Először zenéltek magyar művészek az ENSZ Palotában

Az ENSZ fennállásának 70. évfordulója alkalmából megrendezett gálakoncerten két magyar művész, Szakács Ildikó és Szegedi Csaba képviselte nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát. A New York City Symphony Orchestra kíséretében Erkel Ferenc két operájának áriáitól zengett a Közgyűlés nagyterme.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete elnökének, Sam Kutesa meghívására, a világszervezet és a Magyar Állami Operaház közös szervezésében lépett fel a magyar dalszínház két szólistája, Szakács Ildikó és Szegedi Csaba 2015. június 30-án, New Yorkban.

A II. világháborút követően, 70 éve megalakult ENSZ-nek hazánk 6 évtizede tagja. Ezalatt első alkalommal énekelt a Közgyűlés nagytermében magyar művész, ráadásul egymás után kettő is. 19 ország 140 művésze közül az „öreg kontinensről” a Bánk bán Bordalát előadó világklasszis bariton, valamint a Hunyadi László című Erkel-opera híres lakodalmi Gara Mária áriáját, hófehér ruhában tolmácsoló szoprán tették tiszteletüket a színpadon.

A frenetikus tapsviharral jutalmazott finálé igazi magyar siker. Magyarország ENSZ-nagykövete, Bogyay Katalin szerint „Nagy megtiszteltetés volt számunkra a felkérés. A magyar művészek fellépése kiváló alkalmat nyújtott láthatóságunk és elismertségünk növelésére a világszervezet kiemelkedő rendezvényén!”

A kifogástalan szakmai felkészültséggel, végtelen színpadi és emberi alázattal felvértezett Szakács Ildikó fiatal kora ellenére hatalmas eredményekkel büszkélkedhet. Énekművész diplomáját kitüntetéssel, 2007-ben szerezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, s már abban az évben szólóestet adott a Carnegie Hallban. A kétszeres Fischer Annie-ösztöndíjas koloratúrszopránt, a 2011. évi Armel Operaverseny – Alföldi Róbert által rendezett Rigoletto-előadás – döntősét számos országban hallhatta már a komolyzenét kedvelő közönség, 2012 óra pedig a Magyar Állami Operaház magánénekese.

Őt kérdezem.

—A minap tértél vissza Budapestre énekesi karriered eddigi talán legrangosabb fellépéséről. Mit érez egy magadfajta szívember a repertoárod immáron elidegeníthetetlen részét képző Gara Mária-ária éneklésekor, miközben New Yorkban, az ENSZ Palotában vagy? Mindez tudatosult benned akkor?

—Az első próbán nagyon tartottam attól, hogy a zenekar és a karmester, nem feltétlenül fogja érezni, az ária belső ritmusát. Nehézsége abból fakad, hogy az énekesnek és a fuvolistának tökéletes összhangban kell megvalósítani mindazokat az árnyalatokat és finomságokat, amit a zeneszerző megálmodott, illetve ami a magyar zenét oly egyedülállóvá teszi. A fuvolistával azonban a külön próbánkon kiderült, hogy ez tökéletesen működni fog.

Ennek köszönhetően a főpróbán és a koncerten már felszabadultan és szabadon énekeltem.

A gálakoncert műsora zömében világzenéből, popzenéből, könnyedebb műfajokból állt, ezek mellett csupán 5 operaáriát lehetett hallani.
Ettől függetlenül nagyon nagy sikerünk volt, a többi zenész és énekes körében is, ami hatalmas örömmel töltött el bennünket.

Azt hiszem, akkor tudatosult bennem, hogy ott énekeltem, amikor lejöttem a színpadról, gratuláltunk egymásnak Csabival, majd egyszer csak megjelent az ENSZ Közgyűlés elnöke, hogy gratuláljon nekünk, s megköszönje a közreműködésünket. Csodás érzés volt.

—Mekkora felelősséget éreztél, hiszen hazádat másodmagad képviselted, ezzel is minőségi hangnyomot hagyva a nemzetközi közösség fülében?
—Azt gondolom, hogy abban a pillanatbank, amikor ott vagyok a színpadon, nem szabad azzal foglalkozni, ez mekkora felelősség, hanem adni kell azt, amit tudok – szívvel, lélekkel és hanggal egyaránt.

—Mi a titka a harmóniahullámokat keltő, angyali kisugárzásoddal karöltve járó földhöz ragadottságodnak: jó mester, alázat, szakmai felkészültség, hit, őszinteség, vagy mindezek különleges egyvelege?
—A földhöz ragadottságomnak, azt hiszem, nincs titka, vagy talán tényleg a felsoroltak ötvözete. Az énekléssel változatlanul az a legnagyobb célom, hogy minél többet tudjak adni az embereknek, és bármekkora siker vagy elismerés is ér, tudjam, honnan és miért jöttem, valamint megmaradjak ugyanannak a mosolygós kislánynak, aki akkor voltam, amikor elindult az énekesi pályám.

Aigner Ivan 

Fotókredit: KKM

[2015.07.07.]