˝Fogalmam sem volt, hogy kell duóban játszani˝ - interjú Pintér Tiborral
- Hogyan kezdődött a közös munkátok Myrtill-lel?
- Egy koncerten találkoztunk, Kuzbelt Peti [a Showder Band vezetője - a szerk.] által ismertük meg egymást. Myrtill megkérdezte, hogy játszom-e jazzt, amire gondolkodás nélkül rávágtam, hogy igen. Mondta, hogy szeretne egy duót, én pedig örültem a lehetőségnek, így 2006 óta játszunk együtt. Azóta Myrtill más produkcióinak is tagja vagyok.
- Same as you volt az első, majd True Colors a második albumotok. Mennyit változott a játékod két album között? - A Same as you lemez tulajdonképpen arról szólt, hogy Myrtill énekelt, én pedig lekísértem. Fogalmam sem volt, hogy kell duóban játszani. Az a lemez egyébként egy németországi Voice & Guitar versenyre készült, amin sikerült a legjobb nyolc közé kerülnünk. Amikor ezen a versenyen hallgattam a többi zenészt, akkor esett le a duó lényege. Onnantól elkezdtem hasonlókat hallgatni, és rájöttem, hogy teljesen másképpen kell játszani egy ilyen felállásban, mint zenekarban. Rátaláltam a Tuck & Patti duóra, ami nagyon nagy hatással volt rám. Utána kezdtem komolyabban ráfeküdni erre a duó-gitározásra. A True Colors lemezen már lehet hallani, hogy van külön basszus, szólam, illetve harmóniák. Egy duóban mindent tökéletesen ki kell dolgozni ahhoz, hogy az produkció legyen.
- Közösen választjátok ki a dalokat? - Általában Myrtill választja ki a dalokat, aztán leülök és kidolgozom. Megszereztem egy Tuck Andress oktatóanyagot a duó-gitározásról, amiben részletesen elmagyarázza, hogyan kell felépíteni egy dalt. Úgy magyarázza el a szólamokat, mintha egy zongoráról beszélne. Nagyon szeretem az általa kidolgozott logika alapján tanulni a dalokat.
- Saját számokat ritkán hallunk. -A True Colors lemezen van egy saját dalom, a Let Me Wait, illetve Myrtill új zenekarával, a Swinguistique-kel is játsszuk egy szerzeményemet.
- Van most tervben duó lemez? - Duó lemez most nincs, viszont Myrtill most csinált egy új zenekart, amiben én is játszom, ez a Swinguistique. Elsősorban francia dalokat adunk elő, csak áthangszereltem őket django-s stílusra. Nagyon jó zenészekkel játszunk: bátyám, Pintér László gitározik, Sárkány Sanyi bőgőzik és Gálfi Attila dobol. Velük most fejeztük be a lemezt, ami március végén fog megjelenni, a lemezbemutató koncert pedig április 11-én lesz a MOM Kulturális Központban. Ez szerintem egy nagyon jó lemez lesz, kizárólag akusztikus hangszerek kaptak helyet rajta.
- A Showder Band már nem része Fábry Sándor műsorának, azonban mai napig koncerteztek. Mit nyújtott neked egy kereskedelmi csatorna show-műsora? - Kuzbelt Péter éppen olyan időszakomban keresett meg ezzel a dologgal, amikor úgy éreztem, a sok teendő miatt már nagyon szétestem. Ennek ellenére nagyon örültem a lehetőségnek, ráadásul megint egy olyan zenekarba kerültem, ahol profikkal játszhattam együtt. Az ilyen show-k egyébként arra nagyon jók, hogy visszanézd magad, lásd a színpadi megjelenésedet a közönség szemével. Tévéműsoron keresztül nagyon sok hibát felfedez az ember a saját játékában, mozdulataiban, mimikájában, amiken persze kis odafigyeléssel lehet változtatni.
- Dolgozol Tátrai Tiborral is. Honnan az ismeretség? - Volt egy lemezbemutató koncertjük Szűcs Antal Gáborral, ahová elhívtak játszani. Tibusznak megtetszett, ahogy játszom és feldobta egy közös zenekar ötletét. Ez hatalmas megtiszteltetés volt, de egy picit tartottam attól, hogy nem fog beleférni az időmbe. Végül ő úgy döntött, megalapítja a Tátrai Trendet, én pedig örömmel tettem eleget a felkérésnek. Nagyon nagy élmény Tibusszal játszani. Amikor az ember hallgat egy lemezt, ezer közül felismeri Tátrai játékát. De amikor ott ülök mellette és vele játszom, olyan érzés fog el, amit nem lehet elmondani.
- Inspirál? - Persze. Ezt csak akkor érted meg, ha ott ülsz mellette és együtt zenélsz vele. Sokat tanulok tőle. Nem is annyira azt, amit játszik, sokkal inkább az érzést és a játékmódot. Megfog két hangot és azzal a két hanggal úgy elmuzsikál, hogy szinte utánozhatatlan. Nyilván mindenki látja Tátrai Tibor zsenialitását, de ha ott ülsz mellette, akkor ez megsokszorozódik.
- Nem bánod, hogy végül nem végeztél Zeneakadémiát? - Azt hiszem, már nem. Elsősorban Myrtillnek köszönhetem, hogy ilyen közegbe kerültem. Fantasztikus zenészekkel játszom, akik kezdetektől elfogadtak, pedig akkor még kakukktojás voltam köztük. Ezek mind diplomás, magasan képzett zenészek, mégsem éreztették velem soha, hogy nem volnék közéjük való. Az évek során persze fejlődtem annyit, hogy már én sem érzem magam kívülállónak, és szerencsére a visszajelzések is teljesen pozitívak. Úgy érzem, hogy nagyon jól alakult eddig a zenei életem, nem tudhatom, hogy mindez másként alakul-e, ha akkor elkezdem a tanszakot. Én nagyon hiszek a sorsban és őrülten türelmes vagyok. Azt tartom fontosnak, hogy szeressem, amit csinálok és megpróbáljam a lehető legtöbbet kihozni belőle. Világszínvonalú zenészekkel játszom, akikkel barátok vagyunk és számíthatunk egymásra. Ez hatalmas élmény.
- Ha egyszer újrakezdhetnéd, akkor is a gitárt választanád? - Mindenképpen a gitárt választanám, viszont mindenképpen zeneművészeti szakközépiskolába mennék általános iskola után. Azt ugyanis nagyon bánom, hogy nem tanultam klasszikust. Technikailag és zeneelmélet szempontjából úgy gondolom, hogy az nagyon hiányzik. Ugyanakkor vannak olyan magasan képzett jazz-zenészek, akik annak idején klasszikus tanulmányokkal kezdték a pályafutásukat és azt mondják, hogy olyan gátakat és korlátokat okoz bennük a klasszikus zene, amiknek a leküzdésével külön foglalkozni kell. Nyilván ez nem mindenkire jellemző, de akár így is történhetett volna. Ennek ellenére ha újrakezdhetném, akkor elkezdenék klasszikust tanulni és sokkal tudatosabban gyakorolnék.
- Egyértelműen a zenéről szól a jövőd? - Tizenöt éves korom óta azt gondolom, hogy a gitározás nekem olyan, mint másnak a levegő. Voltak nehézségek, de soha nem adtam fel. Azt hiszem, ez már így is marad.
Hírek
