Kísértetjárás az Operettben - Musical készült a Pendragon legendából

Vérre menő krimi, bontakozó szerelem, csúf ármány és egy kis portalanított misztérium? Tökéletes recept egy körömlerágósan izgalmas estéhez, főleg ha mindez - az első hallásra talán egyszerre még túlzásnak is tűnő - kaland fülbemászó dallamokkal ejt rabul és invitál meg egy igencsak rejtélyes utazásra.

Nem kis fába vágta a fejszéjét Somogyi Szilárd rendező, amikor kitalálta, hogy színpadra viszi, méghozzá musical formában a Pendragon legendát. Szerb Antal 1934-ben megjelent - majdnem világhírű - regénye ugyanis egyáltalán nem nevezhető egyszerű műnek, legalábbis témáját, és szövevényességét tekintve.

A feljebb már említett ármány és szerelem kombója mellett ugyanis megkérdőjelezhetetlenül bekúszik a képbe a detektívsztorik szaga is, és leleményes csábítóként ragad magával egy eltűntnek hitt mítosz sodró forgatagába. Nem csoda hát, de mégis meglepő tény, hogy a mű színpadra- vagy éppen filmvászonravitelével a krimikkel teletűzdelt kultúrtörténelem során még csak igen kevesen próbálkoztak meg, összességében egy külföldi és egy magyar mozi született, utóbbi Latinovits Zoltán és Darvas Iván arcára formálva, valamint egyetlen, 1982-ben bemutatott színpadi adaptáció található csupán a listán – persze, egészen mostanáig.

Egy ódon épület és a történelem homályában

A történet szellemjárta kastélyba, elfeledett, pókhálós pincékbe, és egy kibontakozó bűnügybe vezet, ahol lépten-nyomon egyre több titokra bukkan a Magyarországról Angliába utazó kutató, Bátky János. Ez lenne az alapszinapszis, és innen is indul el az aktuális musical - Kovács Adrián varázslatos zenéjével és Galambos Attila szövegeivel - labirintusként burjánzva tovább a rózsakeresztesek titkos társaságának 17. századi rejtélyeibe.

A több szálon futó cselekmény, a neon- és fényjátékok, a forgó díszlet, és persze a fantasztikus színészi játék mindent megtesz azért, hogy erre a két órára a nézők – kilépve a jelenből - teljesen elvesszenek a réges-régi legendában, a rózsakeresztesek állítólagos halhatatlanságába vetett hit történetében. Ráadásul nem csak az előadás látvány- és hangulatvilága, hanem maguk a karakterek is felejthetetlenek: a démonikus perszóna, a kissé esetlen szerelmes tudós, az ármánykodó mágus, és a mosolytalan, komor gróf együtt teszik a történetet teljessé – Szabó P. Szilveszter, Kerényi Miklós Máté, Janza Kata, és Mészáros Árpád Zsolt főszereplésével.

Mese vagy valóság?

Nehéz a történet végén kikászálódni a székből, és elhinni, hogy az egész csak egy előadás volt. Ráadásul, még a kijózanodás után is sokáig ott motoszkál az ember fejében a hívatlan kérdés, hogy Szerb Antal regénye vajon csupán kitaláció, vagy a 17. századi legendának akad-e akár csekély realitása is? Mert azzal tisztában vagyunk, hogy a rózsakeresztesek titkos társasága egykor valóban létezett. De, hogy mi a teljes igazság, és mi csupán a történetmesélő néphagyomány és a mítosz körül felépített kultusz kitalációja, azt talán örök homály fedi. A kérdésben pedig az előadás sem segít, a téma további boncolgatását nagyvonalúan a közönségre bízzák, hosszú órákra, napokra lekötve a színházi székben töltött két óra alatt felpörgetett fantáziát. és ez így van jól.

KO

[2019.06.06.]