Átadták az Amfiteátrum díjat - interjú Pogány Judittal

A magyar szabadtéri színjátszás értékeinek elismerésére, fontosságának hangsúlyozására hozták létre 2007-ben az Amfiteátrum-díjat. A szabadtéri színház egyik szellemi atyja a 2016-ban elhunyt Gedeon József volt. Emlékére a díj az ő nevét viseli. Az idei kitüntetettel, Pogány Judittal beszélgettünk a nyári játékokhoz kapcsolódó emlékeiről.

Számos olyan előadásban játszol, ami tíz vagy akár húsz éve is műsoron van. A szabadtéri nyári előadások „egynyáriak”, sokszor mindössze egyszer-kétszer mennek. Más lehet az ezekhez fűződő érzelmi viszonyod Mitől váltak ezek az előadások fontossá?

Természetesen nem lehet összehasonlítani a sokszor játszott kőszínházi előadásokkal. Például Werner Schwab Elnöknők c. darabját valóban huszonegy éve játsszuk. Azért tud mégis fontossá válni egy-egy nyári munka, mert csak olyan rendezőkhöz megyek, akikben bízom, akiket szeretek, akikkel tudok együtt gondolkodni. Csak jó szerepet vállalok, jó partnerekkel. Legtöbbször Kőszegen játszottam a Várszínházban. Itt legalább háromhetes próbaidőszak van, de az előadásnapok kis szünetekkel két-három hétig is tartanak.

Ez így már igazi együttlét, igazi csapat, ahol fontos barátságok, összetartozások alakulnak. A kőszegi jelenlétek mindig maradandóak voltak. Olyan csodálatos partnerekkel játszottam, mint Hollósi Frigyes, Molnár Piroska, Újlaki Dénes, Kovács Zsolt, Gazsó György, Hámori Gabriella, Epres Attila…

Nem csak a hangulata jó ezeknek a nyári együttléteknek, hanem az is, hogy tudom, értéket szültünk. A Terecske, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Tóték, a Sörgyári capriccio, a Chioggiai csetepaté, A falu rossza vagy A kávéház előadások nagyon jó emlékeim közé tartoznak. A kőszegi heteket még csodálatosabbá teszi a színházat működtető csapat. Remek, nagyszerű emberek! A város is csodálatos, meg a közönség is, ahogy szereti a színházat.

Egyébként több szabadtéri színházban dolgoztam, például a gorsiumi romoknál, Egerben a Líceum udvarán. Bogláron a Kápolna előtt, ahol Ascher Tamás Euripidész Alkésztisz c. darabját rendezte.

Nekem nagyon emlékezetes az a Macskajáték előadás, amit Gyulán láttam veletek.

Örkény István Macskajáték c. előadását a Gyulai Várszínház és az Örkény Színház koprodukciójában először Gyulán mutattuk be. Szerettem a varázslatos helyszínt, a fantasztikus darabot. Azért is emlékezetes maradt, mert Orbánné alakításáért a Gyulai Játékok színész díját is megkaptam. Még azon a nyáron Esztergomban is bemutattuk, innen került be az Örkény Színház repertoárjába, ahol több mint kilenc éve teltházzal játsszuk. Egyébként Gyulára, a Shakespeare Fesztiválra nézőként is sokat jártam.

Nagyon sok helyszínen, számos jó előadásban játszottál. Mindegyikhez kötődik valamilyen emléked. Mégis, ha ki kellene emelni ezek közül a legemlékezetesebbeket, melyek lennének azok?

A már említett boglári Alkésztisz előadás csodálatos emlék. Inspiráló volt Ascher személye, a partnerek, a hely a templommal a háttérben.  A kőszegi előadások közül a Terecskét azért emelném ki, mert Molnár Piroskával játszhattunk együtt. Ő a fogatlant, én meg a süket öregasszonyt. Kaposváron Ascher Tamás rendezésében már játszottuk ezt a darabot. Piroska akkor is a fogatlan öregasszony volt, én abban az előadásban még az eladó sorban lévő Gasparinát alakítottam. Egyre gyakrabban fordul elő az életemben, hogy újra előkerül egy korábban már játszott darab, csak az akkori fiatal szerep után most már az idősebbet játszom. Mint például Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő c. előadásában annak idején Kaposváron Mariannt játszottam, akinek megölik a gyerekét. A szerep életem egyik legszebb emléke. Az Örkényben most a nagymamát játszom, aki megöli a gyereket.

Az Amfiteátrum Díj létrehozása azért volt fontos, mert ilyen módon is ráirányította a figyelmet a jó, értékes szabadtéri előadásokra. Neked mit jelent ez a díj?

Meglepetés, mert két éve már nem játszottam szabadtéri játékokban, de nagyon jól esik a jutalmazás. Úgy érzem, ebben a díjban benne van az elmúlt évtizedek év munkája.

Marton Éva
Fotó: Vass Antónia

[2018.06.05.]