Pribojszki Mátyás szájharmonikás blues missziója

A nyári fesztiválidőszak sűrű forgatagában ültünk le egy kávé mellett beszélgetni Pribojszki Mátyással, koncertekről, fesztiválokról, a sajátos stílusú blues zenéjéről és ezzel kapcsolatos missziójáról. Lehengerlő stílusa nemcsak a zenéjére jellemző, remek beszélgetőtárs is.

 – A blues zenéről nem feltétlen a jó hangulat, a felhőtlen kikapcsolódás jut eszünkbe, valahogy Ti mégis eléritek, hogy a koncertjeitek után felüdülve, mosolyogva, esetenként jól kitáncolva térjen haza a közönségetek. Hogy csináljátok?
 – A blues zene az egyik legrégebbi könnyűzenei műfaj, a gyapotföldeken dolgozók nem csak a szenvedéseikről énekelték egyhúros gitár, meg szájharmonika kísérettel. De a problémákat is egyfajta pikért és vicces stílusban énekelték meg, mi ezt a vonalát fogtuk meg a blues zenének már a kezdetektől. Mivel azonban ez a zenei stílus nem túlságosan felkapott, szinte egyáltalán nem szerepel a hazai médiában, egyfajta misszióként igyekszünk minél több emberhez eljuttatni a klubokban, fesztiválokon való fellépéseinken keresztül.

– Egyik legismertebb, legsikeresebb szájharmonikás vagy az országban. Minek tartod inkább magad: énekesnek vagy szájharmonikásnak?
– Tulajdonképpen szájharmónikás énekesnek, egy igazi frontembernek énekelnie kell és a nevem alatt működő bandákban természetesen frontemberként működöm. A Pribojszki Mátyás Bandben most éppen változások történnek, októberre szeretnénk kijönni egy új albummal. A duó projektem Szász Ferenccel tulajdonképpen egy akusztikus blues projekt sok saját számmal valamint klasszikus blues dalokat játszunk, amik viszont kevésbé ismertek. Tesszük ezt szintén a blues missziónk jegyében.

– Külföldre viszont leginkább kifejezetten blues fesztiválokra hívnak benneteket?
– Igen, de ne úgy képzelj el egy blues fesztivált mondjuk Írországban, hogy van egy-két nagy színpad, és ott váltják a fellépők egymást. Nem! Az egész város fesztiválhelyszín, tart a fesztivál több mint egy hétig és a város pubjaiban lépnek fel a meghívott művészek, egymást is meghallgatják, együtt is zenélnek, és a nagy húzónév koncertjén mindannyian ott vannak. De nagyon jó fesztiválok vannak Finnországban, ott már ötször játszottunk, és Németországban is. Ott mondjuk jobban meg kell dolgozni a közönséget, hogy elengedjék magukat és igazán élvezzék a zenét.

– 2014 nyarán viszont Amerikában turnéztatok. Az milyen volt?
– Egy 8 koncertből álló, 8 államot érintő turnén voltunk, Szűcs Gabesszal (Little G Weevil) és Nemes Zolival trióban játszottunk. Nagyon jó volt minden szempontból. Ott nem foglalkoznak vele, hogy európai vagy-e, a lényeg, hogy jól csinálod-e, vagy sem. Valahogy nagyobb becsben tartják a zenészeket, akik kiállnak színpadra, játszanak hangszeren. A legemlékezetesebb sikerünket Kansas-ben egy Blues & Barbecue fesztiválon értük el, amikor egy parkban ücsörgő és falatozgató, szinte kizárólag fekete emberekből álló közönségnek játszottunk, ráadásul az ő anyanyelvükön. Kissé volt bennünk para, de rögtön az elejétől láttuk, hogy mosolyognak, tetszik nekik, amit csinálunk. Aztán a családok sorra álltak fel és táncoltak, majd a koncert végén jöttek és fotózkodni akartak, CD-t vettek és őszintén tetszett nekik, amit csináltunk. Nagy élmény volt!

–  Évek óta a Balaton északi partján élsz családoddal, ez a kiindulópontja hazai és külföldi fellépéseidnek. Amikor viszont nem turnéztok, nem hiányzik a pezsgő budapesti kultúrális élet?
– Szerencsés helyzetben vagyunk mi itt Veszprém megyében, hiszen számos rendkívül színvonalas koncert van a környékünkön, említhetném a VeszprémFestet és a kísérő rendezvényét, vagy a Paloznaki Jazz Pikniket, ahol sorra világsztárok lépnek színpadra. De a téli időszakban is jó a kínálat, a Hangvillában és az Expresszóban ugyanúgy forog, ami Pesten forog. Ilyen szempontból nincs hiányérzetem. De igazából Budapest sincs messze, majd’ egy óra alatt ott van az ember. Amikor ott laktam, még annyit sem jártam bulikra, mint amióta nem vagyok fővárosi. Viszont az a fajta felesleges energiavámpírkodás, ami ott elmegy utazásra, bűzre és egyéb dolgokra, az itt inkább átcsap pozitívba, az ember jobban tud inspirálódni, alkotni.

– Legközelebb itt a Balatonnál a Paloznaki Jazz Pikniken léptek fel, ráadásul Little G vált a színpadon. Mire számíthatunk?
– Hát biztosan játszunk majd együtt...

– Frk4muzik –

[2015.08.04.]