"Mindenki, aki aláírta, hogy mehet adásba, repült." - beszélgetés Németh Alajossal

M.D.G.: - A szép négy év után miért mentél el?

N.A.: - Szerettem a srácokat, amikor összeállunk egy nosztalgiazenélésre, örömmel megyek. Akkor úgy éreztem, hogy a rengeteg koncert elvette a csapat erejét, okafogyottá vált minden, a gondolatok, a zenei frázisok. Azt a hibát követték el, amit én a Bikinivel már nem követtem el, inkább tartottam négy-öt éves szünetet, és újratöltve egy tizenkét éves töretlen munkának tudtunk nekifutni. Ádám is kifogyott. Pörköltről, zabálásról énekelt, elfogytak az előbb említett szövegek. Azok a démonok, amik addig segítették, elfordultak tőle, így a Bem rakpart sem volt már olyan. Mindig kell tudni váltani. Nekem tetszett egy más zenei forma, a rock and roll hangosabb világa. Abban is vannak alternatív lehetőségek, mint pl. a Talking Heads, vagy a King Crimson. Inkább itt próbáltam a tehetségem kibontakoztatni, többet foglalkozni zeneszerzéssel, a szövegek mondanivalójával. Így jutottam el hosszú út után Nagy Feróig. Nagyon jól éreztem vele magam, zenében és szövegben is. Sokan nem ismerik, főleg ma, azt hiszik az X-faktor egyik zsűritagja, meg a Beatrice bohóca. Ő sokkal több és sokkal értékesebb. Ő alapozta meg, hogy így lássam a világot, ahogy látom, és ne is engedjek a tizenkilencből. Ha ez az út állandó konfrontációval is jár, megérte, az emberek meghálálják, ezerszer és ezerszer.

M.D.G.: - Jazz, jazzrock, rock. Zenei eszközökben egyszerűsödő folyamatnak tűnik. Nem zavar?

