Az Első Emelet utolsó koncertjén történt - Aréna beszámoló

Az Első Emelet utolsó koncertjének koncertbeszámolója, avagy: „Soha nem alszik el a reménybe vetett hit”

Állok a nappaliban 6 évesen, és tátott szájjal nézem az Első Emeletet a tévében. Ez az első emlékképem, amit nagyon sok kedves emlék követett. A tizenegyedik szülinapomon megtapasztaltam, hogy „Nincs korhatár, nincsenek jelszavak. Itt elég az, ha jól érzed magad! Gyere el!” Vadidegen rajongók pótolták ki nekem a jegy árát (micsoda összetartás!), és ott el is indult valami bennem. Mindig is éreztem, hogy ciki, hogy egy csajos zenekar a kedvencem, de most be kell látnom: büszkén vállalható zeneileg mind a mai napig, amit csinálnak.

Én nem tudok még egy olyan billentyűst említeni, aki olyan bátran nyúlt a hangszínekhez, mint Berkes Gábor. Állítom, hogy nincs idehaza olyan dobos, aki 30 éve is professzionálisan dobolt és azóta is folyamatosan fejlődik. Kivéve persze Szentmihályi Gábort, Michelt. Én 20 éve az ő hatására kezdtem dobolni, tudom, látom, mennyire profi. Bogdán Csaba hibátlanul gitározik, Patkó Bélát egy olyan hiteles és szerethető frontember, aki pont annyit énekel, amennyit kell, és pont jól teszi a dolgát. Kisszabó Gábor sleppelt először idehaza basszusgitáron, és ez a technika ma már elterjedt módja a hangszer megszólaltatásának, de akkoriban csak néztünk, hogy mit csinál…tátott szájjal. És ott van a Tereh Öcsi is velük… Nem, nem dicsérem az ütőhangszeres kvalitásait, de szervezőképességét a nyolcvanas években bebizonyította.

Csatlakozz, ha kedveled a retro magyar dalokat.

Geszti Péter pedig itt bontogathatta a szövegírói szárnyait.Jellemzően mindig találni olyan mondani valót a lemezeken, ami elgondolkodtató. Kifejezetten zavaró, volt hallani, amikor Geszti zárójelbe teszi tette emeletes munkásságának jó részét, de az, hogy jelen volt a zenekar utolsó koncertjén bebizonyította, hogy fontos része volt az életének.

Véletlenül úgy alakult, hogy 7-8 éve egyfajta moderátora lettem egy internetes felületnek, ahol Első Emelet rajongókkal beszélgettünk. Szerveztem egy találkozót, ahová a legnagyobb meglepetésemre eljött a zenekar is! Tudtommal ez volt a zenekar történetének egyetlen olyan közönségtalálkozója, amit nem ők szerveztek. De jó fejek voltak, és eljöttek.

Egy hete pedig az utolsó koncertjükre próbáltak, és megengedték, hogy végig nézzem.

Amit le tudok szűrni ebből, az az, hogy egy balhémentes, tiszta világot teremtettek, igyekeztek mindig minőséget képviselni. Az eredmény pedig önmagáért beszél: egy teljes generáció nőtt fel a számaikon, ment el a koncertekre és találkozókra. Sokaknak mutatott utat, és mivel folyamatos és komoly közösség építés folyt, biztos vagyok abban, hogy rengeteg fiatalt segítettek ahhoz, hogy ne térjen rossz útra. Ez pedig messze túlmutat a zenélésen.

Most pedig jöjjön a koncertbeszámoló!

A végéről kezdem. Kedves közönség! Az Első Emelet zenekar el tudja kezdeni a Csakazértis szerelem című számot! Aki nem volt ott, azoknak leírom: első nekifutásra kudarcba fulladt a dal, majd másodjára elkezdték…Hogy mi volt ennek az oka, azt nem tudni, lehet kommunikációs hiba, vagy más, de kár ezen gondolkodni.

