Sziget 2011: Királyi magasságokban a „Herceg”

A vártnak megfelelően zsúfolásig megtelt a nagyszínpad környéke a szupersztár emlékezetes koncertjének idejére. Prince és zseniális csapatának még az egyórás csúszást és a Gett off elmaradását is megbocsátotta a nagyérdemű.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy lerágtam a körmeimet az izgalomtól az idei Sziget fesztivál előtt. Nem számláltam a napokat, és pár koncertet leszámítva hidegen hagyott az idei felhozatal. Ezt a közömbös egyveleget viszont porrá zúzta az, amit a nulladik napon tapasztaltam a szupersztár Prince előadásában. Nyers szexualitás, energia, szentimentalizmus, csak úgy sorolhatnám a pozitív jelzőket az 53 éves pop legenda tegnapi bulijával kapcsolatban.

A fesztet amúgy egy rövidebb sétával kezdtem, picit átnéztem a terepet, de az idén Pop-Rock Nagyszínpadnak nevezett emelvény környezetét nem hagytam el. A VIP-ben idén is nagy a csillogás, délután ugyan nagy volt még a nyugalom, az feltűnt, hogy a kiemelt vendégek igényeit a pálinka és koktélbárokon kívül a Costes étterem és a Pastrami büfé elégíti ki: elég puccos, de igényes.

A hosszúra nyúló beállás után sokáig nagy volt a csend, viszont nagy volt a várakozás: gyűlt a nép rendesen, jöttek fiatalok, 40-45 év körüli dívák, de még a 60-as korosztály is tiszteletét tette (persze az sem mellékes, hogy ki tudja kiperkálni a 13900 forintos, igen-igen borsos jegyárat)…

A 19.00 órára kiírt start persze csúszott, ekkor már a krónikus derékfájás jelei is mutatkoztak nálam, ami felettébb dühített, de aztán olyat kaptunk, ami mindenféle nyavalyát és hosszúra nyúlt várakozást is percek alatt semmissé tett. A stáb tagjai a 20.00-ás kezdés előtt pólókat hajigáltak a szerencsések kezei közé, majd megjelent ő, megjelent az immáron 53 éves Prince. Az első megállapítás az volt, hogy semmit nem öregedett az elmúlt 10-15 év alatt – ebben azért a plasztikai sebészek is kivették a részüket. A kétkedő kritikusok, az örökké fanyalgó pesszimisták már az első nóták alatt kaptak egy kokit a kobakjukra. Én is tátott szájjal figyeltem, miként bontakozik ki és veszi uralma alá Budapestet a Herceg és kompániája. A 7-szeres Grammy-díjas zseni előtt le a kalappal, tegnap bebizonyította, hogy miért tartják őt minden idők egyik legkarizmatikusabb és legtehetségesebb zenészének. A számos hangszeren játszani képes szerző a kezdetekben felcsendülő Pop Life és a kései megjelenésű Musicology alatt már megénekeltette a közönséget – amire többször is sor került. Bár az „ó Hungary” rigmus kissé mosolyt csalt az arcomra, mivel a közönség fele eleve nem magyarokból állt – de ebben már nincs semmi meglepő -, persze ezzel nem lehetett tisztában a művész úr…

A Herceg amúgy rendkívül korszerűen és szórakoztatóan építette fel a repertoárt, négy blokkra bontott buli alatt teret kapott persze a funky, az R&B (egy gitárral sírva fakasztotta a lányok nagy részét a You will be with me c. nótával), de még a blues és a rock and roll és persze synthypop (6 -10 percen át zenekar nélkül tündökölt elektronikus zongorája segítségével) hangszerelésű dalok is felcsendültek.

A Raspberry Beret, a Cool is csodás hangulatot hozott, de persze a Purple Rain alatt varázsolta el igazán a többtízezres tömeget. Nemtől függetlenül mindenki világsztárnak érezhette magát pár perc elejéig, és teli torokból énekelhette a refrént a hatásos konfettizáporban. Azt ezt követő blokkokban felcsendült a Kiss, a Cream és a Nothing Compares 2 U című sláger is, nem kevesebb sikerrel, mint az azt megelőzőek. Pár percben még a királyról is megemlékezett a Herceg, kissé nehezen felismerhető változatban, soul hangzásban elnyomta a Don’t stop till you get enough-ot.

A Sziget fesztivál történetének egyik leglélegzetelállítóbb koncertjének értékét még tovább növelte, hogy Prince elképesztően képzett hangú és zenei tudású hölgyekkel vette körül magát. Szinte mindegyikük egy különálló sztár volt, nem beszélve a segédénekes hölgyről (Andy Allo), aki felvezette a kopasz énekesnők hetét – őt majd a Skunk Anansie frontlánya követ pénteken.

A koncert utolsó blokkjának végénél már a hajókikötő felé vettem az irányt, és iramodva újra gondoltam a hallottakat, látottakat, és arra jutottam, hogy van egy közel 40 éve működő művész, aki oktató órát adott azon zenészeknek, bandáknak, akik, amelyek képtelenek szerelembe esni munkaadójukkal, a zenével. Prince ezzel ellentétben inaktív létére, eljött hozzánk, és a luxus klotyón és a 10 méteres kifutón kívül nem állt elő teljesíthetetlen kéréssel, majd minden porcikájával átadta magát zenéje és közönség közti kapcsolatnak, és delfin módjára fickándozott benne. Tette mindezt úgy, hogy a leglendületesebb darabja, a Gett off kimaradt, de még ez is megbocsátható a kortalan szimbólumnak…

-Páll Norbert-

[2011.08.11.]