N.A.: - Nem. Azért nem, mert a jazz is okafogyottá vált. Arra gondolj mindig, hogy ezek művészetek és a társművészeteikkel együtt ragaszkodott ahoz a kifejezési formákhoz a világ, ahogy a jazzisták az akkori elnyomásukat, fekete bőrű zenészek a new orleansi pubokban elmondták. Ez a gondolkodásmód egészen átitatta Amerikát attól a ponttól, hogy egy fekete nem mehetett a fehérek toalettjébe, Jimi Hendrix volt az első, aki ezt megtette, ugye milyen furcsa, de nem mertek beszólni neki. Ha a négereket nem hurcolják Amerikába, nem dolgoztatják rabszolgaként, a jazz, mint kifejezési forma meg sem születik. Ez egy ötvözet, a fehérek zenéjéből és a négerek törzsi zenéjéből indult ki. A XIX. század vége felé és megszületett a ragtime. Az sem véletlen, hogy nem Bécsben, vagy Párizsban. Amikor kivívták a szabadságukat és Miles Davis letrombitálta a csillagokat az égről és elképesztő zenéket hallhattunk Herbie Hancocktól, nekem Ő a kedvencem, Ő vitt először rockot a jazzbe, tehát, hogy az addigi kifejezési forma kevés lett egy idő után, az emberek előbb-utóbb ráuntak. Az a lázadás, ahogy a korábbi muzsikusok lázadtak kifogyott a jazzból. Azok az akkordok már mást jelentettek, Debussy is beépítette a maga zenéjét a jazzba, általában tetten érhető, hogy ki milyen hatással volt erre a műfajra. Magyarországon is az öregek máshogy játsszák a jazzt, mint a fiatalok, akik talán már nem is jazzt játszanak. Egyik barátom, Katona Laci nagyon jól megfogalmazta, és kapsz egy korképet is, az embereket nem érdekli a kultúra, a borozókban maradnak és igazuk van. Ebben a korban, ahol a gyerekeket nem tudják oktatni és taníttatni, nem biztos, hogy a jazz üzenete elégséges. Egy üvöltés jobban hat erre a világra és erre a korra, mint a jazz finom frázisai, amely inkább a jobb módú emberek kedvtelése lett, akiknek pénzük és idejük is van, hogy hallgassák. Miles Davis is megmondta, hogy a jazznak befellegzett, szerepét átveszi a rap. Ez a modern Amerika újabb fekete lázadása. Sokkal jobban elmondják, mintha megtanulnának zenélni, lüktet a dob és arra leskandálják a világfájdalmukat, millió számra eladják a lemezeiket.  A rock pont ugyanez. A maga egyszerűségével jobban el tudod juttatni a gondolataidat, mint nyakatekert frázisokban. Mi még szerettük a sok hangot, a szép hangokat, egy Allegro barbarót, Tarcust meghallgattunk.  Ma ki hallgatná meg, öt-negyedes ütemben, szétmenne a fejük a nagy nyomástól, a számítógéptől, meg mindentől, a irtózatos hajtástól, ahogy Japánok, vagy Amerika hajt. Hol van ettől a jazz finomsága, amikor egy jó swinget meghallgatsz és mondjuk, megiszol közben egy sört. Ezért választottam ezt az utat, és a Led Zeppelin indított el ezen az úton, bennük éreztem hallatlan energiát. Ha csak a Creedence Clearwater Revivalt hallgatod, a Who Stop the rain egyszerű, négyakkordos dalát, ők is Vietnámban szolgált arcok, fölmenekültek a los angelesi hegyekbe, ott kábszereztek és énekelték el vietnámi csalódásaikat. Woodstockban is az egész hippi korszak a rockzenén indult el, ami leváltotta a jazzt. A hippik, a hosszú hajú egyetemisták rockot hallgattak, arra tüntettek, az kovácsolta őket össze a hatalom ellen, a háború ellen. Megéreztem ennek az üzenetét. Jártam Tűzkerékre, imádtam, ahogy a Tátrai felkéredzkedik Radicshoz. Már legelőször akkorát gitározott, hogy egész éjjel nem aludtam, azon gondolkodtam mi volt ez, hogy létezik ez. Azóta játszottam vele a Miniben, játszottuk az apák és fiúkat, sokszor vagy húsz percig, pedig csak egy két akkordos dal. Az is rock volt már, Ádám jazzrockot játszott. A Miniben lehetett zúzni, én imádok zúzni, a jó ritmusokra ráülni. Nem szégyellem az egyszerűbb kifejezési formát. Sok festőművész a kubizmust választotta, annál egyszerűbb kifejezési forma nem volt, mégis sokan imádták, hogy minden szögletes.

M.D.G.: - Említetted a lázadó szövegeket. A Bikininek már a felállása is lázadó volt.

N.A.: - Igen. Nagyon szerettem Nagy Ferót. Had idézzek valamit, erről még Feró sem nyilatkozott soha. Írt egy szvittet, ha egyáltalán be lehet szűkíteni ebbe a kategóriába ezt a gondolati körét, az volt a címe, hogy Európa. Harminc éve írta, 1979-ben, 1980-ban. Három részletet elmondok:

 "Felmegy a függöny, íme Európa
Érted szólnak a harangok Európa
Nem tartozom senkihez,
DE kiszálln tudom nem lehet,
Mert így neveltél engem Európa
Téves jelszavakkal löktél engem a sorba
És én téves jelszavakat írtam házfalakra
Tetszett a dili, jó ez a hecc,
De kiszállni tudom, nem lehet,
Mert így neveltél engem Európa
Provokáció a puszta létem,
A jövőbe vetetthit egy nagy csapda,
Mert így neveltél engem Európa
Nincs többé védekezés
És nincs soha többé támadás
Hősökre sincs szükség
Az idő nem nekünk dolgozik, csak megöregít."

- A vége az volt ennek a körnek, egyébként nagyon szép versek vannak még benne:

"Nincs segítség, nincs tovább
Se Istenem, se hazám,
Elismerem, hogy legyőztek, feladom,
Odállok önként a falhoz,
Tarkóra tett kézzel várok,
A kelet furcsa varázsa én vagyok."

