Csendes-ülős George Michael koncert az Arénában

Szimfonikus zenekari kísérettel tért vissza Budapestre, ezúttal az Arénába, a 2007-es nagysikerű stadionos koncertje – és kisebb-nagyobb botránya, bűnhődése, majd jó útra térése – után George Michael.

Már kezdek megbarátkozni az ültetett koncertekkel, mivel az általam kedvelt zenészek sorra így lépnek fel nálunk. Visszavesznek a tempóból, talán ezért tartják szerencsésebbnek ezt a formát. George Michael ezúttal még a többieknél is jobban behúzta a kéziféket, alaposan lelassította a tempót, és jól elaltatta a közönséget. Illetve talán a zenével összhangban mozgó gyönyörű grafikák a háttérben, a kivetítő különlegessége ezt mégsem engedte.

Varázslatos énekhang

Fél órával este nyolc után lépett a színpadra az énekes, amikor még össze volt húzva a függöny a színpad előtt, csak sejtelmes csillogást láthattunk áttetszeni mögüle, az énekes sziluettjét és az összetéveszthetetlenül felismerhető, varázslatos hangját hallottuk felcsendülni nagyzenekari kíséretben. Az abszolút teltház izgatottan várta a művészt, 30 éves karrierje alapján már az első taktus után megérdemelte a tapsvihart. A nyitódal a Through volt.

„Jó újra itt lenni!”

Röviden köszöntött bennünket, majd megkérdezte, hogy kik voltak anno a szomszédos stadionban a koncertjén, és aki nem, azok miért nem?! Ezen mosolygott egy kicsit, és nagyjából ennyi is volt a mondandója a közönséghez szóban. Dalban viszont annál több érzést és történetet osztott meg velünk szerelemről, csalódásról, félelmekről és örömről.

Szimfonikus hangszerelésben

Az első rész öt feldolgozásból és öt saját dalból állt. Az elhangzott saját dalok kevésbé ismertek talán, kivéve persze a Kissing a Fool című számot, amit rendesen éljenzett is a publikum. Élőben a Cowboys & Angels még nem szerepelt a repertoárban korábbi turnéi alatt, és anyukájának ajánlva ezúttal elénekelte a You Have Been Loved című dalát is. A feldolgozások jobban tetszettek ebben a részben, a jazz standardek hangulatát idézve Nina Simone My Baby Just Cares For Me című számát, Bing Cosby egyik 80 éves dalát és a Police Roxanne-jét is elénekelte George, de legjobban a Terence Trent D’arby tollából és torkából ismert Let Her Dow Easy dallal hatott meg, teljes mértékben odaszögezve a figyelmem a színpadra és csak hegyezve a fülem a gyönyörű dallamot követve.

Szünet után

Reménykedtem benne, hogy a húsz perces szünetet követően felpezsdül egy kicsit a hangulat, felpörög majd a ritmus, de nem így lett. A Patience és a John & Elvis Are Dead című számok sem arról híresek, hogy nem lehet dúdolgatva végigüldögélni őket. A Kenny-nek, volt barátjának írt új dala, a Where I Hope You Are, is igencsak melankolikusra sikeredett. Alapjáraton szeretem a balladákat, de a koncert ennél a pontjánál már megcsömörlöttem, pláne amikor meghallottam az eredetiben jóval gyorsabb tempójú New Order számot, a True Faith-et is belassítva. Még ekkor sem volt vége a szomorkodásnak, következett egy Amy Winehouse „tribute”, a Love Is A Losing Game – újra szomorkodtunk egyet, bár a háttérben kivetített fotókon Amy rendre mosolygott ránk. Két nagy klasszikusnak számító – természetesen lassú – dalát, a Praying For Time-ot és a Different Corner-t azonban nagy örömmel vettük mindannyian.

Végre lendületben

Innen már csak felfelé ívelhetett a koncert, érzésem szerint a közönség is elvesztette ekkorra már a kezdeti őszinte lelkesedését, de nyitott volt egy pozitív hangulatú, örömteli lezárásra – ahogy ezt a koncert elején meg is ígérte a művész: „Ne aggódjatok, a végén lesznek dalok, amire táncolhattok, énekelhettek velem!” Rihanna Russian Roulette-jében nagyot énekelt az előadó, a szám csúcspontján zengett az aréna a megannyi hangszer kíséretében, nagyon jól szólt! Nina Simone Feeling Good-jával végre megjött a lendület is, örültünk, hogy végül is mindenki „jól érzi magát”. Előre jött George Michael alapzenekara, az ütősök, a pengetősök és az eddig alaposan elrejtett négy fekete vokálos, és rittyentettek egy jó kis táncolós blokkot az Amazing, az I’m Your Man és a Freedom ’90 című számokból. A közönség felpattant örömében, énekelt és tapsolt, mint aki végig erre várt.

Máris eljött az elköszönés ideje, pedig még csak most lendültünk bele. A visszataps után még mindig akadt egy ballada, az I Remember You, amivel hazaküldött bennünket, mutatva, hogy emlékezni fog ránk. Legyen így, mi is emlékezni fogunk erre a koncertre, mint a lehetőségre, hogy meghallgathattunk olyan számokat, amik egy szokványos pop koncertbe nem férnének bele. De már most várjuk, hogy visszatérjen hozzánk újra, mondjuk egy „Greatest Hits” táncolós turnéval.

Képekben George Michael budapesti koncertje- klikk a fotóra

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.

  - Frk4muzik -

[2011.09.20.]