„Emberi harmónia nélkül nem tudnánk dolgozni!” – interjú a Karavan Familiaval

Különleges koncertre készül péntek este a Karavan Familia. Számos, a hazai zenei életben ismert és elismert zenészt látnak vendégül a MÜPA színpadán, ahol saját dalaikat adják elő, csak éppen a más hangszereléssel. Egyedien és rendkívülien. Nagy Istvánnal beszélgettünk.

- Mit értsünk az alatt, hogy a „Karavan Familia sajátos, egyedi stílusa”?
- Bár a Karavan Familia együttest legtöbbször egyszerűen a roma folklór zenekarok közé sorolják, a stílusa alapján nagymértékben különbözik az ebbe a kategóriába tartozó zenekaroktól. A kivételes és egyedülálló családi felállásnak (szülők és gyerekek) köszönhetően különleges harmónia jellemzi a négy énekre épülő hangzást, amelyet a család színes és kifinomult ízlésének köszönhető zenei ötletek tesznek még izgalmasabbá. Repertoárunkban így szövi át a cigány népdalokat a blues, a latin- vagy éppen a keleti zene. Az egyedi stílus végül annak is köszönhető, hogy nemcsak magyarországi, hanem erdélyi, balkáni, orosz és spanyol cigány dalokat is feldolgozunk, amelyek előadásakor bár nem mindig ragaszkodunk a hagyományokhoz, mégis úgy tudunk túllépni rajtuk, hogy közben mégis részévé válnak az általunk teremtett zenei stílusnak, amelynek fontos jellemzője a – manapság ritka – tiszta, akusztikus hangzás. (A folk- és világzenei együttesek közül nem nagyon tudunk más, olyan előadóról, aki csupán két akusztikus hangszerrel és négy énekkel építené fel a zenei arculatát.)

- A gyerekek számára soha nem volt kérdés, hogy zenészek lesznek?
- Természetesen ez soha nem volt kötelezően kijelölt út, hiszen csak úgy lehet zenész valakiből, ha magától talál rá erre az útra. Ugyanakkor kétségtelenül megkönnyítette a dolgukat az, hogy – zenészek lévén – kicsi koruk óta mindig magunkkal vittük őket a próbákra, koncertekre, és mindig körülvette őket a cigány kultúra, amelyben felnőttek.

- S a családi hierarchia a zenekaron belül is uralkodik?
- Nagyjából igen. A családunkban fontosak a hagyományos értékek, így a családban betöltött hagyományos szerepek is. A zenekar azonban mégis más egy kicsit, mert itt egyenrangú művészekként dolgozunk egymás mellett, és ezt a munkát a családi felállás mérhetetlenül megkönnyíti és segíti.

- Térjünk vissza a zenéhez! Egyáltalán honnan jött az ötlet, hogy „keveredjenek” a stílusok?
- Ahogyan korábban elmondtuk, a Karavan Familia hangzását alapvetően meghatározza a stílusok finom keveredése, tehát nem volt nagyon nehéz dolgunk ezzel a különleges csapattal. Ez persze annak is köszönhető, hogy a nálunk különösen fontos emberi harmónia hamar kialakult minden résztvevővel, így születhetett meg a zenei harmónia is.

- Pénteken egy különleges koncertre számíthat az, aki jegyet vált a MÜPA-ba. A legkülönfélébb zenei stílusokat képviselő zenészek dalait játsszák áthangszerelve, „karavánosítva”. A meghívott előadók egyből igent mondtak?
- Igen, mindenki örömmel és nyitott szívvel fogadta a felkérést, aminek a zenén túlmutató pozitív üzenete is van. Nem is véletlenül, hiszen az első együttműködés, a jelenlegi koncert alapja a tavalyi „Zene a rasszizmus ellen” program egyik legfontosabb része volt.

- Mi alapján válogatták ki a vendégeket?
- Az volt a célunk, hogy különböző zenei stílusokat képviselő énekesekkel dolgozzunk együtt, akik népszerűek a fiatalok körében. Egyrészt azért, hogy a projekt társadalmi üzenete minél több emberhez eljusson, másrészt pedig azt éreztük igazi szakmai kihívásnak, ha a miénktől merőben eltérő zenei világból érkező előadókkal tudunk megteremteni valami értékes és figyelemreméltó produkciót. Úgy érezzük, hogy ez sikerült.

- S kiket láthat a közönség pénteken?
- A Karavan Familia tagjai (Nagy István - ének, gitár, buzuki; Farkas Ica - ének; ifj. Nagy István - ének, gitár, cajon; Nagy Niki - ének, tánc, gitár) mellett színpadra lép Harcsa Veronika, Péterfy Bori, Kowalsky, Szűcs Krisztián (HS7), Krsa (PASO), Tanka Balázs (Turbo), Papp Szabi (Supernem),Czutor Zoltán (Belmondo), Csongor Bálint ésTilk Máté (Subscribe), valamint két vendégzenész: Marosi Zoltán (tangóharmonika) és Radics József (nagybőgő).

- Hogyan készültek a vendégekkel s egyáltalán hogyan vezették rá őket, hogy „idomuljanak” az önök hangzásvilágához?
- A próbák végül is egy évre nyúlnak vissza, hiszen ahogyan elmeséltük, az együttműködés alapja tavaly kezdődött. Valójában az énekesek dalaiból mi készítettünk feldolgozásokat, amelyeket mindannyian nyitottan fogadtak. A kedvünkért néhányan még Romani (cigány) nyelvű sorokat illetve cigány népzenei elemeket is megtanultak, amelyek fontos részei lettek a daloknak. Az együttműködés végül azért lehetett sikeres, mert tetszettek az ötleteink, de ami a legfontosabb, hamar kialakult köztünk a korábban is említett emberi harmónia. Enélkül mi nem is tudnánk dolgozni.

- Mire számítson az, aki elmegy a koncertre?
- Egy igazán különleges estére, hiszen a koncert az akusztikus zene, a dal, mint műfaj, a cigány kultúra és az együttélés ünnepe lesz. Aki a Szent Iván éjt ezzel a koncerttel kezdi június 24-én, a Művészetek Palotájában, valami újat tanulhat a hamis sztereotípiákkal övezett cigány kultúráról, a ma is ismeretlen illetve félreismert cigány zenéről, vagy csak egyszerűen egy rendhagyó koncertet láthat, hallhat, amely a család erejét és a művészet hatalmát is érzékelteti.

- Havassy Anna Katalin -

[2011.06.23.]