Count Basic, az elvárható magas színten

A Count Basic újra Budapesten járt, legnagyobb örömünkre! Az A38 állóhajó gyomrában zenéltek. Acid jazz zenéjük régóta elvarázsol, számomra ebben a műfajban az Incognito mellett ők a legjobbak, és ezt a tegnapi buli után is csak megerősíteni tudom.

Rengeteg A38 koncerttel a hátunk mögött méltatlanul keveset írtunk ez idáig a hajóról. Pedig tökéletes koncerthelyszín. Adottságai is különlegessé teszi: egyrészt maga a helyszín. Egy impozáns látkép a Dunán, szemben Pest legmodernebb részével (MÜPA, Nemzeti Színház), este igazán pompás látvány. Remekül meg lehet közelíteni, ami ugye fontos szempont. Extravagáns dolog egy hajó gyomrába lemenni bulizni, azért valljuk be, van feelingje. A terem akusztikája kiváló, a technika zseniális, gyakran felveszik a képet és a hangot, profi minőségben. Most is rögzítették a bulit egyébként. Tehát minden adott volt egy remekbe szabott estéhez, és nem csalódtunk.

Peter Legat gitáros és Kelly Sae énekes a kilencvenes évek elején álltak össze, hogy Count Basic néven kezdjék el karrierjüket. Osztrák-angol duó, igazán remek session zenészekkel kiegészülve a hátuk mögött. Hét éve láttuk őket utoljára, és elmondható, hogy semmit sem változtak. A budapesti koncertjükön az új lemezből (Sweet Spot) is adtak elő ízelítőt, de a régi, nagy slágerek sem maradtak el. Megmondom őszintén, én sem vagyok különb egy átlag hallgatónál.

Jellemző, hogy a hallgatók jó része vegyes érzelemmel fogadják kedvencük egy-egy új dalát. Aztán sokadik hallgatásra persze megszeretik azt is. Én is jobban szerettem a régieket, de gondolom, azért, mert ismerem azokat, és jó érzés volt újra hallani élőben. Persze a Moving int he right directiont mindenki imádta, nem csak én.

Lájk, ha kedveled a szerelmes dalokat.

Súlyos basszus groove-ok, kőkemény dobolás remek sounddal, precíz perka játék, olyan ívet játszó fúvós szólók, amilyet csak keveset hallhatunk, hátborzongató vokálok…egyszóval egy kisebb bigband játszott a duó mögött. Az R&B, funky életérzés mindig lenyűgöz, ahogyan Peter Legat gitárjátéka is.

Persze Kelly Sae most is elbűvölő volt. Ilyen cserfesnek még nem is láttam sosem. Tündökölt a színpadon! Gyönyörű volt, viccelődött, hülyéskedett, és brutális hangok jöttek ki a torkán. Én az Incognitoban is szerettem őt nagyon, és a Count Basicben is ugyanazt a színvonalat hozza megbízhatóan.

Egyetlen új elemet véltem felfedezni az előadásmódjukban: Kelly Sae cipőt húzott!:-) Ezúton kérném meg a tisztelt szervezőket, a zenekart és mindenkit, aki ezért felel: ne kelljen újabb hét szűk esztendőt várni a következő Count Basic bulira!

– Sólyom Attila – 

[2014.06.10.]