Dupla-dupla Carmina-előadás a Margitszigeten

A Budapesti Nyári Fesztivál keretén belül, július 10-én és 12-én, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon megrendezésre kerülő Catulli Carmina + Carmina Burana frissítő tánczenei összélménynek ígérkezik.

A legmagasabb hangszínt a napokban, az ENSZ Palotában fellépő Szakács Ildikó képviseli, aki apró bepillantást engedett a színfalak mögé és gazdag lelkébe egyaránt.

Carl Orff, német zeneszerző, zenetanár, rendező a XX. századi zenetörténet egyik legkülönlegesebb alakja. Pedagógiai munkásságában, színpadi alkotásaiban és kompozícióiban egyaránt elválaszthatatlan egymástól a tánc és a zene. Műveinek nagy része komplex, összművészeti alkotás, melyekben a ritmusra és a melódiára fordította a legfőbb hangsúlyt.

Legismertebb műve a Carmina Burana, amely – a Trionfo di Afrodite és a Catulli Carmina mellett – egy háromrészes zenemű része. Története a mítoszok archaizáló világát idézi meg. Egy civilizáció romjain tengődő, életben maradásáért küzdő, emberszerű barbár közösség rituálékkal teli életébe pillantunk be, akik félelmeikkel harcolva, ösztöneik által vezérelve próbálják átvészelni, amit a sors rájuk ró. A ritkán játszott Catulli Carmina Catullus szerelmes verseire írt kantáta, amelynek érdekessége, hogy a kórust és az énekes szólistákat négy zongorista és egy ütőegyüttes kíséri.

A Szegedi Kortárs Balett egyik legsikeresebb előadása a Carmina Burana, amely Juronics Tamás grandiózus koreográfiájával, néhány évvel ezelőtt már elkápráztatta a Margitszigeti Szabadtéri Színpad közönségét. A frissen bemutatásra kerülő Catulli Carmina táncjátékkal együtt, egy este kerül színre a két párdarab a Margitszigeten. A látványos kortárs balettet a kiváló kórusokkal és vendégművészekkel kiegészülő, több száz fős Budafoki Dohnányi Zenekar kíséri, Hollerung Gábor karmester irányításával.

A különleges bemutatóval július 10-én, a zeneszerző születésnapján megemlékezünk születésének 120. évfordulójáról.

A júniusi végi, ENSZ Palotában való fellépését követően, a Magyar Állami Operaház énekese, Szakács Ildikó számára már jön is a következő nagy és egyben szép feladat: a Carmina Burana szopránszólója, akinek nagy vágya teljesül.

—Mitől ez az egyik álomszerepe?
—A Magyar Rádió Gyermekkórusában rengetegszer énekeltem a gyerekkart. Annak idején elhatároztam, hogy a Kertesi Ingrid és Pászthy Júlia tolmácsolásában hallott, angyali-éteri szólót szeretném valamikor elénekelni. Erre most adatott meg a lehetőség. Ami külön ajándék, hogy a születésnapom pont a két előadás közé esik.

—Mennyivel másabb egy szabadtéri, mint egy zárt helyen (operaházban, templomban vagy éppen hangversenyteremben) történő előadás?
—Ahogy a próbán is tapasztaltam, szabad térben a hang elmegy mindenfelé. Nincs egy akusztika, amibe behelyezheted a hangodat, ahonnan visszahallanád magad. Azonban – mindezek ellenére – a Margitszigetnek van egy különleges varázsa: szemben állni a Víztoronnyal, este 8 óra után, amikor pont megy le a nap. Valóságos csoda azon a színpadon énekelni.

—Milyen testi, szellemi és lelki állapotban lehet – tudathasadás nélkül – megoldani ilyen szerteágazó és gyorsan váltakozó szerepeket, hogy művészként közben még hiteles is légy?
—A magyarázat az lehet, hogy a művészben legyen egy egészséges közlési vágy. Az az alapattitűd, hogy amikor az ember a színpadra lép, mellékessé válik, személy szerint ki ül előtte, a lényeg, hogy a közönségnek – szereptől függetlenül – a lelke legmélyebb bugyrait is meg tudja mutatni.
Szerencsére megvan bennem az az adottság, hogy képes vagyok – akár a külső körülményeket kizárva is – csak arra a feladatra koncentrálni, ami éppen rám vár, a reggeli felkeléstől a koncert utolsó hangjáig. Megpróbálom nem szétszedni magamat, mert mind lelkileg, mind hangilag sokkal kifizetődőbb, ha nem végletesen csapongok a műfajok között, hanem azokra a feladatokra, szerepekre összpontosítok, amelyek a személyiségemnek és a hangomnak a legmegfelelőbbek, valamint magukban rejtik az állandó fejlődés lehetőségét. A Carmina Burana nekem most ilyen. Nagyon varom a két előadást!

Fotókredit: Dusa Gábor
Aigner Ivan

[2015.07.10.]