2020. május 27. | szerda | Hella nevenapja
  Led izzók kedvezményes áron, 5 év garanciával
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
 
 
Oldal.info

 
 
 
Kapcsolódó cikkek
Első Emelet: Megkezdődött a visszaszámlálás!
Az Első Emelet utolsó koncertjén történt - Aréna beszámoló
Kapcsolatok
Első Emelet
Freeport
Rapülők
Run For Power
Szentmihályi Gábor "Michel"

˝Nekem produktív történet kell!˝ - Interjú Michellel, azaz Szentmihályi Gábor dobossal

A zene.hu riportere idén meglepetten látta, hogy húsz évesekkel, szinte ismeretlen zenekarban, pici klubban látta dobolni Michelt. És minthogy hobbi szinten a riporterünk is dobol, ráadásul épp Michel dobolását hallgatva kezdett neki, feltett magában egy sor kérdést…majd ugyanezeket feltette Michelnek is. A beszélgetés érdekes és hosszú volt, a leírható anyag annál rövidebb: Michel ugyanis sztorizgatott, hol komoly, hol vidám témákat érintve. Az alábbiakban kísérletet teszünk arra, hogy összefoglaljuk a leglényegesebb momentumokat.

 – Először is: közösségi portálon látott bejegyzéseid, és egy klubkoncerted alkalmával tapasztaltam, hogy méltatlan jelenleg a szakmai helyzeted. Hogyan lehetséges az, hogy kevés a munkád, és ami van, az sem mindig megfelelő színvonalú? Gondolok itt arra, hogy a téli találkozásunk alkalmával épp te mondtad, hogy 1978 óta nem doboltál ilyen lepukkant helyen.
– Az Apollogika zenekarra gondolsz? Nézd, fiatal, tehetséges, lendületes srácok, akiknek hiába magyarázom, hogy az apjuk lehetnék, valamiért ragaszkodnak hozzám. A problémám pedig korosztályos probléma: a mai ötvenesek valahogy légüres térbe kerültek. Arra gondolok, hogy retrónak még nem nevezhető a zenéink nagy általánosságban, mert olyan öregek még nem vagyunk, de a fiatalságunk már megkopott. A jó zenész a saját korosztályának ír zenét, és nem az ötvenesek a mai pop rock zene fogyasztók. Emellett sajnos elkerülnek a munkák, ami részben annak is köszönhető, hogy soha sem helyezkedtem, hiányzik a habitusomból ez a fajta hozzáállás. Szó volt arról, hogy a Demjén Rózsi mögött én fogok újra dobolni, illetve szóba kerültem az István, a Király kapcsán is, mint dobos, végül egyik munkát sem én kaptam. Különböző okok vezettek ide, de a lényeg mégis az, hogy egyik munkát sem én kaptam.

– Nem lehet megkerülni az Első Emeletet. Nyilván adódik a kérdés: a búcsúkoncertjükön miért nem lépsz fel? Hiszen te vagy az eredeti dobosuk.
- 24 évvel ezelőtt megfogadtam magamban, hogy soha többet nem lépek fel velük. Ehhez tartottam magam és tartom magam most is. Ezt két ember érte el nálam. Öcsi (Tereh István) most is felhívott, és az ilyenkor szokásos beszélgetés zajlott le köztünk: ő hívott, én pedig nemet mondtam. Neki is elmondtam: a világ legegyszerűbb dolga lenne meghallgatni és újra eldobolni, amit már korábban eldoboltam. De saját magamat hazudtolnám meg vele!

– Pedig a Berkes Gábor is Emeletes volt, és utána mégis remekül együtt tudtatok működni a Rapülőkben.
– Annak idején ez úgy zajlott le, hogy a Gabikával leültünk egy üveg whisky mellé, és átbeszéltük a dolgokat. A Geszti Péternek nagyon tetszettek a szám ötleteim, Gabika pedig zseniálisan kreál percek alatt számot belőlük. Éreztük, hogy valami újat kell nyújtani, és nagyon bejött, jól tudtunk együtt dolgozni. Az Első Emeletnek van egy olyan része, akivel sosem állnék egy színpadon. Ez annak idején így alakult, én úgy érzem, nem az én hibámból.

– A legnagyobb közösségi portálon közben arról írsz, hogy zenekart keresel.
– Abszolút! Szívesen játszanék sokat koncertező zenekarban. A mai dobosok közül session zenészként maximum 10 fő él meg a zenélésből, de inkább öt. Elég szűk a szakma és ezen belül is le vannak osztva a kártyák. Egy személy kezében van a kereskedelmi és köztévé zenei része, így nyilvánvaló, hogy ha van egy következő tehetségkutató, azt ő fogja rendezni zeneileg, az ő dobosa fog dobolni, és a nyertes saját zenekarában is ők lesznek a zenészek. Így megy ez manapság, mint ahogy a kereskedelmi rádiók által játszott magyar számok döntő többségét ugyanaz a négy ember írja. Én így a Bon Bon zenekarban tudok fixen dobolni, kb. havi egy alkalommal, játszom az Apollogikával és a Run For Power nevű nagyon jó Gary Moore Tribute zenekarral. Ide tudom sorolni a Freeport zenekart is, de egyikükkel sincs sok buli. A Freeporttal konkrétan idén 1 koncertet csinálunk. Szóval ez összességében nagyon kevés.

– Az a generáció, amelyikre te is felnéztél-felnézel, hogy hidalta át ezt az időszakot? Mit csinált például ötven évesen a Solti János?
– Összehasonlíthatatlan! Ma Magyarországon nem lehet annyi koncertet adni, mint akár 10 évvel ezelőtt. Jánoska sok zenekarban dobolt tíz éve, és elment tanítani. Tanítani én is elmehetnék, de nekem produktív történet kell. Én még szeretem összerakni a dobot és szeretem elpakolni is. Rendszeresen gyakorlok, tanulok. 


 

– Sólyom Attila –

[2013.09.10.]

Megosztom:

Szólj hozzá! (Ehhez be kell lépned)
lap teteje
 
Noa énekstudió szolgáltatás » oktatás [2020.05.20.] apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu





beszámolók még