Vincze Lilla: "Az ilyen pillanatokban az ember megérti, hogy..."

A francia kultúra, a sanzonok világa és az érzelmek mélysége mindig is meghatározó szerepet játszott Vinze Lilla művészetében. Az énekesnő pályafutása során számos műfajban kipróbálta magát, de a francia sanzon és az érzelmi kifejezésmód különleges helyet foglal el a szívében. Az interjúban mesél inspirációiról, kihívásairól és azokról az emlékezetes pillanatokról, amelyek formálták művészi pályáját.

Milyen hatással volt rád a francia kultúra általánosságban, és hogyan jelenik meg ez a művészetedben?

Először a gimnáziumi éveim során találkoztam a francia irodalommal és művészettel, amely azonnal elbűvölt. Edith Piaf művészete különösen nagy hatással volt rám; lenyűgözött a drámai életútja és egyedi előadásmódja. Számomra a francia kultúra elválaszthatatlan az érzelmek kifejezésétől, a szenvedélytől és a művészeti sokszínűségtől.

Filmjeik és klasszikus színészeik, mint Gerard Philippe, Romy Schneider vagy Alain Delon, inspiráltak engem, hogy a művészet számomra egy komplex, interdiszciplináris élményt jelentsen. Mélykék című albumomat (1994) Luc Besson A nagy kékség című filmje ihlette. A crossover albumomon francia szerzők művei is helyet kaptak, mint Saint-Saëns: Sámson és Delila valamint Poulenc: Ave Maria, amely a műfaj egyik kuriózuma.

A klasszikus zenei irányultságom siófoki tanulásaim alatt bontakozott ki, amikor megismerkedtem Dévai Nagy Kamillával és Chiovini Mártával, akik mestereim és támogatóim voltak. Egy darabig ingadoztam a műfajok között, de végül a kortárs, pop és alternatív zenei világ lett az otthonom. A francia kultúra érzékenysége és érzelmi mélysége inspirál arra, hogy a dalaimban mindig jelen legyen a szenvedély és a történetmesélés művészete.

Volt-e olyan dal a műsorban, amelyet először kifejezetten kihívásnak éreztél? Hogyan sikerült végül a sajátoddá tenni?

Mindig szerettem kihívásokkal szembenézni, felfedezni új világokat. Edith Piaf szerepének eléneklése életem egyik legnagyobb kihívása és egyben csodája volt. Az Edit és Marlene című zenés darabban a Ruttkai Éva Színházban játszottam ezt a szerepet, ami komoly pszichés és lelki utazást jelentett számomra. Piaf karakterébe való teljes belehelyezkedéshez rengeteg kutatómunkát végeztem, dokumentumfilmeket néztem, életrajzi könyveket olvastam, és próbáltam minél hitelesebben visszaadni az ikonikus előadó fájdalmát és szenvedélyét.

Egy másik felejthetetlen pillanat, amikor a Vatikánban a Szent Péter téren XVI. Benedek pápa előtt énekelhettem a Rajkó Zenekarral. Ez áldás és ajándék volt, amely egy életre elkísér. Az ilyen pillanatokban az ember megérti, hogy a zene képes összekötni a különböző kultúrákat és érzelmeket, és egy univerzális nyelvvé válik.

Hogyan élted meg az első találkozásodat a francia vendéggel? Milyen benyomást tett rád?

A Jason Kouchak-kal való találkozásunk egy valódi spirituális élmény volt. Az évek során több akadály miatt csak telefonon tudtunk kommunikálni, de végül a 2024-es Sakk Olimpia megnyitóján Budapesten együtt énekelhettünk a világ legjobb sakkozói előtt. Jason rendkívül szenvedélyes és elkötelezett művész, akinek zenei világában ugyanaz az érzékenység és mélység rejlik, mint amit én is keresek a zenében. A találkozásunk során azonnal megértettük egymást, és olyan közös hullámhosszt találtunk, amely azóta is meghatározó.

Ha egy dalt kellene választanotok, amely a kapcsolatotokat szimbolizálja, melyik lenne az?

Több közös dalunk is van, de a Parole, Parole... – Dalida és Alain Delon ikonikus duettje – mindig különleges helyet foglal el. Ezen kívül Jason egyik szerzeménye, a The Bridge of Harmony, amely a kapcsolatunkat és a sakk világát is szimbolizálja. Ez a dal a hidat jelképezi a két kultúra és két különböző művészeti világ között, amelyben mindketten otthonra leltünk.

Milyen szerepet játszanak az improvizációk a koncertjeiden?

Nagyon szeretek improvizálni, mivel ez ad igazán teret a kreativitásomnak. Gyakran előfordul, hogy egy-egy dalszöveg kiesik, ilyenkor bátran helyettesítem, olykor nem is magyarul! Az improvizáció számomra egyfajta szabadság, amely lehetőséget ad a dalok frissítésére, új értelmezésére és a közönség még közvetlenebb bevonására az előadásba.

Milyen tanácsot adnál azoknak, akik most ismerkednek a francia sanzonokkal?

Fontos az irodalmi műveltség, a francia nyelv ismerete, valamint a klasszikus és népzenei alapok. Hallgassatok sok francia zenét, fordítsatok szövegeket, és hagyjátok, hogy a zene inspiráljon! A sanzon nem csupán egy zenei műfaj, hanem egy életérzés, amely mély érzelmi tartalommal rendelkezik. A legjobb tanácsom, hogy próbáljátok megérezni azokat az érzelmeket, amelyeket ezek a dalok közvetítenek, és hagyjátok, hogy a dallamok és szövegek vezessenek benneteket.

Hogyan képzeled el ezt az estét: bensőséges vagy nagyszabású előadásként?

A sanzon bensőséges, személyes műfaj, amelyben a közönséggel való kapcsolat kulcsfontosságú. Szeretem azokat az előadásokat, ahol szinte minden nézőnek személyesen énekelhetek, ahol érezni lehet a jelenlétüket, és ahol a dalokkal valódi érzelmi kapcsolatok születnek. Ugyanakkor hiszem, hogy egy sanzonest lehet nagyszabású is, ha a megfelelő dramaturgiával építjük fel az estét, és a közönséget egy igazi érzelmi utazásra hívjuk.

[2025.03.04.]