Rihanna bemutatta eddigi legjobban sikerült munkáját
A minap jelent meg Rihanna We Found Love című száma, melyet RiRi Írországban forgatott, és elmondása szerint az egyik legjobban sikerült munkája.
Ahogy az első két zongora hangot meghallom, Sarah McLachlanAngel című száma jut az eszembe, ami telitalálat, mert ha van ember, aki annak a dalnak a hallatán nem kezd fátyolosan látni, és az Angyalok városán nem sírja el magát, az nem is érez. Ráadásul a barbadosi énekesnő egy rövid, halk monológgal kezd, reménytelenségről, magányról, a beszédhangja pedig legalább olyan érzéki és vérmérséklet-élénkítő, mint az előbb említett kanadai előadónőé. Tehát csak ismételni tudom magam: az első másodperc telitalálat!
Ilyen lírai kezdés után igen meglepő fordulat, hogy a dal dance-ben folytatódik. Az utóbbi időben megszokhattuk Rihanna-tól ezt a stílust – a magam részéről szeretem is, csak arra számítottam, valami lágy, érzelmes dolgot fogok hallani. Ehhez képest, ha nem a videót nézem, máris cikázó kék-zöld lézerfényt, feltett kezeket, és rövid, fehér szoknyás, magas szárú-és sarkú csizmás lányokat látok magam előtt. Most pedig, hogy újra a klipre kattintottam, táguló pupillákat, party-drogokat és vicces cigiket látok. Úgy fest, egész jó a beleérző készségem.
Az egész látvány a szerelemről, a buliról, az önfeledségről, a fiatalságról, a könnyelműségről szól, afféle újraértelmezett, XXI. századi Woodstock, talán épp ezért olyan a színvilág, mint egy archív felvételen. 30 évvel ezelőtti hangulat, még a frizurák és a ruhák is egy korábbi időszak maradványainak tűnnek, pedig egyébként teljesen passzolnak az aktuális trendekhez.
Azt mondjuk, nem tudom, mennyire fog jó példával elől járni az egyébként is különcségeiről híres világsztár ezzel a képi anyaggal. Ahogy elnézem, még nekem is kedvem támad boltból lopni, csavarni egy dekket és az asztalon szeretkezni. Nem tudom, hogy egy 16 éves lány, aki – tegyük fel - odavan Rihanna-ért, felnéz rá és utánozza, ahol, és ahogyan csak tudja, hogyan kezeli ezt. Összeszed egy vagány pasast, aki rászoktatja a cuccra, csinálnak egy csomó marhaságot, majd elhagyja, mert ez mégis csak rossz és büntetendő muri?
Ráadásul az amerikaiak egyébként is érzékenyek a fiatalok erkölcsi nevelésére, így el sem tudom képzelni, milyen visszhangja lehet az USA-ban ennek a számnak. Mindenesetre én nyugodt lehetek, elvégre nem élek nyugaton és gyerekem sincs, tehát csak a saját lelki egészségemért kell felelősséget vállalnom. Maximum holnap elkapnak garázdaságért a sarki közértben.
Ajánlunk egy jó koncertet!
Bulizni egyébként ez a zene mindenképp megfelel. Könnyen megjegyezhető a szöveg, a dallam, és a ritmus is kiszámítható, folyamatosan táncolható. Ugyan akkor, ha mondjuk az Only Girl-lel hasonlítom össze, ami szintén diszkó, akkor majdnem sablonosnak találom. A dallamban, érzékelhetően nem válik el egymástól a refrén és a verse, ami szerintem egyáltalán nem jellemző RiRi zenéire. És éppen emiatt a We found love –azt gondolom- nem slágeres.
Nincs benne egy rész, amire úgy ráugranék, hogy jöjjön már, mert én azt énekelni akarom. Elsiklok a sorok között. (Hangsúlyozom, én egyáltalán nem ezt szoktam meg az énekesnő muzsikáiban. Általában üvöltve kornyibálom az Only girl refrénjét, alig várom a California King Bed-nél is, vagy akár a What’s my name esetén.)
Szóval, összességében ez egy kevésbé Rihanna-s szám. Már zeneileg. A tartalom viszont végül is átjön: Bulizni kell, Fiatalok, meg élni, és szerelmesnek lenni, csak mindezt okosan!
Hírek
