"Boogie beadta a derekát" - interjú Kertész Csabával

Kertész Csabát a legtöbben a 2007-ben alakult Maszkura és a Tücsökraj együttes gitárosaként ismerhetjük, most azonban egy új zenei vállalkozásba fogott. A Créme de la Poppal nem a világot szeretné megváltani, csupán szeretne egy új izt, egy új világot becsempészni a zenei palettába. Francia swingről, fogékonyságról és tervekről beszélgettem vele.

Hogyan jött az ötlet, hogy ehhez a zenei stílushoz nyúlj?
Kertész Csaba: Régóta nagy rajongója vagyok a manouche swing-nek és Django Reinhardt-nak és általában a jazz is nagyon fontos számomra. A bőgősünkkel – Boros Gabival – együtt jártunk a Zeneakadémia jazz tanszakára és ott is foglalkoztunk ezzel a fura stílussal, amit úgy tűnik mindenki felismer, ha hallja, de kevesen tudják beazonosítani. Legtöbbször „A világ második legjobb gitárosa” c. Woody Allen film, vagy a „Belleville randevú” szokott beugrani. Már az első két Maszkura és a Tücsökraj lemezen is hallható ilyen gitár játék, csak akkor még kölcsön kellett kérnem egy barátomtól az ehhez elengedhetetlen - kicsit földönkívüli kinézetű – francia jazz gitárt.

Miért éppen ezt az időszakot választottad? Van személyes kötődésed hozzá?
Kertész Csaba: Egyszerűen azért, mert akkor voltam tinédzser és úgymond ezeken a dalokon „szocializálódtam”. Az én generációm a 90-es évek slágereit oda-vissza ismeri, akár szerette annak idején, akár nem és valami fura osztalgia köt ezekhez a dalokhoz. Én például, ha megszólal valahol az „Álomhajó”, máris a tábori diszkóban érzem magam 10 évesen. Szerettünk volna ezeket az érzéseket előcsalogatni az emberekből, de ugyanakkor valami érdekeset is csinálni, mert idáig ugye a koncepció megegyezne a „retro-disco” alapgondolatával, ami viszont nem egészen a szívünk csücske.  

Lájk, ha szeretsz koncertre járni

Mit gondolsz, mennyire fogékony a mai közönség erre a stílusra?
Kertész Csaba: Ez majd kiderül hamarosan, eddig mindenkinek nagyon tetszett és ahhoz képest, hogy milyen friss a zenekar és a kislemezünk, már kaptunk felkéréseket és nagyon gyorsan megy a híre. Szerintem érdekes az ötlet attól, hogy ezek a hiper-mega-giga slágerek átültetve swing stílusba és visszaküldve a 90-es évekből a 30-as évekbe egészen más arcukat mutatják és sokszor átértelmeződnek. 

Mi alapján választottad ki magad mellé a zenésztársakat?
Kertész Csaba: Már említettem, hogy Gabival együtt jártunk a ZAK-ra, illetve együtt is játszunk régóta a Maszkura és a Tücsökraj-ban. Kövér Kristóf – szintén gitáros - egy nagyon jó barátom, aki ugyanúgy megszállotja a manouche swing-nek és nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Végül pedig, mikor hárman már nagyjából kitaláltuk, hogy mit szeretnénk, egy olyan énekest kerestünk, aki hangszeren is játszik, és nem utolsó sorban jó humorérzéke van. Én ráadásul már régóta szerettem volna Gál Csaba „Boogie”-val dolgozni, így felvettem vele a kapcsolatot és végül „beadta a derekát”.

Hogyan álltatok neki a közös munkának? Hogyan kell elképzelni a kezdeti fázisokat?
Kertész Csaba: Kiválasztottuk azokat a dalokat, amelyek valami miatt különlegesek, vagy fontosak számunkra. Egyeseket azért, mert viccesek, másokat, mert a felszín alatt nagyon is komolyak és ezt úgy gondoltuk, hogy meg tudjuk majd mutatni. Hangszereléskor a dalok eredeti dallamát mindenképpen meg akartuk tartani és sokszor kihívást jelentett, hogy ezeket összehozzuk egy 80 évvel ezelőtti stílus harmóniavilágával.

Sokat dolgoztunk és agyaltunk, hogy autentikusan szólaljanak meg, mert a két zenei korszak nagyon különböző és meg kellett találni a közös pontokat, de végül összeraktunk egy kislemeznyi anyagot, aztán kibővítettük egy egész estés repertoárrá.

Hogyan kell elképzelni a továbbiakat? Csak feldolgozások lesznek a repertoárban, vagy készültök majd saját dalokkal is?
Kertész Csaba: Szeretnénk egy nagylemezt készíteni a jövőben és egyelőre megmaradni a 90-es évek magyar dalainál. Mivel nyár eleje óta vagyunk igazán aktívak, még nem gondolkozunk ilyen távoli dolgokon, de elképzelhető, hogy lesznek saját dalaink.

-Rosta N. Napsugár -

[2013.08.28.]