Roger Waters egyedülálló koncertet adott Budapesten - képekben

Öt év után újra Budapesten adott egész estét nagykoncertet, a progresszív rock zene egyik ikonikus alakja Roger Waters. A Pink Floyd egykori énekese és dalszerzője szerdán, a Papp László Budapest Sportarénában lépett fel. A Pink Floyd és Waters klasszikus dalai, a zenész egészen egyedi, művészi látásmódja a világról, a látványos lézer show és a különleges látványelemek tökéletes harmóniában jelentek meg a színpadon. 

"I've always been mad, I know I've been mad, like the most of us are…very hard to explain why you're mad, even if you're not mad…"

Ritkán fordul elő, hogy egy férfit könnyezni látok, az pedig még ritkábban, hogy egyszerre több, érett férfi szemében fedezem fel a könnyek szelíd csillogását. A koncert végén mégis volt egy ilyen pillanat, amikor felgyúltak a fények és már tisztán kivehető volt a körülöttem tapsoló népes tömeg arckifejezése. Pontosan azt az érzelem kavalkádot vettem észre az emberek arcán, ami az előadás hatására engem is tetőtől talpig áthatott.

Ámultam attól a csodától, amit a Pink Floyd egykori énekese és dalszerzője, már a koncert első perceiben a közönség elé tárt, és képes volt több, mint két és fél órán keresztül fenntartani ezt a feszített figyelmet. Rázott a hideg a társadalomkritikától, ami közben, egészen egyedülálló és szinte sokkoló módon jelent meg a produkcióban, miközben belül átértékelődött, hogy mi az, ami igazán fontos a világban és egy ember életében. Mindez a leggyönyörűbb dallamokkal, egészen különleges gitárszólókkal, néha már hátborzongató hangeffektekkel, tökéletes hangosítással, lézershowal és egészen egyedülálló látványvilággal megspékelve. Tökéletes koncertélményt adott.

A Pink Floyd volt az első

A hetvenöt éves kora ellenére kirobbanó formában lévő zenész elsősorban a Pink Floyd legismertebb dalaiból szemezgetett. A legtöbb dalt a Dark Side of The Moonról, a The Wall-ról, az Animals-ről, és a Wish You Were Here-ről játszották. A későbbi dalaiból csupán csak négy dal került a dallistára. Ezt azonban a közel teltházas közönség egy cseppet sem bánta.

Amikor meghallottam a "Speak to Me" első, szívdobogásra emlékeztető taktusait, és megláttam az óriáskívetítőn a bolygót, ami a "Breathe" alatt lassan egy óriásbuborékká változott, ami átrepül a világon és eltorzulva tükröződik benne minden, azt éreztem, hogy most engem is egy másik univerzumba, egy ismerős, mégis ismeretlen világba repítenek. Valóban ez történt.
 A Speak to Me-t egyébként nyitánynak írták meg 1973-ban, mely a Pink Floyd egyik leghíresebb albumának, a Dark Side of the Moon-nak a felvezetője volt. A dal eredetileg egyfajta kóstoló, előrevetíti az album többi dalának hangulatát és mondanivalóját. Az albumon következő Breathe című számba az átvezetést, zseniális módon egy zengőpedálon hosszan kitartott monumentális zongoraakkord fordított lejátszásával valósították meg az albumon. Mindezt élőben látni és hallani, már önmagában is hihetetlen élmény volt.

Különösen igaz ez, az egyedülálló, gigantikus vizuális elemekre. Ilyen volt például, amikor a koncert második felében a "Dogs" című dal felvezetőjeként a nézőteret szimbolikusan megfelezte, a levegőben kitornyosuló Battersea erőmű kivetített képe, ami egyébként a Pink Floyd 1977-es Animals című album borítóján látható. Ez az album George Orwell, Állatfarm című regényét idézi, hiszen az albumon hallható három, több, mint tíz perc hosszúságú dal, melynek címei: "Dogs", "Pigs", "Sheep" három különböző embertípust szimbolizálnak. A kutyák a megalomániás, önző, egoista és magányos üzletembereket, a birkák azokat, akik vakon követik azt, akit vezetőjüknek gondolnak, míg a disznók a korrupt politikusokra utalnak. A budapesti koncerten egymás után játszották le a "Dogs", majd a "Pigs" című számot.

