40 év blues Deák Bill-lel a Symában

Péntek este a Syma rendezvénycsarnokban gyűlt össze a bluest szerető közönség, hogy Deák Bill Gyulával részesei lehessenek egy fantasztikus koncertnek.

Bill, jó „Királyhoz” méltóan először az Ő „népéhez” sietett a koncert előtt az aulában, hogy találkozhasson velük, mindenkivel váltott pár mondatot és természetesen lehetőség volt egy-egy közös fénykép elkészítésére is, vagy éppen a szemben lévő shopban megvásárolt lemezek dedikálására.

A koncert egy félórás csúszással kezdődött - ekkorra a közönség már folyamatosan azt kiáltotta, hogy Bill a király, Bill a király -, mivel nyolc óra magasságában még kígyózott a sor a csarnok előtt a bejutásra várva. A közönségre nem lehetett panasz, hiszen becslésem szerint kb. 3500-4000 fő körül lehetett a fizető közönség. Ez nagyon jó nézőszámnak mondható napjainkban, hiszen Bill is nagyon sokat koncertezik Budapesten, különböző ingyenesen látogatható szórakozóhelyeken.

A kezdésre várva több zenész kollégával is találkozhattunk a közönség sorai között, mint például Döme Dezső, Fischer László, Németh „Nyiba” Sándor és Horváth Charlie, valamint Babos Gyula is tiszteletét tette.

Ha a 40év blues-t kellene nagyon röviden összefoglalnom és csak a kiadott lemezekre gondolok, akkor a HBB-del eltöltött időszakból hat lemezt említhetnék meg, a Közép európai Hobo Blues, Oly sokáig voltunk lenn, Még élünk, Vadászat, Kopaszkutya és a Csintalan lányok, rossz fiúk.

Szólóalbumok tekintetében sem lehetett panasz, e tekintetben hét lemezt kell megemlítenem: az 1984-es Rossz vér, az 1986-os Mindhalálig blues, itt volt egy hosszabb szünet, hiszen a következő album csak 1993-ban jelent meg Bűnön, börtönön, bánaton túl címmel.

Majd ismét jó pár év elteltével látott napvilágot a Bort, bluest, békességet című album 1999-ben, ezután viszonylag hamar, 2001-ben a Bill kapitány blues cirkusza jelent meg. Ezután ismét hosszabb szünet következett a lemezkészítés terén, hiszen hét év után 2008-ban jelent meg a Hatvan csapás, viszont rá egy évre kiadásra került a Király meséi c. lemez. Ha a filmszerepeket nézzük: 1981. Kopasz kutya (Szomjas György filmjében), 1983. Könnyű testi sértés, majd 1983. István a király és végül 1998. Attila, Isten Kardja.

Díjak tekintetében: 2007-ben vehette át a Blues Patika Életmű-díját, 2008-ban a Pont FM Életmű-díjat és végül 2009-ben a Fonogram Életmű-díjat kapta meg eddig Bill.

Visszatérve a koncertre:

Ezen az estén a koncert fő gerincét a két utolsó, nagysikerű lemez, a Hatvan csapás és a Király meséi adták. De természetesen hallhattuk a régebbi anyagok dalait, mint pl.: a Hey Joe-t, A felszarvazottak balladáját, a Zöld csillagot Radics Béla emlékére, a Zöld, a bíbor és a fekete pedig Tunyogi Péter és Cserháti István emlékére szólalt meg.

Nekem a koncert második része tetszett legjobban, hiszen nagyon jó volt hallani Balázs Fecót, aki saját dalain kívül Billt is kísérte néhány szám erejéig. Valamint az a megtiszteltetés is érte Billt, hogy a koncerten vehette át a Sony Music képviselőjétől a legújabban bearanyozódott Király meséi c. lemezét. Aztán a színpadra szólították Koltay Gergelyt, aki szintén átvehette az aranylemez egy példányát.

Számomra a csúcs a Bill, Hobo (Földes László), Hirleman Berci és Póka Egon felállásban felcsendülő Hobo Blues Band-dalok voltak, a közönség egyhangúan követelte a Kopaszkutyát, amit el is játszottak, valamint természetesen Hobo is énekelt önállóan pár számot, köztük a Torta c. dalt, amivel már kicsit előre vetítette a jövő év februári HBB búcsúkoncertnek közelségét. A koncertet természetesen mi mással is zárhatta volna Bill kapitány, mint a jó öreg Kőbánya blues című számmal. A fellépés után ismét lement a közönséggel találkozni Bill, nagyon sokan vártak rá, hogy gratulálhassanak neki, vagy megköszönjék ezt az estét.

Mi pedig az öltözőnél vártuk Billt, majd onnan mentünk át a Vip fogadásra a Syma éttermébe, ahol kicsit megnyugodhattunk, lecsendesedhettünk a közel két és fél órás koncert után és beszélgethettünk egy kicsit.

Deák Bill a Symában

-Bk-

[2010.11.24.]