"Fantasztikus a szereposztás" - Vörös Rébék az Arénában

Vörös Rébék musical Ballada Arany János műve alapján készült. A művet Budapesten a Papp László Budapest Sportarénában november 5-én 19:00-től láthatják a nézők. Az darabról Pásztor Ádámot és Pesty-Nagy Katalin rendezőt kérdeztük.

- Hogyan készülsz a Vörös Rébékre?

P.Á. Igyekszem minden szempontból formába kerülni, hiszen nagyon igénybe veszi az embert fizikailag, lelkileg, szellemileg. Természetesen zajlanak már a próbák, ahol az ember élesben tudja magát trenírozni a feladatra.

P.N.K. A Vörös Rébék megírását és első megrendezését követően ez most egy egészen fantasztikus állapot, hiszen ritkán adódik az embernek lehetősége arra, hogy ilyen remek körülmények között tudja magasabb szintre emelni azt, amiben hitt, amiről álmodott.

Amúgy, Szinetár Miklós Mesterünk mindig arra intett minket főiskolás korunkban, hogy egy zenés rendezőnek meg kell tanulnia méltó módon pihenni is, így most ezt az okítást alapul véve, mielőtt a legnehezebb próbaidőszak eljött, elbújtam a világ elől feltöltődni pár napra. Magyarán a felkészülés egyrészt évekre tehető, másrészt pár medencehossz leúszása elengedhetetlen hozzá.

- Álltál már színpadon az Arénában?

P.Á. Ilyen nagy volumenű szerepben még nem.

P.N.K: A darab ötlete szintén a főiskolás évekhez köthető, Ács János, aki szintén mesterünk volt, Arany balladáin keresztül tanított meg minket az alapvető dramaturgiai kérdésekre. Akkor született meg bennem a szerelem a Vörös Rébék iránt. Kitartó vagyok, nemigen szoktam feladni dolgokat, megvártam, míg megérett bennem talán a tudás, s a valódi elhívás, s körülbelül az első elhatározást tíz évvel követően megszülettek az első sorok

- Mi a legnagyobb kihívás benne számodra?

P.Á. Színészileg, hangilag is egy nagy kihívás. Egy pillanat sincs az előadásban, amikor meg lehetne pihenni vagy ki lehetne engedni. Ott kell lenni vègig fejben/lélekben.

P.N.K. Nincsen egyetlen előadásban sem kisebb vagy nagyobb kihívás, minden rezdülésének tökéletessé kell válnia, legalábbis erre kell törekednünk. Ezért nem tudok kiemelni egyetlen momentumot. Úgy, ahogy van, az egész előadás életem legnagyobb kihívása és egyben legszebb álma.

- A színésztársak közül kivel ismertétek egymást, és kivel lesz ez az első munka? Milyen a csapat?

P.Á. Nagyon szeretem ezt a csapatot, mert jók az energiák és szeretetben, jó hangulatban telik a munka. Homonnay Zsolttal ez lesz az első munkám, aki a Kasznárt fogja alakítani, rengeteg új színt hoz ebbe a karakterbe. Kecskés Timivel, Sándor Dáviddal, Jegercsik Csabával már korábban is dolgoztam a Vámpírok bálja produkcióban és szeretek velük dolgozni. 

P.N.K. Fantasztikus a szereposztás, úgy érzem, hogy mindenki – s valóban mindenki – telitalálat, első közös munkánk ez Pásztor Ádámmal, de részemről egy teljes rajongás született meg felé ezáltal, olyannyira remek művész, olyannyira hiteles és tiszta, ami ma egyrészt ritkaság, másrészt hiánytpótló, azt hiszem. A közös munkát Homonnay Zsolttal vártam leginkább, Őt ismerem legrégebben a csapatból, ennek ellenére, s bármilyen furcsa ezt kimondani, még rendezőként nem dolgoztam vele, mert valahogy mindig elsodort minket egymás mellől a nagy színházi országos gépezet, de nagyon remélem, hogy ez az első közös munka még sok további méltó, közös feladatot hoz majd.

Rendezőnek lenni különös, sokszor misztikus állapot, vagy életforma, óriási felelősséggel és sok álmatlan éjszakával... Ezt az állapotot még különösebbé teszi, ha az ember maga is írta a darabot, roppant mód meg kell tanulni kritikusan kívül maradni néha, s külső szemmel, elfogulatlanul rátekintenie az embernek a saját gyerekére... Ezzel együtt a csoda, ami a végén megszületik, minden álmatlan éjszakáért kárpótolja az embert. Nekem sajnos nem születtek (még) gyermekeim, én az előadásaim képeit szoktam nézegetni úgy, mint más a gyermekeiét...

Jegyek itt az előadásra.

[2018.10.30.]