Ilyen volt a Tankcsapda a BME napokon - képekben

Bár azt mondták a nyár eleji Budapest Parkos estén, hogy az év végéig már nem rázzák fel a fővárost, meglepetést csupán a hírrel szereztek, hogy mégis jönnek, és zúznak velünk egyet újra, suli, és egyetemi tanévnyitóként. Jobbat a közönség nem is akarhatott volna, a hangulat pedig magáért beszélt. Folyt a bor, a sör, és zajlott az éjszakai diákélet. A koncert meg várhatóan volt jó, nem csak elfogadható egyetemi buli mint az átlag szokott lenni, az előítélet szerint, amire majd úgysem emlékszel. Tényleg buli volt itt, Lágymányoson.

Szóval egyetem ide, részeg diákok, vagy éppen szürke hétköznapok oda, lehetett szerda vagy csütörtök hajnal, a debreceni élő legenda most sem okozott csalódást, még annak ellenére sem, hogy a koncertprogram és a közönség is elég vegyes volt, lévén ez egy nem mindennapi megmozdulás: egyetemi napok. Nyílt játék és nyert ügy azonban ha bárhol meghalljuk azokat a slágereket, amiket bármikor és bármilyen szituációban szívesen eléneklünk és végigugrálunk.

Nem fogok neveket, dalokat említeni, és felsorolásokat tartani az úgynevezett track-listáról, az talán felesleges is lenne, mert aki ott volt élvezte, a többiek meg majd meghallgatják cédén, vagy legközelebb egy másik bulin, ahogy akarják. Most már lemaradtak róla.

A majdnem két órás koncert alatt akadt példa a tipikus técsé slágerek feltűnésére is. Ezeknek a tipikus csapdás pólósok és tipikus éljenzők nagyon örültek. Aztán voltak olyanok, akik csak arra tévedtek. Tehát az előbb említett tipikus dalok nekik is kitörő örömet okoztak, hogy ritmusra dobálhassák szana-szerte a visszaváltható söröspoharaikat. Éneklés, éneklés, ugrálás, léggitár, sör. Általában ez volt. Azonban egy ilyen estén ez majdnem, hogy senkit sem érdekel azon a pár szerencsétlenen kívül, akit eltalálnak a korsók és csikkek. Főleg, mert a pia jó, és főleg, mert a zene is. Elvégre a Tankcsapda játszott!

További képekért kattints!

A koncert meg folytatódott tovább, és a slágerek igazi ínyenceknek való dallamokkal váltották egymást, olyan nótákkal, amiket nem akármelyik técsé bulin hallhatunk, olyan rég nem látottak.

A hangulat pedig ezáltal, és amúgy is, tényleg ütős volt, s bár először túl családiasnak éreztem az egész szituációt, talán, mert általában minimum egy kisebb arénában találkozom a zenekarral, a második-harmadik számra már megtelt a buli sátor. Talán olyanokkal is, akik nem célzottan Tankcsapdára érkeztek, de annál biztosabban élvezték a dolgot. Mert tény, hogy hatalmas rockparty volt. Akár szerda esti kikapcsnak, akár csak úgy, mert a técsé jó, a rock örök, és a paradicsom piros.

– /RQ –

[2013.09.27.]