- Ilyen gondolatai voltak, a Miklóska gyönyörű zenét kovácsolt alá, gyönyörűt. Úgy kezdődött, mint amikor a tankok beállnak a harcmezőn. Amikor  Erdősék végképp belenyomták a földbe az anyagot, hogy nem lesz belőle kiadvány, akkor Bródy és Presser is mögéjük állt. Maróthy János zenetudós is segített. Nem kellett akkor már Ferónak ez a segítség. Az Állambiztonsági Szolgálat vezetője Agócs elvtárs Tatán, a könnyűzenészek kongresszusán, amit a KISZ szervezett kijelentette, hogy mind a Szabad Európa Rádió bérencei vagyunk, hazaárulók, rendszerellenesek és, hogy nincs erre a műfajra szükség. Felszólalt a belügyminiszter Tóth elvtárs is. Feró ezután nem sokkal feloszlatta a Beatrice-t. Ekkortájt kerestem meg én, ismerve ezeket a munkáit. Az ORI-ban (Országos Rendező Iroda) félrevonulva leültünk, elmondta az új dalszövegeit. Imádtam azt az energiát, nem lehetett lenyomni. Képes volt az Erdőssel, a hatalom szimbólumával vitatkozni a televízióban. Tele volt firkálva a város: Imádunk Feró, letérdeltetett tizenötezer embert a Kisstadionban az LGT, Omega, Beatrice közös nyári turnéján.

M.D.G.: - Őt választani is szentségtörés volt. Lázadó típus vagy?

N.A.: - Azt hiszem, az vagyok. Nem szeretem az elnyomást, mindig lázadni fogok, ha a barátaim nyomnak el, ellenük fogok lázadni. Ebben nagyon jó katona volt Feró. Tudtam, hogy az új formáció, ma már „Ősbikini” nem fog sokáig tartani, mivel így kezdődtek a koncertek, hogy „egyetlen szerelmem volt a Beatrice”. Gondolhatod, hogy így a Bikini akkor csak szerető lehetett. A Beatrice-t nem is lehetett elvenni tőle, az volt a keze munkája, amikor kiszállt, összehozta a Hamletet és a Hamlet kapcsán újra összejött a Beatrice. Hála Istennek ebben jól kiéli magát.

M.D.G.: - Mennyire volt megengedett, amit csináltatok, hány falat kellett áttörni?

N.A.: - Értem mi a kérdésed. Annyira volt megengedett, hogy a Feró féle Bikinivel annyi koncertünk volt, mint a két kezemen az ujjak, tehát tíznél nem volt több koncertünk. Itt letiltás, ott letiltás. Nem mondták ki, hogy tiltanak, de nem is hívtak sehova, ez a legjobb letiltás. Az Ifjúsági Park záró buli, a miskolci Csanyik-völgy, pár vidéki koncert, néha Várklub. Ez a terület volt a miénk. Akkortájt indult útjára az István a király rock opera. Feró volt Laborc, bátyám hangosította az előadásokat. Ők ketten azért legalább valahogy elvoltak.  D. Nagy Lajos ugyanezt élte meg a Rolls Frakcióban, és a Trunkos András is. Volt egy koncertjük a Népstadion kertben, vörösre volt festve a D. nagy haja, tele voltak jelvénnyel. Úgy kezdődött az este, hogy a nézőtérre kiabált:

- Tudjátok milyen színű a hajam?                                                                                                   
- Vörös- kiabálták a punkok.
- Szeretitek ezt a színt?
- Nem - válaszolták.

Az egészet vette a televízió, aztán október 23-án adták le. Mindenki, aki aláírta, hogy mehet adásba, repült. Jó páran repültek, gondolhatod mennyire szerettek minket a tévében.

M.D.G.: - Megvoltak a hangok, amiket már nem lehetett némítani.

N.A.: - Jó harc volt. Minden esetre könnyebb volt 250000000 bolsi ellen harcolni, mint ma a tőke ellen, mert a tőke kicsit durvább, mint 250000000 bolsi.

M.D.G.: - Ráadásul  Magyarországon a tőke is a bolsik kezében van.

N.A.: - Tökéletesen beszéltél, köszönöm szépen.

M.D.G.: - Mi volt az áttörés?