Felnyitja a szemeket, megnyitja a szíveket

Minden dal elgondolkodtatott, miközben olyan vizuális és zenei élményt kaptam, amit még egyetlen hazai és külföldi produkciónál sem tapasztaltam. Minden a helyén volt. Olyan világban jártam, amit még nem ismertem. Ott, azon a bolygón ahol egyébként én is élek, szerencsére békében és kényelemben. De nincs mindenhol béke és kényelem a világban. Elgondolkodtató és rendkívül paradox élmény volt nézni a kivetítőkön, hogy gyerekek, nők, ártatlan emberek élnek folyamatos rettegésben, és éheznek, miközben én az igen drága jegyemmel első osztályú minőségben hallgathatom a világ egyik legjobb zenéjét. Ilyenkor az ember mindig egy kicsit számot vet a saját életével, és igyekszik végiggondolni, hogyan segíthet a saját lehetőségein belül.

Persze még rengeteg kiemelkedő és izgalmas pillanat volt ebben a két órás, elképesztően profin felépített műsorban. Például a Last Refugee című dalt élőben hallani és közben nézni a klipjét az óriáskivetítőn különösen szívbemarkoló volt: Egy gyönyörű nő, magával ragadó, ugyanakkor magányos táncát látni, aki elvesztette a családját, az otthonát és a gyermekét, miközben bevillannak pillanatok a múltból, amikor még nem volt kívülálló, amikor még azt csinálhatta amit szeret, de egyszer csak valami megváltozott, és a biztonságosnak hitt világ szertefoszlott.

A dalok témái rendszeresen világítottak rá a világ legsötétebb és egyben legérzékenyebb témáira, néha már egészen provokatív és szürreális módon, mint például a Pigs alatt megjelenő, hatalmas, "horror" malacpersely. A koncertnek ezen a pontján érvényesült a legjobban a Pink Floyd koncertek védjegyévé vált kvadrofon hangzás is, melyet 1967-ben a Pink Floyd használt először a londoni Queen Elizabeth Hallban. Ez még erősebb érzelmi töltetet adott a dalnak. Finomkodás nélkül hívta fel a figyelmet a világ vezető politikusainak hatalmi játszmáira, a háborúra, mint a legvéresebb, de egyben a legjövedelmezőbb üzletre, az alapvető emberi értékekre, a gyerekkorunktól kezdve belénk táplált tévhitekre és gyűlöletre, és egyben arra is, hogy ennek nem feltétlenül kell így lennie.

Különösen fontos szimbólumnak éreztem a kivetítőn megjelenő, két, egymás felé közeledő kezet, melyek a koncert első felében még darabokra törtek, míg a végén a Comfortably Numb alatt már sikerült megfogni egymás kezét. Majd Waters is lement a közönséghez, hogy kezet fogjon az első sorokban álló szerencsésekkel, miközben az ülő szektorokban már mindenki átszellemülten, ujjongva tapsolt.

Setlist:

Speak to Me (Pink Floyd)

1. Breathe (Pink Floyd)
2. One of These Days  (Pink Floyd)
3. Time (Pink Floyd)
4. Breathe (Reprise)(Pink Floyd)
5. The Great Gig in the Sky (Pink Floyd)
6. Welcome to the Machine (Pink Floyd)
7. When We Were Young
8. Déjà Vu
9. The Last Refugee
10. Picture That
11. Wish You Were Here (Pink Floyd)
12. The Happiest Days of Our Lives (Pink Floyd)
13.  Another Brick in the Wall Part 2 (Pink Floyd)
14. Another Brick in the Wall Part 3 (Pink Floyd)
15. Dogs (Pink Floyd)
16. Pigs (Three Different Ones) (Pink Floyd)
17. Money (Pink Floyd)
18. Us and Them (Pink Floyd)
19. Smell the Roses (Pink Floyd)
20. Brain Damage (Pink Floyd)
21. Eclipse (Pink Floyd)
22. Bring the Boys Back Home (Pink Floyd)
23. Comfortably Numb (Pink Floyd)
24. Mother (Pink Floyd)

Suri Andi

A koncerten készült képeinkért klikk a következő oldalra.

[2018.05.08.]