A metálé volt a terep a Sziget első hivatalos napján

A Rise Against mulattatott, Lammy otthonosan érezte magát, Mike Muirék a hangulattalan sátorral küzdöttek a hardcore időutazásuk alatt.

Először is azzal kezdeném, hogy a hajó megjelenése óta vízen közelítem meg a fesztivál területét, vagyis nem a kordonokkal terelt tömegben a főbejáratnál. Ez az idei évig jó útvonalnak számított, de a tegnapi tapasztalataim után lehet változtatok szokásaimon, és felpattanok a hévre. A szigethajó ugyanis minden eddiginél lassabban csordogál fel a fesztre, és most én pont ennek estem áldozatul, és maradtam le az egyik kedvelt előadóm koncertjének kezdéséről. És mivel Timothy McIIrath és csapata a modernebb hardcore punk stílusban tolják (egy szám max 3 perc ), sok mindenről lecsúszhattam volna, de szerencsére nem így történt. A politikai indíttatású szövegekkel megspékelt chicagói banda totál feketébe bújva mozgatta meg a megrendítően nagy tömeget (ilyen korán talán még sose láttam ennyi embert a main stage körül). Semmi fakszni, csak tiszta és hatásos punkrock, amit a legtöbben nagyra tartottak, még azok is, akiknek hozzám kellett fordulniuk az éppen szereplő zenekar beazonosításához.

A setlist első felében inkább az Endgame című idei nagylemez dalai hangzottak el, olyanok, mint a Satellite, Make it Stop, aztán jöttek a termékeny banda legismertebb balladái, a Prayer of the Refugee, a Hero of War, a Ready to Fall, és a Savior. A közel egy és negyedórás buli a nagysütés ellenére is remekbeszabott volt, ugyan a közönség megénekeltetése kútba esett, ahogy a középen kialakított circle pit is (ami inkább egy középiskolás udvari lökdösődésnek illett be), de ez semmit sem vett el az élményből.

Ezután irány a rock-metál nagyszínpad – habár a nagy jelzőt a szervezők helyében zárójelbe tettem volna -, ahol a holland Within Temptation zenélt, az énekesnő pedig kornyikált. Ettől a gót fenétől amúgy is hideg ráz, bár az ezer meg ezer metálost elnézve lehet, hogy ezen véleményemmel egyedül voltam. Az 1996 óta működő csapatot maga az énekes, Sharon den Adel keltette életre, és tette igazán sikeressé.

A hollandok után jött egy vérbeli brit csapat, a hazánkba sokadszor megforduló Motörhead. Lammy-ék még mindig helyet követelnek maguknak a metál színtéren, és mivel zenéjük nem csak a középkorú, ősmetálos arcokat hozza lázba, hanem a fiatalokat is, így ott is vannak a legjobbak között.
Tegnap is kivágták a rezet, habár én kiszorultam a tömegből, nem akartam mindenáron előverekedni magam, így is nagy élményben volt részem. Ugyan a hangzást figyelembe véve ez a stage sem bíztató a további napokat illetően, de azért elmegy. Lammy amúgy ezúttal sem vallott szégyent, szerintem, ha egyszer bakot lőne, akkor örökre szögre akasztaná bőrzekéjét.

Innen az A38-Wan2 felé szambáztam, ahol először a The Bloody Beetrootsba néztem bele, amire egy barátom azt mondta, igazi progresszív tánczene. Hát annak tűnt, de engem gyorsan kizavart a sátorból. Az emberek többsége viszont mintegy sáskaraj, úgy viharzott ropni erre az eletronikus zűrzavarra.

Őket követte néhány kaliforniai fenegyerek, a nemrég az azóta már eltemetett West Balkánban fellépett Suicidal Tendencies, gyerekkorom igazi hardcore hősei. Az megér egy misét, hogy miként tudták őket besuvasztani egy elektro duó után.

Mike Muirék ezzel nem foglalkoztak, sőt még azzal se, ami örökös probléma hazánk legfőbb zenei eseményén, a hangtechnika ördögével. Ami ezúttal is közbekotyogott, a koncert elején az ének csak cincogás volt, egyedül a dob hangzása volt elviselhető. Ami mögött amúgy korunk egyik igazi dobvirtuóza, az Infectious Grooves legendája, Eric Moore terebélyesedett. A 200 kilós óriás mintha egy különálló dobszerkó lenne, de a kezei utánozhatatlanok, amiből most is kaptunk ízelítőt. Muirék elnyomták legismertebb nótáikat, olyanokat, mint az Institutionalize, a Come Alive vagy a Send Me Your Money. A buli második felében amúgy kezdett helyre állni a rend, a vége felé meg már kifejezetten élvezhető volt a produktum.

Ez volt számomra a legfőbb nap, és összességében nem csalódtam, ezután állok elébe a többinek…

Sziget 2011 - szerda

-Páll Norbert-

[2011.08.11.]