N.A.: - 1986-ban felkeresett Pataky Attila, hogy előzenekart keres az EDDA-turnéra. Mondtam jöjjön el Lágymányosra ott játszottunk, de még nem volt bepróbálva az új Bikini, azért jól játszottunk, nagyszerű zenészek voltak. Pont ilyen zenekart kerestek, csak az volt a bibi, hogy csináltam egy nagyon jó programot a turnéra, elképesztő jót. A Miniből beraktam mindent, amit a múltból hoztam, azokat az egy harmóniás, hosszabb, jó tempójú, repülős részeket, marha jó volt. Jók voltak a szövegek. Lajosnak egy csirkeláb lógott a füléből, fekete köpenyt viseltünk, vidéken ez meghökkentő volt. Szaladtak a butikokból az emberek, nézd meg, kik ezek? Izgalmas volt. Egyből elfogadta a közönség, minden a helyén volt. Ezután naponta húsz telefont kaptam, hogy ide kéne Bikini, oda kéne Bikini, gyönyörűen elindult a szekér. Megjelent a Mondd el lemez, amiből több mint félmilliót eladtunk. Had mondjak el valamit, amikor a Bikiniről beszélünk, meg az én utamról, ahhoz mindig hozzátartoznak azok a kortársak, akikről az előbb beszélgettünk, Nagy Feró, Trunkos András, Dévényi Ádám, aki gyönyörű szövegeket írt a zenekarnak, Jantyik Zsolt, Katona Laci, akik mind-mind hozzáadták a habitusukat meg a művészetüket ehhez a sikerhez.

M.D.G.: - Siker siker hátán és belevágsz olyan projektekbe, mint a már említett Barbara Café, ami a negyedik műfaj.

N.A.: - A Barbara Café egy nagy szerelem lecsengése volt. Lehet, hogy nem örül, hogy ezt elmondom. Prágában ismerkedtünk meg 1989-ben, ő ekkor R-GO-s gida volt. Együtt turnéztunk Prágában és egyből lángra kaptam. Már volt egy gyerekem, akit egyedül neveltem és ezért talán, de nem akartam beépíteni ezt a gyönyörű babát az életembe, egy gyereknevelésbe. Láttam rajta, hogy más habitus. Így volt jó, mert később Amerikába ment férjhez. Amikor hazajött zenélni akart, ez volt az álma. Olyan dalokat mutatott, olyan szövegeket, hogy teljesen elvarázsolt.. Minden gondolata bölcs és okos, mindez nagyon nőiesen. Rögzítettem a dalait a stúdiómban, de ezek az ő munkái voltak, ő zenéje, ő szövegei. Csupán arról van szó, hogy segítettem neki érvényesülni. Úgy döntött Amerikában folytatja, nem kedvez neki ez az ország, nehéz bekerülni bárhova. Meg vannak a trendek, mik hova kerülnek és mennyibe kerül neked, hogy bekerüljél. Nagyon örülök, hogy Amerikában is zenélni fog és jógát oktat. Az a nyugalom, ami árad belőle, ami a zenéjén is átjön, biztosan felemeli a megfelelő helyre.

M.D.G.: - Az indiai motívumot Lantos játszotta az ő különleges hegedűjén. Muzsikáltatok együtt?

N.A.: - Húzta a Bikiniben is, az Egy korsó, egy pohárba című ír stílusú Bikini dalban kértem a közreműködését. Fantasztikusanhegedült ott is. Jean Luc Ponty, Jerry Goodman és Lantos Zoltán. Nekem ők a legjobbak. Elképesztő tudás birtokosai mind a hárman. Amikor Loreena McKennitt hegedűse a turnéjukon megbetegedett Lantos Zoli helyettesítette.

M.D.G.: - Egyik Kedvenc számod az új lemezetekről az Elmúlt illúziók. Mik ezek az illúziók, és miért múltak el?

N.A.: - Elmúlt szerelmek, elmúlt emlékek, amelyek sajnos tényleg elmúltak és nem hozhatók vissza, vagy éppen de jó, hogy elmúltak és nem jönnek elő soha többé. Az ember azt könnyezi meg, ami tényleg nem jöhet vissza. Ez nem csak a mi életünket szimbolizálja, hanem azt a mérhetetlen nyomort, ami a világon van. Drogdealerek milliárdok fölött diszponálnak, miközben emberek milliói halnak éhen. Ez így nem ok. A dal nem ad megoldást, nem is a mi feladatunk, csak felhívja a figyelmet, hogy így nem jó.

Jegyek a február 18-i Bikini koncertre itt!
 
-Márkus-

illusztráció: facebook

[2012.02.14.]