Fontos elmondanom, hogy én, a „zúzdában” vagyis legelöl álltam. Ott nem szólt annyira jól a dob, de akik hátrébb voltak, nem panaszkodtak rá. Berkes Gábornak volt olyan billentyűzete, amelyik egyáltalán nem szólt, legalábbis olyan helyeken nem, ahol markánsan meg kellett volna szólalnia…(Pl. Légiriadó). voltak hibák, de ezek felejthetők, hiszen a hangulat és a látvány nagyszerű volt. A színpadkép, a világítás, a LED fal animáció magával ragadta a nézőket. Amikor pedig arra kérték a közönséget, hogy vegyék elő telefonjaikat és kapcsolják be a vakut, felemelő érzés volt látni, ahogy a sok apró fény beborítja az arénát.

A koncert első részében Kelemen Tamás, az új gitáros közreműködésével zenéltek, aztán befutott Bogdán Csaba, a régi gitáros, így váltottak. A harmadik harmadban mindkét gitáros a színpadon volt, dögös, rockosabb hangzást generálva. Énekelt szólót a billentyűs is (Sorsvonat) és a gitáros is (25 este New Yorkban), Patkó Béla, Kiki pedig a tőle megszokott minőségben hozta a formáját csak úgy, mint Kisszabó Gábor. és
Tereh István felszabadultan, hozta a hangulatfelelős szerepét.

Berkes Gábor olyat szólózott a koncert elején, hogy csak néztem. Ő az, aki mindig képes rátenni még egy lapáttal! Hastó Zsolt pedig hibátlanul, magabiztosan dobolt. 

Volt külön Geszti blokk. Az A’ la Carte, és a Kisgeneráció mellett a Zúg a Volga című Rapülők klasszikust adták elő. (Akkor is ide írom: Michel, hiányoztál!) Geszti profi szövegmondó kisiparosként odatette magát. Sajnálom, hogy Geszti Péter legelső rap szövege, a Dadogós break nem lett megidézve ma. Ez egy dal 83-ból, az első magyar rap betéttel. Annyira előremutató volt akkor, hogy még azt sem tudták, hogy ez a rap, de már csinálták. A mai rapperek és slammerek egyébként bevallottan Geszti munkásságából merítettek ihletet.

Az első sorban a „B közép” kőkeményen védte koncert előtt a pozícióját…Éva Zsófi, az egyik legemeletesebb emelet rajongó kősziklaként védte a helyét, egy megtermett férfit simán rendre utasítva. Aki előtte állhat, az max. a Kiki…:) Megérdemelné sok rajongó, hogy név szerint fel legyenek itt sorolva, nem csak a mai ujjongásuk okán, hanem az elmúlt öt év alatt megtett közös út miatt is. Tasnádi Évi, Heni, Csilla, Lázy, Lazy, Zsófi, és még nagyon hosszú lenne a sor…szóval családanyák tucatjai jöttek ki az Arénából zokogva. Én élek a gyanúperrel, hogy a zenekart is hasonlóan komolyan meghatotta, hogy utoljára léptek fel. A ráadás utolsó dala, a megszokottakkal ellentétben, nem egy pörgős nóta volt. A fiúk tudták, hogy az utolsó koncerten, mivel kell végleg elköszönni. A „Vannak dolgok” című dal alatt eltörött a mécses sok nézőnél és nem csak a lányoknál. Jó és emlékezetes befejezés volt.

Mi pedig csak találgathatunk, hogy miért nem koncerteznek többet. Mindenkire rábízom a teóriák gyártását, mint ahogyan nekem is megvan a sajátom. A jelenlegi információk szerint, vélhetően lesz egy színdarab, amiben az Első Emelet dalai tovább élnek. Részletek hamarosan, ugyanitt.

Hogyan érezted magad az Első Emelet Aréna koncertjén? VOKS LENT!

Fotó: Varsányi Fruzsina

[2014.01.06.]