"Az emberi lélek sokrétegű."  - Művészportré, Pénzes Matild énekes, parapszichológussal

Az énekesnő nemcsak a színpadon érzi jól magát, parapszichológusként, gyógyítással is foglalkozik. A számomra és gondolom sok olvasónk számára is szokatlan kettőségről, beszélgettem az énekes-gyógyítóval.

Az IMAGO MUNDI zenekart, hét éve Pénzes Matild énekes és Veress Gábor Csaba gitáros –zeneszerző hívta életre. A formáció sajátosan egyedi zenéje az akusztikus hangzást a kreatív modern hangzásokkal ötvözve jeleníti meg olyan formán, hogy az európai klasszikus zenei hagyományokat mindenkor szem előtt tartja. Az együttes 2006. decemberében debütált „Másik valóság” című maxi lemezével. A két alapító tag Matild és Gábor 2007 tavaszán Dél-Indiába utazott, ahol számos zenei tapasztalatot szerezve, az indiai hangzást beépítették zenéjükbe. Matild tanult klasszikus éneket is, de ezt követően olyan neves tanárai voltak, mint Toldy Mária, Sík Olga és Magyar Hajnal. Számos versenyen jó eredménnyel szerepelt pl. Pop-rock Fesztivál, Kifutó, Sztárkereső, valamint a Janis Joplin énekversenyen is felfigyeltek kiváló előadóművészi tehetségére.

- Mikor kezdtél el énekelni, és hogyan emlékszel vissza az első fellépésedre?
- Szüleim szerint, hamarabb énekeltem, mint beszéltem. Az óvodában már rendszeresen voltak „fellépéseim”, anyukám szerint, míg a többi gyerek sírt és húzódozott, én nagyon határozottan mondtam a verseket és énekeltem. Aztán innentől kezdve szinte minden iskolai rendezvényen felléptem. Középiskolás koromban indultak az „igazi” koncertek, hiszen tizenöt évesen már zenekarban énekeltem. Mátészalkán egészségügyi szakközépiskolába jártam és ebből a szakból, egyetlen voltam a gimnázium énekkarában.

- Volt akkor már valami szereplési vágyad, vagy ez jött magától?
- Érdekes, mert igazából sosem a magamutogatás volt a lényeg számomra, hanem az, hogy a bennem lévő érzéseket - azokat, amelyekről beszélni nem tudtam, kiadjam magamból. Gyakorlatilag nevezhetjük pszichoterápiának, vagy aktív hangterápiának is, amiről persze abban az időben még sejtelmem sem volt. Az első magánénekórán tizenhét éves koromban vettem részt a mátészalkai állami zeneiskolában.

- Mi az a zenei irányzat, amit most képviselsz a zenekaroddal?
- Megint jót kérdezel! Nem nagyon tudtuk berakni semmilyen kategóriába, de talán a spirituális világzene, vagy az ezoterikus világzene valamennyire lefedi azt, amit játszunk a zenekarral.

- Mennyire fontos számodra a színpad, a siker, hogyan éled meg azt?
- Ha ezt húsz éves koromban kérdezted volna meg valószínűleg másként, válaszoltam volna meg most neked. Lehet, hogy csodálkozni fogsz a válaszomon, de nem annyira fontos... Ha nem vagyok színpadon, ugyanolyan jól érzem magam. Többször váltakozott már az életemben a zenével teli, akár heti három - négy koncertes és a teljesen koncert nélküli időszak és igazából mindig teljes életet tudtam élni. Nem a külső sikerek, visszajelzések fontosak számomra, hanem az, hogy sikerült-e átadnom valamit abból, amit szerettem volna. Persze, ha ez a két dolog egybe esik az nagyon jó, de nálam nem ez a fő szempont.

- Mi a véleményed a karrierről, illetve egyáltalán maximalista vagy-e?
- Mosolyogva mondja: A pályám (nevezzük így karrier helyett), hogy finoman fogalmazzak, eléggé cikk-cakkos volt eddig. Nekem, mint már említettem, mindig az önkifejezés volt a legfontosabb, és ha ez éppen egy alternatív zenekarban, vagy egy musical stúdióban, esetleg egy jazz zenekarban adatott meg, az szinte lényegtelen számomra. Nem vagyok karrierista típus, viszont mindent teljes gőzzel csinálok az életemben.

- Volt esetleg a művészi pályádnak olyan szakasza, amire nem szívesen emlékszel vissza, vagy könnyen túlteszed magad az esetleges sikertelenségeken, kudarcon?
- Jó kérdés! Talán a versenyek után. Sok jó eredmény és semmi következmény, semmi további segítség, de mint látod, nem adtam fel, összehoztam egy saját zenekart, akikkel rengeteget jártuk az országot. Mindig megtalálom azt a csatornát, amin tovább tudok haladni. Akkor sem keseredek el, ha előtte egy nagy folyó sodort és az új esetleg csak egy kicsi patak. Szeretem az új dolgokat, lelkesítenek, kreatív vagyok.

- Bevezetőmben említettem, hogy parapszichológiával is foglalkozol. Lehet az éneklést társítani a lélekgyógyászattal?
- Mint említettem, egészségügyi végzettségem van. Sok évet dolgoztam az egészségügyben. A gyógyítás és az éneklés, tizenöt éves korom óta párhuzamosan fut, részévé vált az életemnek. Ez a két vonal a Mantra Alternatív Természettudományi Szabadegyetemen találkozott az életemben, ahova négy évig jártam. Itt szeretném kiemelni az egyik legmeghatározóbb tanáromat Dr. Tatjana Szmirnovát, akinek nagyon sokat köszönhetek. Szakdolgozatomat a zene és hangterápia elmélete és gyakorlata címmel írtam. Az éneklést és a lélekgyógyászatot természetesen lehet társítani, akár többféle módon is, pl. úgy, hogy elég sok ismert, illetve, feltörekvő énekessel dolgozom. Tudom, hogy milyen problémákkal küzdenek nap, mint nap, illetve meg tudom találni azokat a módszereket, amelyekkel tudok segíteni a nagyon érzékeny művész embereknek is.

Az interjú a következő oldalon folytatódik, lapozz!

[2010.10.28.]