Elbúcsúztunk a dívától - megnéztük Cyndi Lauper utolsó koncertjét
2025. február 19 - én elérte hazánkat is Cyndi Lauper búcsúturnéja.
Megható, szívmelengető, nosztalgikus koncert részesei lehettünk a Papp László Arénában. Az estét Tracy Young amerikai DJ, producer melegítette be nekünk bő fél órában. A szünetben a gigantikus harmonika formájú kivetítőn Cyndi dalszövegeket olvasgathattunk, illetve a kivetített QR kódot beolvasva Cyndi oldalára navigálhattunk, ahol támogathatjuk a Cyndi által is támogatott szervezeteket.
Az óriás kivetítőn egyszer csak elindult a vizuális vetítés Cyndi legjobb, illetve legemlékezetesebb pillanataiból összevágva a több mint négy évtizednyi pályafutását. A pár perces intró után óriás konfetti zápor robbanás, beterítettek minket apró színes konfetti darabokkal, és már kezdődött is a két órás show.
Nem csak harmonika formájú volt ám a giga kivetítő, hanem volt középen egy „rejtett” ajtó, azaz, olykor felhúzták a középső vásznat, ahol Cyndi ki-be járkált egész koncert alatt a smink „szoba” és a színpad között. Természetesen hozta magával az összes színes parókáját, amit rendre cserélgetett a dalok között, kezdésként a kékes zöldben táncolt be a színpadra. A setlist az elmúlt negyven év legnagyobb slágereiből állt.
Élő zenekar, gitáros, billentyűs, dobos(ok), táncosok, teljes a csapat.
Nagyjából a harmadik dalnál üdvözölt minket Cyndi, aki felidézte nyolcvanas évek béli emlékeit, amikor legutoljára itt járt nálunk, és természetesen imádja hazánkat, Budapestet tartja a legszebb városnak. Nekem az egyik csúcs az „I drove all night” dal volt már rögtön az elején, sosem hittem, hogy ezt élőben hallom valaha. Minden dalnál a dalszöveghez illő a harmonika alakzat okán térhatású vizuális vetítést láthattunk a vásznon Cyndi mögött. Ez tökéletesen kiegészítette a színpadi történéseket, mintha egy másik univerzumba csöppentünk volna minden egyes dalnál. Én mondjuk a nyolcvanas évekbe csöppentem egész estére, de nem voltam ezzel egyedül szerintem. Az „Iko Iko” alatt következett a citromsárga paróka piros szettel és óriási toll boákkal. Cyndi mindig stílusos, minden dalhoz átöltözött.
Kis funfact, dívánk, aki következetesen „nagyinak” hívja magát, rengeteget viccelődött velünk a dalok között, többek közt a színpadon váltott szettet, azaz öltözött vetkőzött kombinéig. (Öltözés-vetkőzésnél nagy üdvrivalgás, Cyndi, idézem: „Ó drágáim (legyintve) semmi feledhetetlent nem fogtok látni”.
Imádni való, ahogy önazonosan hagyja maga mögött az éveket, az immáron hetvenegy esztendős énekesnő, így lazán, de mégis méltóságteljesen a hetvenen is túl (és simán letagadhat tizenöt évet). Vannak, akik szerint egyáltalán nem tisztán énekelt, és a magas hangoknál erőlködött. Nos, négy évtized után hetvenegy évesen azt gondolom, hogy belefér, hogy egy hangszínnel lejjebb énekel, és talán öt helyen csúszott meg a hangja, úgy, hogy szaladgált egész show alatt két órán át, számomra akkor is hibátlan koncert volt. Használhatná a ma oly divatos „auto tunet”, vagy egyéb technikai zsonglőrködést, a laikusok észre sem vennék úgysem, de nem teszi, „ember marad”, szívvel lélekkel.
Következett egy acapella dal, egy másik lírai tétellel egymás után. Nos, itt, amit kiénekelt, várom, hogy bármelyik mai fiatal „celebecske” utána csinálja.
Ezt követően betekinthettünk a színfalak mögé a nézőtérről szó szerint, vászon fel, Cyndi eltűnt a backstageben, hogy megjelenjen a kivetítőn, hogyan sminkelik, igazítják meg a szettjét három perc alatt hárman a sminkes lányok. Közben egy gitárt is nyakába akasztottak, hogy a következő dalra máris friss, üde, ereje teljében legyen újra.
Azt hiszem háromszor bőgtem a koncert alatt (de ki számolja), az egyik a „Time After Time” alatt történt, Talán, mert itt volt a leghidegrázósabb a hangulat, egy régi kedves nagyon jó barátom, aki már csak odaátról, fentről figyelheti az eseményeket itt a földi diliházban, egész este a fejemben járt, és ez volt az egyik legmeghatóbb pillanat w koncerten. Egyik legnagyobb kedvenc énekesnője volt Cyndi, kicsit úgy éreztem ő is ott van, és együtt nézzük a koncertet. Imádta volna (és rendkívül kritikus volt, a szó jó értelmében).
Telefonjaink vakujával természetesen csillagos égboltot varázsoltunk az Arénába. No de elég a pityergésből, paróka és ruha váltás, a következő dalnál a „pénz mindent megváltoztatott”, hogy utána együtt „ragyoghassunk” Cyndivel a „Shine” tétele alatt. Itt lejött a színpadról, szépen, komótosan lesétált énekelve, hogy végig mehessen a közönség soraiban és a kis színpadra érve előadhassa a következő dalt. Ez nem más, mint a „True Colors” sláger, ezalatt végig egy szivárvány zászló lobogott a szélgépek forgatagában.
Cyndi rövid beszéddel kérte meg a jelenlévőket, hogy szeretetet és békét hozzunk a világba, és ő ebben tényleg hisz, eszerint is él, nem csak pusztába kiáltott szavak, megható pillanatok, ezen percek is, bárcsak ilyen egyszerű lenne a hétköznapokban is.
Az utolsó „vége főcím” mi más is lehetett volna, mint a „Girls Just Want to Have Fun”, a leghíresebb sláger.
Cyndi a dal közben sétált vissza a nagy színpadra, ahol még át is öltözött se perc alatt a színpad szélén. Fehér piros pöttyös szettbe, amiben az egész zenekar és színpad háttér is pompázott. A műsor óriási konfetti szalag cunamival zárult.
Méltó búcsúkoncert volt ez, a vége után lassan sétálva kifele a küzdőtérről potyogtak a könnyeim (pedig nem vagyok sírós), és lelkesen gyűjtöttem én is egy kis konfettit emlékbe szuvenírként. A metró irányába többen is konfetti szalagba tekeredve sétáltunk hazafele, mókásan nézhettünk ki.
Ahogy Cyndi búcsúzott:
„See you next chapter!”
A szervezésért köszönet a Live Nation csapatának!
Balázs Adrienn
Videók
Setlist:
1. She Bop
2. The Goonies 'R' Good Enough
3. When You Were Mine (Prince cover)
4. I Drove All Night
5. Who Let in the Rain
6. Iko Iko (Sugar Boy and His Cane Cutters cover)
7. Funnel of Love (Wanda Jackson cover)
8. Sally's Pigeons
9. I'm Gonna Be Strong (Frankie Laine cover)
10. Sisters of Avalon
11. Change of Heart
12. Time After Time
13. Money Changes Everything (The Brains cover)
Encore:
14. Shine
15. True Colors
16. Girls Just Want to Have Fun
[2025.03.08.]