"A közönség szeretete mindenek felett" - művészportré Kozma Orsi énekesnővel
– Hol volt az a fellépésed, amire szívesen emlékszel vissza, és a mai napig boldogan gondolsz vissza rá? – Rengeteg élményem van, szerencsés vagyok. A legutolsó ilyen a szófiai koncertem volt a Quartettel, egy csodálatos jazz klub, zsúfolásig emberekkel, nyitott szívű, és fülű hallgatókkal, akik kíváncsiak voltak egy náluk ismeretlen zenekarra. Nagy szeretetet és figyelmet kaptunk. De említhetném azt, amikor az EU csatlakozáskor felléptünk Varsóban a Cotton Club Singers-szel, rendkívül felemelő érzés volt, vagy amikor a Jazz+Az-zal Brüsszelben voltunk és ott megpecsételődött a barátságunk Eszterrel és Dórival. Felejthetetlen élmény, amikor itthon a Syma csarnokban a Cotton Club Singers, Sinatra estjén kigyulladt a függöny a koncert közepén (nevet), és menedzserünk halált megvető bátorsággal, egy poroltóval berohant a tüzet eloltani.
– Van különbség koncert és koncert között? – Nekem minden koncert egyszeri és megismételhetetlen: van, amelyik olyan zenei élményt adott, amitől megváltozott bennem valami, amitől több lettem, van, amelyik a bakik, az emberi tényező miatt fontos számomra, vagy csak szimplán megtörtént a csoda, a közönséggel való együtt lélegzés. Szeretném megjegyezni neked, számomra a közönség szeretete oda - vissza fontos és mindenekelőtt van.
– Fontos számodra a karrier, egyáltalán sikeresnek tartod magad? – Gyötrődő, önmagát sokszor elemző ember vagyok. Mindig azon gondolkozom, hogy mi lesz a következő lépés, a következő lemez. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezem, nagyon magamba tudok roskadni, ilyenkor hajlamos vagyok az önostorozásra. Itt kicsit megáll, és mosolyogva helyesbít: főleg régebben voltam hajlamos erre. Ilyenkor jöttek a barátaim, és figyelmeztettek:"Orsi, ne légy elégedetlen vagy szigorú magaddal, nézd már meg, mennyi mindent elértél, mi van mögötted." Ilyenkor talán visszanézek. De engem nem ez motivál. Fejlődni akarok, tanulni, tapasztalni, alkotni, átadni, adni. Nem veszem észre, vagy nem tudatosul bennem, hogy most sikeres vagyok-e vagy sem. A Jazz+Az-nál egyértelmű volt, a Cotton-nál is megdolgoztam érte.
– Nálad mi a siker fokmérője? – Ha úgy vesszük, most azt tartom sikernek, hogy a magam útját járom fantasztikus emberekkel, lemezeket készítek, koncertezhetek itthon és külföldön is a saját zenekarommal. Élmény és megtiszteltetés volt számomra például, hogy Tony Lakatos eljött a lemezemre játszani.
– Volt olyan esemény az életedben, amit esetleg kudarcként éltél meg? – Jó kérdés és őszinte leszek veled, ezt talán még nem nyilatkoztam sehol. Valahol kudarcként élem meg, hogy Szakos Krisztiánnal közös pop lemezeim (Egy szó, Az igazi szerep), dalaim nem lettek elég ismertek. Úgy érzem, hogy nagyon sokat tettem bele, és mindkét lemezt erősnek, őszintének ítélem meg. Sok energiát és pénzt fektettem bele, talán túlságosan is lelkes voltam és naiv, hogy majd mindenféle háttér és megfelelő menedzsment nélkül befut a lemez. Nagyon hittem a dalainkban, de nem találták meg a fórumot, a közönséget. Kaptunk szakmai dicséretet, meg szakmai díjakra való felterjesztést, de abban reménykedtünk, hogy sok emberhez eljut majd a zenénk, hogy nyitottak lesznek rá. Nem így történt. Kiderült, hogy rétegzenét készítettünk. Ennek ellenére valahol fura, hogy mind a mai napig kapok leveleket, visszajelzéseket, hogy milyen jók a dalok és a klipek. Sőt a Quartettel több Szakos - szerzeményt fel is dolgoztunk, és napjainkban is nagy sikere van.
Hírek
