Nem kérek semmi mást - Megható dallal készült Gubik Petra karácsonyra
A Junior Príma Díjas színésznő, énekesnő idén karácsonyra egy dalt írt, Nem kérek semmi mást címmel. Nyitrai László zeneszerző öntötte zenébe a színésznő szavait. A megható karácsonyi dalhoz klipet is készítettek Gubik Petra ötlete alapján és rendezésében. Ebből az alkalomból kérdeztük a fiatal művészt gyermekkorról, hitről és a nézők nélküli színházról.
Az alkotási kedvet a pandémia hívta elő?
Tizenéves korom óta érdekel az írás. Kisgyerekként anyukám egyik születésnapjára írtam először egy verset azt hiszem, aztán írtam karácsonyra is, és aztán egyre többet, csak úgy magamnak. Mára jókora gyűjtemény kerekedett a felskiccelt papír fecnikből. Szeretem őket megőrizni, nyomon követhetem mikor mi foglalkoztatott leginkább. Szeretem kiírni magamból az érzéseket.
Olyan ez, mint egy jó keresztrejtvény, csak jusson rá idő. Most jut, és ebben a pandémiának is van némi szerepe, hiszen a színház most nincs olyan aktivitással jelen a mindennapjaimban, mint eddig.
De az is fontos tényező, hogy két diploma van most mögöttem, és az az idő, amit eddig tanulásra szántam, újabb hasznos elfoglaltságot kapott. Jut időm és energiám írni, gondolkodni picit másról is.
Olyan fogalmak jelennek meg a dalban, mint az álom, fény, mese, angyal. Szép természeti képpel indul. Ezek gyermekkori képek?
Talán igen, mondhatni. Ezt a dalt kifejezetten karácsonyra írtuk, egy szál zongorával és csellóval vettük fel, Nyitrai László zeneszerző és Sturcz András kíséretével.
Én csak egy egyszerű, őszinte tiszta üzenetet szerettem volna megfogalmazni. Minden sallangtól mentesen. A dal egyfajta reflektálás az idei évre. Magamra gondoltam és próbáltam minél pontosabban megfogalmazni a bennem dúló érzelmeket, a gondolatokat, amik engem foglalkoztatnak a világgal kapcsolatban.
Fontosnak tartom, hogy a szöveg tökéletesen tükrözze az előadót, akkor tud valami igazán átütő lenni. Én úgy döntöttem, az én számat a saját szavaim hagyják el. Ez én vagyok. A fejembe engedtem a közönséget. A karácsony a legszentebb ünnep számomra. Erre az alkalomra elkészíteni a saját dalomat, ennél nincs felemelőbb érzés idén.
Milyen fontos emlékekből merítettél a dalhoz? Milyen hangulat lengte át a gyermekkorod?
Csodálatos gyermekkorom volt, amiért a mai napig hálás vagyok a szüleimnek, nagyszüleimnek. Igazi gyerek lehettem és ez nagy érték a mai világban. A gyerekkorral kapcsolatban csak arra utaltam, hogy most is ugyanaz az ember vagyok, aki anno húsz évvel ezelőtt az ajaki házunk utcájában bújócskázott a pajtásaival, vagy aki a diófán ült órákon át és kunyhót eszkábált a fa tetejére és ott olvasta a Harry Potter könyveket.
Szerettem gyereknek lenni, csoda volt. Ezen mostanság gyakran eltűnődöm.
Hogyan éledt fel benned a hit, milyen szerepe van ma a felnőtt életedben?
A hit elengedhetetlen az élethez. Mindenki maga dönti el, hogy éppen miben, de fontos, hogy tudj hinni, bízni. Én egy vallásos kisvároskából származom, Ajakról, görög katolikus családból. Gyermekkoromban minden vasárnap együtt ment a család a szentmisére, ezt ma is igyekszünk tartani, ha éppen otthon vagyok. Nem beszélve az ünnepekről. Húsvétkor pászkát szenteltetünk, szenteste kántálunk, nálunk még élnek a hagyományok. Kisiskolásként ministráns is voltam. Szerettem ezeket. Nekem a templom, a mise, egy jó prédikáció nyugalmat tud hozni az életembe.
Mai napig imádkozom. Ha megfáradok a hétköznapok terhei alatt, jól esik elmennem a templomba. Nekem az egy tiszta, szent hely, ahol megtisztulhatok.
A dal egyik fontos sora számomra a „fáj a sok indulat”. Hogyan éled meg a mai napokat, mire utaltál ezzel?
A társadalmunk nagyon sok problémával küzd. Vannak érzékenyebb és kevésbé szenzitív emberek, akik ezekre a jelenségekre reagálnak. Én az előbbihez tartozom. Noha igyekszem megteremteni a saját kis világomat, az emberiség gondjait, a valóságot nem tudom kizárni az életemből. Utamon számtalanszor szembe találom magam különböző sorsokkal, hatásokkal, reakciókkal. Itt a negatív energiákra gondoltam, ami sajnos nagyon sok embertársunkból csőstül árad. Már nem tudom ezt szó nélkül hagyni, szinte fáj látni és egyszerűen nem értem őket.
Akkor beszéljünk valami biztató dologról. Milyen érzés streamelt előadásban játszani, jól tudom, az István, a király előadásnak részese leszel?
Az, hogy ebben a vírus okozta nehéz helyzetben játszhatunk vigaszt adó, segít átvészelni ezt az időszakot. Üres nézőtér előtt állni, már kevésbé inspiráló. Mégis az István, a király előadásunk forgatásakor olyan ősi energiák szabadultak fel a színházteremben, olyan hátborzongató szuggesztív játékot érzékeltem valamennyi partnerem részéről, ami szinte infúzióként hatott a közönség hiánya ellen.
Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és az Nemzeti Kulturális Alap meglepetés betlehemesében is láthatunk majd, mesélnél erről a projektről?
Egy kitüntetés számomra, hogy egy ilyen illusztris kis csapat tagja lehetek. Operaénekesek, népzenészek, popénekesek, színművészek, a klasszikus- és népzenében ismert muzsikusok szólaltatják meg a betlehemest, a Szent Efrém férfikarral kiegészülve. Molnár Piroska, Lakatos Mónika, Herczku Ágnes, Annus Réka, Fischl Mónika, Fürjes Anna, Fehér Elemér, Zséda és Nagy Bogi. Mind kitűnő művészek, megtiszteltetés Novák Péter rendezésében, velük együtt békés, boldog karácsonyt kívánni az embereknek.
Fiatalságod révén könnyebben alkalmazkodsz ahhoz a helyzethez, hogy az online térben tudsz csak találkozni a közönséggel?
Mai korunk technikai vívmánya, hogy képesek vagyunk a nézőket otthonaikban is kiszolgálni anélkül, hogy színházainkba látogatnának. Furcsa dolog közönség nélkül játszani, reakciók nélkül. Ez most olyan, mintha filmet forgatnánk. Legalább ezt megtehetjük, ez óriási dolog. De alig várom, hogy a nagyérdemű újra elfoglalja a most üresen tátongó nézőtéri székeket és közvetlen módon láthassanak bennünket.
Hírek
