Május 2-án ismét Szeretni bolondulásig Szulák Andreával

Páratlan élmény részesei voltak február 23-án a budapesti Orfeum vendégei. Szulák Andrea a tőle megszokott alázattal és profizmussal, a Szeretni bolondulásig című, aznap megjelent lemezt bemutató koncerten kápráztatta el közönségét Balázs Elemérrel és ifj. Szakcsi Lakatos Bélával karöltve. Ha szeretnéd te is átélni a showt, akkor látogass el május 2-án az Orfeumba, ahol Andrea újra fellép.

A történet jó másfél éve kezdődött, amikor a Dés László kezdeményezése nyomán megrendezésre kerülő, Jazz az Operában elnevezésű est alkalmából Szulák Andrea – többek között – együtt muzsikált a hazai dzsesszélet két illusztris alakjával, Balázs Elemérrel és ifj. Szakcsi Lakatos Bélával. A magyar örökzöldek dzsesszes köntösbe való bujtatásának ötlete aztán odáig fejlődött, hogy összeállt egy hattagú zenekar, amely február 23-án adta át dalcsokrát a nagyérdeműnek pazar környezetben, a pesti Orfeum mulatóban. A Szeretni bolondulásig hat kiváló, összeszokott zenész zseniális egymásra hangoltságának, varázslatos összjátékának eleven megtestesülése.

Szulák természetes és közvetlen kommunikációjával született háziasszony, konferanszié. Az énekesnő magát szerényen a produkció csupán egy elemének, a hatodik hangszernek aposztrofálja, akinek megtiszteltetés, hogy a „fiúk” befogadták maguk közé. Mintha egy baráti társaság jött volna össze egy zenés, sztorizós találkozásra, ami alatt a magyar szívnek és fülnek kedves melódiák – Szeretni bolondulásig, Félteni kell, Találkozás egy régi szerelemmel, Valaki kell nekem is, Mondd, miért szeretsz te mást, A legtöbb ember, Nem történt semmi, Holnap, ki tudja, holnap látsz-e még? – csendülnek fel dzsesszes hangzásban.

A színpadon első osztályú zenészek örömzenélése folyik a szabadság érzésének tetőfokán. Andalító utazás ez a magyar zene csillagainak ösvénye mentén, tisztelgés az Apostol együttes, Cserháti Zsuzsa, Karády Katalin, Kovács Kati, Máté Péter, Mikes Éva, Ruttkai Éva, Szécsi Pál, Tolnay Klári és Zalatnay Sarolta előtt.

További képekért kattints!

 Makulátlan dinamikával ékesítve, Szulák lágyan simogató hangja egyik dallamot a másik után fűzi fel a fényesen csillogó, képzeletbeli láncra. A tollpiheként lebegő pianók szabad szárnyalásba csapnak át. A belső erő által fűtött törékenység bámulatba ejtő. Egy tiszta, képzett hang szólal meg a legpuritánabb eszközökkel, tökéletes zenei élményt nyújtva. Az Orfeum levegőjével a szépséget is magunkba szívjuk.
A Ruttkai Évától „kölcsönvett” Hol van az a nyár? közben megáll az idő; mindenki lélegzetvisszafojtva adja át magát a mélyről fakadó érzelmektől telített előadásnak. Meghitt, varázslatos percek ezek.

Az est női főszereplője szerint az emberek életérzésekre vágynak; az előadó, a zene ennek szolgálatában állnak. Az alkotó ember nem azzal a szándékkal hoz létre valamit, hogy az az örökkévalóságnak szóljon, hanem hangulatokat szeretne adni. Balázs Elemér dobolásba való belefeledkezése, ifj. Szakcsi Lakatos Béla (zongora), valamint a három fiatal, tehetséges zenész, Fenyvesi Márton (gitár), Lakatos ’Pecek’ Krisztián (nagybőgő) és Zana Zoltán (szaxofon) hiteles, az ösztönösség és tudatosság egészséges keverékekének megnyilvánuló játéka szenzációs hangulatot teremt. Szólóik csakúgy, mint együttmuzsikálásuk maradandó élményt nyújtanak, azt a bizonyos vágyott hangulatot eredményezik. Az Engem nem lehet elfelejteni éppen ezért egy csodálatos este méltó zárása.
Szulák humorosan megjegyzi, ha valaki szeretne vele találkozni, azt a színházban, a tévében, az újságokban, s most már a hűtőt kinyitva is megteheti.

Az előadás maga pedig ezentúl havi rendszerességgel jelentkezik az Orfeumban. Minden zenekedvelőnek, feltöltődni vágyó embertársamnak szeretettel ajánlom.

- Aigner Ivan -

[2012.04.29.]