Híres musical - hírös város

Kecskemétről hazafelé, el is morfondíroztam azon, mi is kell még egy pesti igazgatónak ahhoz, hogy egy ilyen művésznek lehetőséget biztosítson? Remekül énekel, igen jó stílusérzékkel rendelkezik, prózája is megállja a helyét, ezt a 2008-as szolnoki Vörös Pimpernelben is bizonyította. Táncokkal is elboldogul, Kaposvárott West Side Storyban Anita… Akad néhány fővárosi teátrum, ahol vérfrissítésként igazén elférne egy-egy darabban. Függetlenül tőle, szerintem hibát követnek el azok a színházak, akik ugyanazt 6-8 vezető művészt pörgetik körbe minden előadásukban, ha illik rájuk az adott szerep, ha nem. Van olyan színház, ahova ezért nem nagyon járok már. Mert előre tudom, ki mit fog játszani következő darabjukban… szinte kottából megy a szereposztás is.

Fiatalság – bolondság…

No azért semmi nem lehet tökéletes, ez az előadás sem. Marius szerepében Orth Péter sajnos meglehetősen vérszegény. Énekhangja sem átütő, dinamikusabb megszólalásai kifejezetten szárnyaszegettek, s sajnos alakítása is egysíkú. Megragad egy naiv szerelmes elvarázsolt kölyök szintjén, aminél Marius sokkal több lehet(ne). Ez így papírmasé Marius. Nem is értem, Cosette mitől van oda érte. Ezt az érzést erősíti az is, hogy Zavaros Eszter sem igazán Cosette típusú művész. Telített, amúgy szép hangja kifejezetten asszonyos, kettőjük hangi kettőse sokkal inkább olyan történet után kiáltott volna, ahol a fiatal, kisgyermekes szépasszonyt üldözi rajongva az ifjú joghallgató diák.



Ennek a szerelmi vonalnak harmadik, tragikus sorsú szereplője Eponine, akit Réthy Zsazsa formált meg az általam látott előadáson. Hangi kvalitásai kétség kívül vannak, de bánni még nem tud profin azzal, amije van. Időnként kifejezetten üvöltött éneklés helyett. Szerintem a dinamikai váltásokon még dolgoznia kell, de jó úton halad. Jellemformálása számomra furcsa volt. Nem tudom, mennyire rendezői koncepció ez, látni kéne Trokán Nórát is a szerepben, de statikus, sokat és tétován álldogáló, karjaival elveszetten, félszegen integető Eponine-ja nekem nem nagyon tetszett. Sajnos a darab egyik emocionális csúcspontja az pont Eponine halála Marius karjaiban, ezt Orth Péter és Zsazsa nem tudták számomra szállítani. Ilyenformán az előadás fiatalokat érintő szerelmi háromszöge (na jó, két és fél), nem működött igazán.

 Remek mellékszereplők

A Thenardier házaspár szerepében Pál Attilát és Fejes Szandrát láttam, mindketten jól hozták a karaktert, különösen Szandra tetszett. Nyilván ez két olyan szerep, melyek jól bírják a túlzott karakterizálást, túlrajzott komikus szituációkat. Pont így is csinálják, ráadásul a hölgynek még a hangja is frenetikus. Enjolras szerepében Kiss Zoltán lépett színre, ami külön örömmel töltött el, még főiskolásként szerettem meg a „Valahol Európában” musical Ficsúr szerepében.

Az 1997-es, tehetséggel szépen meghintett Szinetár osztályban végzett (Homonnay, Ladinek, Koós, Buch, Ullmann stb…), majd pályáját az Operett Színházban kezdte, táncos-komikus szerepkörben. Nem feledhető, s igazán remek kritikákat hozó szerepe volt Musztafa a Bál a Savoyban előadásból. Ezzel együtt, Kerényi Miklós Gábor vezénylete alatt sokkal kevesebb lehetőséget kapott, mint amennyit kaphatott volna, s pár évi vegetálás után végül inkább a vidéki színészi létet választotta. Most Enjolras szerepében nagy öröm volt hallani megférfiasodott, lemélyült hangját. Jól áll neki a szerep, karizmatikusan viszi a történet forradalmi vonulatát.

 A rendező is veterán

Néhány színművész mellett maga a rendező is Nyomorultak veteránnak számít, hiszen azt a Korcsmáros Györgyöt kérték fel a munkára, aki nem csak színpadra álmodója volt a 2001-es győri bemutatónak, hanem egyenesen színház igazgatóként bábáskodott az előadás létrejötte felett. Szerencsére finoman és egyszerűen nyúlt a nemes alapanyaghoz, nem akarta lila művész ködbe öltöztetni az előadást. Egyszerű rendezése híven szolgálja a történetet. Jól emlékszem a győri előadásra is, jelentősen most sem gondolt mást a történetről Korcsmáros, mint akkor. Van olyan momentum, ahol igen, de ott meg szerintem kár volt. Mikor Valjean elmondja Mariusnak élete történetét és elmegy, a magányt választja, akkor Győrben egy erős kézfogással búcsúzott a két ember, itt pediglen nem fogadja el Marius a kinyújtott jobbot. Nem is értem.

 Ezt érdemes nézni

Mindenképpen érdemes kitérni a az előadás látványvilágára. Kentaur csodálatos díszletet alkotott megint, s ráadásul fantasztikus minőségű vetített képekkel egészítenek ki. Van egy díszlet ajtó az előadásban, egy egyszerű téglafalra nyílik, melyen a vetített képi hatásoknak megfelelően legalább 4-5 teljesen különböző házba nyithatnak be a szereplők. Ragyogóan megoldották! Ez a nagyszerűség igaz a fényhatásokra és az összerendezett képi látványvilágra is. Ahogy a barikáddal háromszög alakban előálló színes, élő tablóképek uralják a teret, azt tanítani lenne érdemes.

Végezetül mit is mondhatnánk mást. Az előadás megéri az utazást Kecskemétre. A történet három fontos vonulatából legalább kettő jól működik és maradandó élményt nyújt. Jómagam mindenképpen megyek még, Mahó Andrea Cosettjét muszáj megint látnom annyi év után, s most már kíváncsi vagyok Egyházi Géza Valjean-jára is.

Fotók az előadásról - klikk iDE!

– Jakab Szabolcs –

[2010.10.07.]