Fejes Anna

A Conformity tagja.

 Az iskolás lány 1990. február 21-én született.

Bemutatkozása:  – Gimnáziumi érettségit szereztem Sopronban a Szent Orsolya Gimnáziumban. Ennek elvégzése után nyertem felvételt az Eötvös Loránd Tudományegyetemre. (Itt tanulok már második éve magyar és szerkesztői ismeretek szakon.) Az egyetem mellett hétvégenként egy musicaliskolában sajátítom el az ének- és színészmesterséget, az idén harmadéves leszek ott.

Amit mindenképp szeretném, ha megtudnának rólam:
Nem vagyok egy könnyű eset. Kívül nagyon keménynek és szilárdnak mutatom magam, de legbelül csak nagyon kevesen ismernek igazán. Szeretem a pontosan meghatározott dolgokat. Az életem is mindig pontos, tudom, hogy hol van helye a dolgoknak és mindent fejben is tartok. Fontosnak tartom az őszinteséget, a határozottságot és a rátermettséget. Egy őszinte embernek tartom magam. Igyekszem mindig elmondani a véleményemet.

Az emberek szerint pszichológusnak kellett volna mennem. Ezen már én is elgondolkoztam. Lehet, hogy pályát tévesztettem? Szeretem az embereket és szeretek új barátokat szerezni, ismeretlen egyéniségeket megismerni. Általában igaz rám az, hogy tudok hatni az emberek lelkére. Jó tanácsokkal látok el mindenkit és a szívemen viselem az egyéni sorsokat, még akkor is, ha másnak nincs benne semmi érdekes. Reális embernek tartom magam. Szeretek két lábbal a földön járni. Nem szeretem a naivitást, a hazugságot, a határozatlanságot és a kétszínűséget. Elővigyázatos is vagyok mindenféle téren. Szeretem a társaságot, de több idő kell ahhoz, hogy igazán feloldódjam.

Eddigi tapasztalataim a zenével…(fellépések, iskolák, hangszerismeret):
„Hivatalosan” az oviban kezdtem el. Persze itthon is szórakoztattam az embereket, illetve a családot a zenével. Szóval a fellépések sorozata itt kezdődött el. Aztán felkerültem az általános iskolába. Itt második osztályos koromban ismerkedtem meg a hangszerekkel és a zenével komolyabban. A Zeneiskola tanárai hangszeres bemutatót tartottak és ekkor elhatároztam, hogy én is akarok komolyabban zenét tanulni, de hozzáteszem, ekkor már szerelmes voltam a zenébe.

Harmadik osztályban iratkoztam be a helyi Joseph Haydn Zeneiskolába fuvola tanszakra. A szolfézs sosem tartozott igazán a kedvenceim közé, de olyan alapismereteket szereztem itt általa, amelyért a mai napig nagyon hálás vagyok. Sok évig tanultam itt, és ez egy nagy lehetőség, amit köszönhetek a szüleim támogatásának!

A gimnázium során kiiratkoztam a zeneiskolából, de a zenéhez való kötődésem így is megmaradt. A fellépések száma szerencsére nem csökkent. A gimnáziumban is sokat felléptem és szerepeltem, de inkább szavaltam, felolvastam, és efféle versenyekre jártam, oh és persze hangszeren is játszottam. Ekkor kicsit háttérbe szorult az éneklés, de természetesen csak a fellépés szintjén. Az emberek nem tudtak rólam és nem ismerték a tehetségemet. Egy alkalommal viszont az érettségiző osztály énekelt, ekkor egy rövidke szólót kaptam a többiektől, mert ők ismerték a hangomat. Ez volt az „áttörés” a gimnáziumi szinten. A helyi városi ünnepségeken kb. két éve lépek fel rendszeresen, voltam már több versenyen is, egyszóval nem ismeretlen a színpad. A Kővirágok Énekiskola által pedig már kétszer is felléphettem a Fészek Művészklubban, ami minden alkalommal nagy élmény volt számomra, és sokat jelentett nekem. Amióta Pesten tanulok, azóta pedig a kollégiumi rendezvényeknek vagyok állandó tagja.

A legszebb pillanat az életemben az volt, amikor…:
Ezt nagyon nehéz megfogalmazni, mert sok szép élményben volt már részem. Szép pillanat leginkább akkor volt, amikor megláttam a nevem a felvett tanulók névsora között az Énekiskola honlapján. Azt éreztem, hogy azzal foglalkozhatok majd, amit a legjobban szeretek és elindulhat a karrierem a tanulás által.

Kedvenc előadó?
Sok kedvenc előadóm van. Sosem korlátozódott az ízlésem egyvalakire. Talán a legkiválóbbnak Whitney Houstont tartom, illetve tartottam, amíg még a fénykorát élte. De szeretem továbbá Beyoncét, Aguilerat, Celine Diont, Bryan Adamset, Tracie Thomst, Josh Grobant és még sorolhatnám…

[2010.10.03.]