˝Egyformán fanatikus zenészek vagyunk, ez a lényeg!˝  

Komoly- és könnyűzenész egy színpadon? Lehetséges! Mint például azon a győri Neoton Família Sztárjai koncerten, amelyen a Győri Filharmonikus Zenekar is közreműködött. Vajon mennyivel másabb egy komolyzenésznek popkoncerten muzsikálni? Miben másabb egy próba és egyáltalán, van komoly és könnyűzene közötti lényeges különbség? A részletekre Urbán Szabó Mária hegedűművésszel kerestük a választ. 

– Miközben dübörögnek a technikai újdonságok, egyre inkább jönnek vissza az „élő” hangszerek. Nem ellentmondásos ez egy kicsit?
– Annak is hathat akár, miközben teljesen egyértelmű, hogy az igény megvan arra, hogy valami valódi legyen, így a zene is. Most, amikor már szinte minden gépiesített és az emberi tudás egyre inkább a háttérbe kezd szorulni, a hangszerek és a zenészek egyre inkább előtérbe kerülnek. Ami nagyon hasznos és nagyon jó! Mert hát mi nevelhetne jobban, mint a színtiszta valóság, a valós zenei tudás? Mindig újítani kell, mert a világ folyamatosan fejlődik, a lépést pedig tartani kell. Egy szimfonikus zenekar bevonása pedig teljesen új színt és nagyon szép hangzást adhat egy koncertnek. Mindenkinek jó élmény ez.

– Komolyzenészek a könnyűzenészekkel? Nincs ebből soha konfliktus?
– Nem nagyon szeretem ezt a skatulyát. Annál inkább sem, mert mi zenészek nagyon tiszteljük egymást, teljesen mindegy, hogy hol játszik valaki. Ha azt magas szinten műveli, ha az nívós, akkor mindenki kiérdemli a tiszteletet. Ráadásul így képesek vagyunk örömöt okozni egymásnak, oda-vissza. Talán látható volt a Neoton koncerten is, hogy teljes volt az összhang. Csepregi Éváéktól megkaptuk a tiszteletet, a figyelmet, mi ugyanezt adtuk nekik. Az eredmény pedig egy remek koncert lett és az, hogy mindenki jól érezte magát. Nagyon szeretünk könnyűzenészekkel játszani. Bár ezt a kifejezést, hogy komoly- és könnyűzene nem szoktam használni, mert mindegyik műfajnak megvan a maga nehézsége és magas szinten mind a kettő hatalmas hangszeres tudást igényel. Ehhez kell a vele született tehetség, a tudás, a kitartás, a szorgalom, a fanatizmus és némi szerencse…

Lájk, ha kedveled a retro dalokat.

– Mennyivel másabb egy popkoncert kottáját megkapni?
– Igazából már hozzászoktunk. Több világsztárral felléptünk már, elég csak talán Jon Lordot említeni a Deep Purpleből, vagy Ennio Morriconet, akivel világkörüli turnét is csináltunk. Egyik sem a szimfonikus zenekar profilja. Korábban ilyen műsort nem lehetett találni a profilunkban, a bérletünkben. Napjainkra már kihagyhatatlan, aminek a közönség és mi zenészek is örülünk. Tehát azt kell mondjam, igazából annyiban másabb csak, hogy mondjuk egy popkoncert próbái, előadásai egy kis kikapcsolódást, kirándulást jelentenek nekünk, amelyek pluszt töltést adnak.

– Visszatérve a Neotonra… Jöttek és hozták a kottákat, hogy tessék játszani?
– Így van. Mi megkaptuk őket a pénteki Richter termi próbán és elkezdtük a közös zenélést. Egyébként szakmailag rendkívül jól hangszerelt dalokról van szó, aki megírta ezeket filharmonikus zenekarra, kiválóan ért a szakmához. Ahogy Éváék is. Akár a három vezető előadót, akár a többieket említem, mind nagyon képzett, kiváló muzsikusok, akikkel öröm volt együtt dolgozni. Arról nem is beszélve, hogy azért ők sztárok és ezt mi egyáltalán nem éreztük, vagyis nem éreztették velünk. Sokkal inkább a hihetetlen profizmus és a kedvesség áradt belőlük. A próbán is figyeltek ránk győri zenészekre, a koncerten is, és igen, a végén odajöttek hozzánk és megköszönték a közös munkát. Egyébként nem csak a Neoton viselkedett így, hanem egytől-egyig minden nagy sztár, akivel eddig együtt zenélhettünk. Azt hiszem, ez azért sok mindent elárul...

– Milyen volt a koncert a színpadról?
– Most mondjam résztvevőként, hogy zseniális? Mondom, mert az volt. Az a hihetetlen tömeg amely szinte együtt élt a színpaddal és az a hatalmas buli… Felemelő volt, komolyan!  Mi magunk is buliztunk fent, ha lehet így mondani. Énekeltünk, mozgott a lábunk, élveztük a slágereket. Ezek a dalok egytől-egyik szerethetőek. Velünk kiegészülve reméljük még inkább. Úgy tűnt, a közönség érti a koncert üzenetét és ráhangolódott a zenére. Szeretném kiemelni Éva fiát, Heatlie Dávidot, aki még szemtelenül fiatal, de már most remek dobos, az ütős kollégák szerint is. Szerény, alázatos és kiváló színpadi ember. Visszatérve, úgy gondolom mindenki nagyon jól érezte magát, a színpadon és a nézőtéren is. Látja, ez is mutatja: zenészek vagyunk mindannyian és szeretünk örömet okozni a közönségnek! 

– Lesz folytatás?
– Persze most csak a magam nevében beszélek, de én említettem Évának, hogy szeretnék még velük játszani, és egészen biztos vagyok benne, hogy a kollégáim is így gondolják. S ami hihetetlenül jól esett, hogy a Neoton ugyanezt mondta nekem, nekünk. Elismerés és jó érzés ez. Hogy mi valósítható meg ebből? Az a jövő zenéje…

– Havassy Anna Katalin/K2 –
Fotók: H. Baranyai Edina/gyfz.hu

[2014.06.28.]