A Bogoz zenekar 2011-ben alakult, s hamarosan már olyan ismert zenekarokkal indulhattak közös turnéra, mint a Kiscsillag vagy a Pál Utcai Fiúk. Saját meghatározásuk szerint egyszerűen csak könnyűzenét játszanak, mellyel valami pluszt szeretnének adni a közönségüknek. A frontemberrel, Csével nem csak a megalakulásról, hanem a dalszövegek személyes vonatkozásáról is beszélgettünk.
A zenekar 2011-ben alakult meg. Hogyan találkoztatok, s mikor döntöttétek el, hogy ti együtt szeretnétek zenélni? Csé: Készen voltak már a dalaim és nagyon szerettem volna őket egy igazi zenekarral játszani. Tibit (basszusgitár) egy másik zenekar révén találtam meg, Patrikot (dob) pedig egy hirdetés útján, amit egy zeneiskolában hagytam. Aztán elsőre működött az egész, olyan volt az első próba, mintha már évek óta együtt játszottunk volna. Tibi egyik ismerőse benézett és meghallgatott egy számot, ő sem hitte el, hogy az volt a legelső találkozásunk. Ilyen kezdet után hülyeség lett volna megállni, nem?
Mikor először elkezdtetek dalokat írni, kitűztetek magatoknak valami irányvonalat, vagy úgy voltatok vele, hagyjátok, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, s majd csiszolgattok az alkotásokon? Csé: Nincs kitalált irányvonal, ha meghallgatod a lemezünket 10 különböző irányt hallhatsz rajta. Azóta írtam 5-6 új dalt, ami megint mind más és olyan területekre visz, ahol még nem járt a Bogoz. Még nem is mutattam a srácoknak ezeket, szerintem a fejüket fogják fogni. Bár Tibi éppen szitározni tanul, Patrik pedig rap alapokat gyárt, szóval engem is érnek meglepetések.
Az első lemezetek 2014-ben jelent meg. Milyen volt annak a fogadtatása? Csé: Szerettük volna, ha több emberhez eljut, de így sem volt rossz. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a hallgatóságtól, negatívra nem is emlékszem. A szakma még érezhetően kivár, hogy mit szóljon hozzánk, de nem baj: az egyik zenei blog beválogatta 2014 legjobb lemezei közé az „Azt hiszem, még viszem a szívem”-et, egy másik pedig az egyik Bogoz dal címével hozta le a lemezújdonságokkal foglalkozó cikkét, szóval semmiképp sem vagyunk elégedetlenek. Az biztos, hogy a lemez felrakott minket a zenei térképre, sok helyre eljutottunk neki köszönhetően.
Mennyire kapcsolódnak egymáshoz a dalok, ami a témákat illeti? Csé: Tele vannak érzelmekkel, szerintem emiatt állnak össze lemezzé ezek a dalok. Egyrészt sok mindent elmondok velük magamról és eddigi dolgaimról, vívódásaimról, néha túl direkt módon is. Másrészt arról is szólnak, hogy milyen gaz módon játszunk mások érzelmeivel, és próbálom megfogalmazni, hogy szerintem hogyan kellene inkább. Az emberi kapcsolatokról sok dalom szól, a legelvontabb megfogalmazásoktól a tök egyszerű fiú-lány pajzánságig.
Van kedvenc dalod egyébként az albumról, ami valami miatt nagyon közel áll hozzád? Csé: A Nekem így jó című dal az egyik nagy kedvencem, a többieknek is, nem véletlen, hogy ahhoz készítettük el az első videoklipünket.
Mi volt az alapkoncepció? Csé: A dal az én életemről szól, vívódásaimról, hogy elfogadom-e vagy sem, amit velem történik. Először elvontabb ötletek voltak ennek bemutatására, de aztán Holtai Gábor rendezővel úgy döntöttünk, hogy egy baráti társaság mindennapjait ábrázolva tesszük meg ezt, a társaság középpontjában persze saját magam vagyok. Így kicsit közelebb hoztuk a nézőkhöz a mondanivalót és a hangulatot. Nem tűnt el a fikciós szál sem teljesen, de erről többet nem árulnék el, mert a két rész szépen összetalálkozik a dal végén és kérdéseket vet fel, különféle megfejtések születtek már, hogy mi is a sztori és a megoldás valójában. Olyan lett a klip, mintha egy mozifilm lenne, amihez a Bogozt kérték volna fel, hogy írjon filmzenét, pedig fordítva történt: egy nem létező filmet készítettünk a Nekem így jó című dalra.
Milyen élményekkel gazdagodtatok a forgatás során? Hisz ha jól tudom, mindenki számára ez volt az első ilyen jellegű tapasztalat. Csé: Mivel én önmagamat alakítottam végig és ráadásul nem is vagyok színész, elég megterhelő volt a néha napi 12-16 órás forgatás. Aztán amikor vége lett, azt mégis sajnáltam. Nagyon élveztem, szerettem abban az állapotban lenni.
Jó volt látni, ahogy a stáb profin végzi a munkáját, úgy éreztem, kicsit ők is beleszerettek a dalba és néha erejükön felül dolgoztak értünk. Rengeteg szereplő, helyszín van a videóban, érdekes élmény volt megtapasztalni, hogy néhány másodpercnyi anyagért mennyit kell dolgoznunk. Azt már az első vágás után láttuk, hogy minden befektetett energia megérte, hála Kovács Vica Éva vágónak és Kiss Gravi András operatőrnek.
Mi most a következő lépés? Merre tovább? Csé: Mostanában nem volt időnk új dalokra, pedig már jól jönne a frissítés. Az alapanyag már megvan, csak össze kell dolgozni, remélem őszre 5-6 új Bogoz dal várja majd a közönséget a koncerteken.
Hírek
