elmúlásnak. A közönség pedig szárnyalt, ahogy azt 1994-ben is tette első Sziget fesztiválom idején, most is szállt a por a dübörgő táncos lábak tízezreitől.
 
Az azóta eltelt 16 év sok változást hozott - tagcserék, kifinomultabb szövegírás – ám ezek elismertségben semmiféle visszaesést nem eredményezett. Hogy miért kellett véget érnie ennyi eredményes év után? Ezt a kérdést nyilván százezrek feltették már maguknak, függetlenül attól, hogy éreztek-e bármiféle kötődést a kvartett iránt… A főhősök állítása szerint az ötletek elmaradása vezetett a könnyes búcsúhoz – én azért nem potyogtattam könnyeimet, csak a felszabadult tömeg apraja-nagyjának ábrázatára hagyatkozom -, ami 23 év után abszolút evidens számomra.

Na, boncolgassuk kicsit a látottakat, hallottakat. Hogy milyen is volt az utolsó szigetes, Lovasi-Kispál performance? Hát, talán kicsit ünnepiesebb, meghittebb, mint a többi, de amúgy egyáltalán nem volt érezhető, hogy ne lenne egyszer még folytatás. A közel 30-35 ezres tömeg – remélem, ezzel a számmisztikával nem tévedek akkorát, mint az örökké optimista fesztivál „tömegszámlálók” – teli torokból végigénekelte a legalább 30 számos koncert minden másodpercét. Nem is volt véletlen, hogy a zenekar levonulása után bárkivel elegyedtem beszélgetésbe, mindenki karcos hangon számolt be a történtekről.

A legkritikusabb, stílushoz ragaszkodó szakírókon kívül senki nem marasztalhatta el Lovasiékat, hiszen az összes sláger „felharsant”, és az elvártnál is több érdekességgel színezték a koncertet – gondolok itt a Final Countdown-betétre, vagy a Nirvana Smells like Teen Spirit részletre. A tagok tehát kitettek magukért, a sokhelyütt adott nyilatkozatokat alátámasztva valóban 3 órán át búcsúztattatták magukat, ami nemhogy 40 felett, de még huszonévesen is nagy fegyvertény lenne…

Hogy egy kicsit kukacosak legyünk, megemlítjük, hogy a technika ördöge őket sem kerülte el, a sokszámos ráadás idején bemondta az unalmast a keverő pultot védő sátor mellett elhelyezett kivetítők egyike, de ez sem szegte kedvét a nagyszínpad előtt szinte minden négyzetcentimétert kihasználó tömegnek – talán csak a kötelességből résztvevőknek. A második visszataps után – az első idején a színpadmunkások egy fehércsempés konyhát rittyentettek a színpadra – már az összes vendégzenész, kezdve a Csík zenekar nagyobbik felével, a HS7-es Szűcs Krisztiánnal, Németh Jucival, a Quimbys Kiss Tibivel és Varga Líviusszal, a 30Y szőkített hajú frontemberével, Beck Zolival, és természetesen a már említett ex-tagokkal kiegészülve közös zenélésre került sor, ami a külcsínekkel egy jó kedélyű kocsmai éjszakához hasonlított.

Tegnap este a Kispál és a Borz talán legszentimentálisabb koncertjét élhettük át, ami a Zár az égbolt című számmal és egy színházban megszokott meghajlással ért véget, de senki ne vegyen mérget arra, hogy ez az elköszönés örökre megszabadítja híveit a magyar könnyűzenei szakma korszakalkotó képviselőitől. Higgyük el, lesz még közös jövő…

- Páll Norbert -

Nézd meg mi történik a Szigeten - élő közvetítés a helyszínről!

[2010.08.10.]