Louis Armstrong

Satchmo (ez a beceneve) 1901. augusztus 4-én született New Orleansban, és ezen város szegénynegyedében nőtt fel édesanyjával és húgával. Gyerekként egy kisegyüttessel énekelt, majd a színesbőrű fiatalok javítóintézetében kötött ki 1912-ben egy „balhé” miatt.

Ezen a helyen tanult meg kornettezni és ütőhangszereken játszani, s itt egy másfajta zenei hagyományt tapasztalt meg, mint amit akkoriban jazznek neveztek: a díszítéseket és a perszonális előadásmódot tudta a javítós időszak után pluszként a NO-i jazzmuzsikához tenni.

Első mentora Joe „King” Oliver volt, aki meghívta a zenekarába, és a későbbiekben segítette, hogy a városon túli klubokba is eljuthasson. Fontos momentum volt, amikor Oliver Chichagoba ment, és Armstrongot Kid Ory gondjaira bízta, hiszen innentől még élesebben szállt felfelé az egykor balhés gyere csillaga. Később Louis is a király után ment, és a duettjükkel hatalmas sikereket értek el, de ez nem tartott sokáig az együttműködés.

Armstrong megismerkedett Lillian Hardin zongoristanővel, majd feleségül vette őt. A pár New Yorkba költözött, a hősünk pedig Fletcher Hendersonnal kezdett játszani. Itt sem maradtak meg sokáig, hiszen a feleség kérésére Satchmo megalakította saját zenekarát és visszaköltöztek Chichagoba. Ez a zenekar a Hot Five, majd a Hot Seven lett, amely a legjobb blues-énekesnőket kísérte: Bessie Smitht, Clara Smitht és Trixie Smitht.

A ’30-as évekbe trombitára váltott, az évtized elején pedig turnézott Európában is, ahol nem kis sikereket aratott. 1938-ban elvált Hardintól, majd Alpha Smitht vette feleségül, 1942-ben pedig újranősült: Lucille Wilson lett a neje. A swing-korszak idején Armstrong elismertsége csökkent, zenéje nem volt már olyan divatos, de a sikerorientált, kompromisszumot nem ismerő Joe Glaser, Armstrong menedzsere mindent megtett a művész újbóli felemelkedéséért.

Az idő múlásával Louis Armstrong arcizmai már lazultak, ezért nem tudta azt produkálni hangszerével, mint korábban, így egyre inkább áttért az éneklésre, hiszen abban is kivételesen tehetséges volt.

Egyedi előadásmódjában számtalan dal vált slágerré, köztük a Do You Know What It Means To Miss New Orleans és a What a Wonderful World, mely 1968-ban a brit slágerlista élére került. Meg kell említeni, hogy ő volt az egyik első és legnagyobb scattelő is, azaz szöveg nélkül fantáziaszótagok artikulálásával énekelt.

New York-i otthonában 1971. július 6-án, álmában érte a halál. Kevés kivételtől eltekintve minden őt követő trombitás az ő nyomdokaiban haladt és halad, s így vagy úgy, de az utókor minden jazzmuzsikusa köszönhet neki valamit.

[2008.07.03.]