Válaszok Andrea Bocellitől: "A pop olyan, mint az édesség”

Ne nevezd crossover művésznek! Andrea Bocelli, a masszív mainstream közönséggel bíró képzett tenor gyűlöli ezt a szót. A toszkán énekes az operával jegyezte el magát, de óriási kereskedelmi sikereket ért el a populáris zene területén is. Legutóbbi, Passione című albumán a popzenének adja át magát, amin „felnőtt”. Andrea Bocelli hamarosan Magyarországon lép fel.

Két dal erejéig - La Vie en Rose és Love Me Tender - Antônio Carlos Jobimnak kölcsönzi a hangját, majd olasz balladaként kelti életre Neil Diamond September Morn című slágerét. Majd ha mindez nem lenne elég, Jennifer Lopez és Nelly Furtado dalokat énekel.

Bocelli Passione Turnéja november 9-én érkezik Magyarországra, a Papp László Budapest Sportarénába.

Lájk, ha szeretsz koncertre járni

A koncertsorozattal kapcsolatban Andrea Bocelli a NewJersey.com-nak adott interjút, melyben részletesen beszélt az opera és pop zene közötti kölönbségről, a Passione mögött álló inspirációról és az országról, amit annyira imád.

- Amerikában, a pop és a klasszikus zene közötti vonal élesen kivehető. Olaszországban nem így van? Ez az elkülönülés a pop és az opera között homályosabb?
-A klasszikus zene és a pop két különböző univerzum, mind a kettőnek megvannak a maga nehézségei, sajátosságai, mélysége és művészeti méltósága. Olaszországban, szerintem éles határvonal van köztük, de a zenetörténet tele van fúzióval. A populáris és klasszikus zenék esetében mindig találunk kapcsolódási pontokat, átmenetet, mindkettő kölcsönös haszonra tesz szert általa.

Lírikus énekesként kezdtem. De a pop univerzumán keresztül vezetett az út a nemzetközi hírnévhez. Az első találkozásom a zenével a gyerekkoromban volt a huszadik század nagy interpretálóinak – Enrico Caruso, Beniamino Gigli, Tito Schipa, Franco Corelli - populáris hangjain keresztül. Minden előadó, aki operatörténelmet csinált, számos népszerű romantikust is énekelt.

-A popzenei éneklést máshogy közelíted meg, mint az operát és klasszikus zenét?
-Az opera komplex az előadók számára, de azoknak is, akik hallgatják. Több időt igényel, több türelmet és több áldozati szellemet. Mindez azért éri meg, mert az opera olyan mély érzelmeket ad, amire szívükben egész életükben emlékezni fognak.

A „könnyedebb zene” inkább ösztönösen jön. Énekelni egy dalt olyan, mint belesuttogni egy gyerek fülébe. Ez olyan művészet, ami erősen támaszkodik az improvizációra. Megkockáztatva egy kulináris hasonlatot, egy dal olyan, mint egy édesség, könnyű elkészíteni és megízlelni, jólesik adott pillanatban, de takarékkal kell belőle fogyasztani, mert könnyen egy kissé túl nehézzé válhat. Ez soha nem történhet meg az operával.

-Sok ember Amerikában – és nem csak az olasz-amerikaiak – úgy képzelik, hogy Toszkána egy csodálatos, romantikus hely, ahol a zene mindenhol ott van. Igaz ez? Állandóan zenével körülvéve nőttél fel?
-Én elfogult vagyok, mert a gyökereim Toszkánában vannak, a természetben, a hangok, az illatok között, és a nyílt vidék csendjében. Úgy érzem, a földem terméke és a tapasztalataim összessége vagyok.

Szerencsére a véleményem Toszkánáról megegyezik mindazokéval, akik a környékre látogatnak úgy ma, miképp a múltban. Ez egy olyan hely, ahol egyrészt szédítő sűrűséggel váltakoznak a művészeti csodák, festmények, szobrok és a táj. Másrészt menedéket kínál a léleknek, buja növényzettel áldott, ideális föld csendet és elmélkedést találni.

Továbbá egy olyan régió, ami nagy művészeket adott a történelemnek. Toszkána a lélek régiója: azt mondják, lehetetlen ezt leszűkíteni egyetlen földrajzi helyre. Toszkána inkább érezhető, megtalálható, elismerhető, élhető és óhatatlanul szerethető. Toszkána egy találkozás által tárja ki önmagát, épp, mint egy zenedarabnak, szüksége van egy közvetítőre, hogy rezegni tudjon.

-Mesélj a Passione-ról! Hogy válogattad ki az anyagot?
-A Passione a szépségre való törekvésből fakad. Ez egy dédelgetett emlékek gyűjteménye – egy válogatás azokból a zenei pillanatokból, ami együtt jártak a fiatalságommal. Része volt a repertoáromnak, amikor először közeledtem a popzenéhez 18 évesen, zongorista volta, zongora bárokban. Össze akartam gyűjteni a pop valaha volt legszebb darabjait: kortalan dalokat, amik még ma is megérintenek. És nagyon tetszett az ötlet, hogy azoknak adjam ezeket az új, felfrissített verziókat, akik már ismerik őket.

A szenvedély a szeretet egyik arca, és a szeretet a világ motorja. Imádom belélegezni az életet a legteljesebb mértékig, és érdekel minden, ami körülvesz engem. Szenvedély nélkül nem érsz el eredményeket, és biztosan nem énekelsz jól!

-Amikor duettet énekelsz egy pop előadóval, mennyit beszélgettek felvétel előtt? Beszélsz a dalról, és hogy milyen irányba akarod elvinni, vagy engeded, hogy természetesen menjen a dolog?
-Ötvözni két hang hangzását – összeszőni a vibrálásukat – izgalmas élmény, mint fogadni. Találnotok kell egy közös nevezőt, egy közös vibrálást. (…) Épp olyan, mint amikor egy festő eldönti, hogy két szín összeillik-e, és milyen árnyalatuk lesz, amikor összekeveri őket, mi énekesek is ilyenek vagyunk a kollégáink kiválasztásakor.

Az előadott duett néha valami olyasmi, amiről beszélünk. De a szavak megmutatják a gyengeségüket, amikor elérkezik az a pillanat, hogy két ember lélegzete összekeveredik a mikrofon előtt.

-A pop előadókat, akikkel dolgoztál megrémítette a klasszikus zenei háttered? És a klasszikus előadókat zavarták a pop sikereid?
-Az operában és a popban, mindig ugyanazt a mély tiszteletet kaptam a kollégáimtól. Ha valaha is szkepticizmussal találkoztam, a klasszikus zenei kritikusoktól jött, akik nem értették és nem is üdvözölték a karrierem szokatlan múltját – vagy a közönség figyelemre méltó reakcióit.

-Mit mondanál egy amerikai pop hallgatónak, aki operaélményre vágyik, de nincs ötlete merre induljon?
-Amikor valaki első alkalommal találkozik a Bohémélet, a Pillangókisasszony, a Traviata, a Rigoletto, a Trovatore vagy a Tosca szenvedéllyel teli oldalaival, rájönnek, hogy az operát nem nehéz élvezni és nem is elitista. Az elsődleges érzelmek egyenesen a néző szívéhez szólnak.

Jegyek ITT Andrea Bocelli budapesti koncertjére.

-kiko/forrás:nj.com-

[2013.09.03.]