Játssz még! Zorán-duettek a Sportarénában

„Amíg kicsivel több vagyok, mint tegnap voltam / Amíg az arcom ugyanaz, mint tegnap hordtam / Amíg a szívem ugyanúgy ingyen dobban, addig jó” Akár mottóul is választhatná az immár – ki hinné? – hetven fölött járó előadó az iménti, népszerű Presser-Dusán szerzemény szavait. Mindig valami mást, valami újat is akar adni a közönségnek a jól ismert és várva várt régi dallamok mellett – ez Zorán művészi hitvallásának egyik fő pillére, hiszen ő nem a pódiumra időről időre visszatérő koncertezők sorába tartozik, hanem folyamatosan jelen van a könnyűzenei élet porondján a tőle megszokott profizmussal, magas művészi színvonallal, finom előadásmóddal, mondandójukban is gazdag dalaival.

A zsúfolásig megtelt Papp László Sportarénában február 8-án szünet nélkül megtartott több mint háromórás koncert a Metro-korszak számaiból válogatott összeállítással indult, később felcsendült a klasszikusok közül az Egészen egyszerű daltól a Kék asszonyon, a Kell ott fenn egy ország, a Valaki mondja meg vagy a Sohase higgyetek a szemeteknek címűeken át, mondjuk, a Kabát dalig vagy a Volt egy táncig. A külföldi kortársaktól is nagy igényességgel válogató művész a fiatalon elhunyt Harry Chapin melódiáját Dusán szövegével adta elő, így lett a címe Üres bölcsőt ringat a Hold fénye, üzenete pedig, hogy a rokonaink, környezetünk számára is tegyük élvezetessé a számunkra kiszabott időt.

Közben-közben pedig jöttek Zorán vendégei, akik az Egypár barát című duettlemezén is partnerei, merthogy valójában a koncert egyúttal ennek a sajátos albumnak a bemutatója volt. Bíró Eszterrel a Mit akar az eső című jiddis népdalfeldolgozást, Bródy Jánossal a Ne várd a májust adták elő.

„Családi” produkcióként feleségével, Hegyi Barbarával azt énekelték együtt és a közönség mellett egymásnak is, hogy Játssz még. Kern Andrással visszautaztak az „ősidőkbe” a Hé, ’67-tel. A szerbül ugyancsak jól beszélő Rúzsa Magdival a Kusturica kultuszfilm balkáni népdalátiratát, az Ederlezit énekelték el, Tompos Kátyával az Esküvőt adták elő, amelyet maga a szerző, Jávori Fegya kísért zongorán.

Nyomj egy lájkot, ha szereted Zoránt.



A billentyűknél helyet foglalt az örök szerzőtárs, Presser Gábor is, és ekkor a visszahúzódó szövegíró testvér, Dusán is mikrofont kapott, hogy hármasban szólaltassák meg a kompozíciót, amelyben az Addig jó nekem cím után gyorsan elárulja Zorán jólléte két fő feltételét: a testvére és a barátja írjon dalt neki. És Dusán mindig kitesz magáért. Akkor is, amikor egy nap alatt kell magyar szöveget írnia, mint egyszer Leonard Cohen dalára, amelyet, akárcsak a lemezen, az arénában is Váczi Eszterrel adott elő a házigazda.

Hangszerszólók is emelték az est fényét. Zorán évek óta állandó zenészei – Horváth Kornél ütős, Sipeki Zoltán gitáros, Lattmann Béla basszusgitáros, Gyenge Lajos dobos, Gátos Iván billentyűs, Csányi István szaxofonos és a visszatérő vendég Orosz Zoltán harmonikaművész – mind teret kaptak, hogy megcsillogtassák nagyszerű tehetségüket.

Egyszer azonban a háromórás koncerteknél is eljön a ráadásszám ideje, mely ezúttal megnyugtatta a közönséget, ha addig nem bizonyosodtak volna meg róla kellőképp, hogy Zorán hisz a dalban, a dalban, a dalban.

- izs -

[2014.02.20.]