Újra romantika az Operettszínházban

Rengeteg szerelmet volt alkalmunk megélni az elmúlt években az Operettben. A legszebbet talán a Rómeó és Júlia musical feldolgozásában, amitől azóta is hangosak a rádiók és az emlékeink. Shakespeare örökérvényű „legendájában” már egyszer odaadtuk a szívünket, legalábbis a felét biztosan, s a társulat most újra kéri: bemutatták Margaret Mitchell amerikai polgárháborús klasszikusát, az Elfújta a szél decemberben debütált.

A reménytelen szerelem egy újabb története pereg le előttünk, üzen, tanít, elgondolkodtat, fel-felhánytorgatva a múltunk darabjait, és az élet jól ismert nagy kérdéseit. Hiszen a sztori, mint sejtjük, ahogy tudni véljük, igen, ma is aktuális. A miértre pedig mindenkiben magában van a válasz. Egy személyre szabott válasz.

Nyomj egy lájkot, ha szereted a musicaleket.

Életekről, sorsokról, döntésekről és talán emberségről szól, s ha más nem, ott a tény, amit érzünk, és illik érezni, hogy tanít ez a darab. S bár talán még az átlag romantikusnál is csöpögősebben hangzana, ha mondanám, hogy a zene mennyit emelt az amúgy is magával ragadó alap sztorin. De nincs mit túlozni, így volt. Az Operett csapata idén évzárásra újra egy olyan nem is olyan hihetetlen meglepetéssel rukkolt elő, amit igenis vártunk. Ez lenne az Elfújta a szél.

Margaret Mitchell regénye érzelmi vihar. S nem csak örökzöld története miatt ismeretlen ismerős számunkra ez az egész, hanem az iskolás tan is megjelenik előttünk, s mindaz, amit az iskolapadból kilépve az élet elénk sodort. A jó és a rossz kérdése, s a sors, meg a tapasztalat, kinek is érdemes lenni a bármikori, netán a mai világban.

Akárkik vagyunk, s lehetünk még valakik, jár az agyunk egy-egy dalbetét közben, és az érzelmektől túlfűtve a párbeszédek első szavainál is, majd visszazökkenünk a múlt század elejére, most az eredeti történet ránt magával. Végünk van.

Továbbá szükségünk még több ilyen darabra. Gérard Presgurvic magával ragadó zenéje ezt az érzést pedig csak újra és újra bizonyítja. Fokozza azt, amit kapunk, és bizony, ismeretlenül is magával ragad, elvarázsol, és beleránt az eseményekbe. Majd a szereplők kérdéses kiléte, a színészek felejthetetlen alakítása is beleépül az összhangba. A szomorú történet harmonikussá vált, felejthetetlen élmény lett.

- Kurcz Orsi -

[2013.12.30.]