A Nazareth a Barba Negraban lépett fel - megnéztük!

Az ikonikus 1968-ban alakult Nazareth zenekar lépett fel újra nálunk, szinte már hazajárva hozzánk. Most a legújabb turnéjuk kezdőállomásaként léptek fel Budapesten a Barba Negra színpadán.

Kettő előzenekar is tiszteletét tette az este folyamán.
Az első csapat a svájci The Ground Shaker.
Stílusukról egyszerre jutott eszembe a Foo Fighters, a Puddle of Mud, és a Nickelback zenekarok, ha nagyon hasonlítani kellene más bandákhoz őket. Modern metal, ami kicsit a kilencvenes éveket is megidézi szerintem.
Kettő albumuk jelent meg eddig, a legutóbbi idén.

Az énekes, Giro Reign csajmágnes (igen, engem is megvett színpadi jelenlétével, kisugárzásával), így még azt is elnézte neki a közönség (én is), hogy néhol megcsúszott a hangja, a gitárszaggatásban (Dav Elgin gitár, Vortex Ram basszusgitár) és színpad felszántásban azonban nem volt hiány, van még csiszolni való a zenekaron, de ha visszajönnek, megnézem őket újra. Ráadásul a csapattagok elképesztően kedvesek, barátságosak, koncert után maguk is beálltak a merch pult mögé. Fotó, dedika, beszélgetés, a lelkünkre kötötték, hogy a közösségi platformokon kövessük, jelöljük, taggeljük be őket, és osszuk tovább a posztjaikat. (Jelentem, házi feladat elvégezve).

Második banda a Sons of Sounds.
A német csapat progresszívebb hard/heavy rock zenét játszik.

A négy tagú bandából hárman testvérek (Roman Beselt ének, Wayne Beselt gitár, Hubert Beselt dob), mindegyikük tanult klasszikus zenét, a szülők is zenészek, szóval ez náluk már családi hagyomány szinte. A negyedik tag (Marc Maurerer basszusgitár) egyben a producer is.
Öt albumuk jelent meg eddig.

Fél órás fellépésük elég dinamikusra sikerült, énekesük már a második dalnál „ellőtte” a „lightos  stagediveingot”, ami inkább volt közönségbe hajolás, mint ugrás, a színpadra egy laza hátra bukfenccel tért vissza a közönség első soraiból, cseppet sem elfáradva ettől a kis intermezzotól.

Annak ellenére, hogy a közönség láthatóan a Nazareth korosztályából tevődött össze nagyobb hányadában, a dalokat itt is sokan kívülről énekelték.
Várjuk őket is vissza legközelebb.

Elérkeztünk az este főszereplőihez, a rock zene ikonjai pontban 21:30 – kor léptek színpadra.

Számomra „bakancslistások” voltak a „nagy öregek”. Annak ellenére, hogy kis milliószor, szinte évente visszatérnek hozzánk, még csak most láttam őket először, mindig egyidőben volt más kedvencemmel, vagy közbejött valami.

A skót csapatot nem hiszem, hogy bárkinek be kell mutatni, aki jártas a rock zenében, fél évszázada zenélnek (még az Ifjú Sheldon sorozatban is megemlíti Sheldon apuka, hogy ott járt az 1976-os Nazareth koncerten).

Az eredeti tagok közül már csak Pete Agnew tagja a zenekarnak.

Az eredeti énekes és banda alapító Dan McCafferty hosszú betegség után sajnos 2022 novemberében elhunyt. 2013 óta a banda énekesi pozícióját Carl Sentance tölti be.

A színpad sötétbe borultát követően elindult a „Riverdance of Broadway” intróként, ami alatt a zenekar tagjai szépen komótosan felsétáltak a színpadra egyesével elfoglalva helyüket, majd az intró végén a húrok közé csaptak, miközben Carl berohant a színpadra azonnal mikrofont ragadva, a Miss Misery-vel indítva a másfél órás szeánszt. Carl sokat kommunikált a közönséggel, fanyar humorát is megcsillogtatva újra és újra.

Következett a „Love lead to madness” amit heves kézmozdulatokkal illusztrált, hogy valóban így van.

Miközben Carl aktívan szaladgált a színpadon éneklés közben, Jimmy, Pete és Lee méltóságteljesen játszottak. Jimmy gitárszólóitól leesett az állam, kedvencem a gitár vs. basszus szóló volt a második etapban. Carl amellett, hogy leénekelte a hajunkat, olyan magas hangokat tud kiénekelni, hogy erre kevés énekes képes, dalok között tovább humorizált. A bárpultos hölgyeket próbálta rávenni, hogy vigyenek már neki fel egy kis italt a színpadra (ez nem történt meg), közben ivott az egészségünkre, hozzátéve, hogy a sör legjobb dolog a világon, neki meg ingyen van ráadásul, öröm az élet. Voltak páran, akik bakelit lemezekkel integettek a koncert alatt, jelezve, hogy aláírásra várnak (koncert után dedikált is mindent türelmesen), voltak, akik az elejétől szó szerint öröm táncot lejtettek minden kedvenc daluknál. Az első sorokban az egyik hölgy rajongó társunk telefonját Carl elkérte koncert közben „szelfi videózhassa” saját magát pár percig.

Ezután közönség énekeltetés, kettéválasztva egy virtuális vonallal „menny és pokol felekre” minket. Itt is humorizált Carl, hogy mennyivel hangosabb mindig a pokol fele a közönségnek, ő ezt nem is érti.

Természetesen hibátlanul szóltak, profi zenészeknél ez nem is kérdés ötven éve a színpadon, a Nazareth-ben sosem csalódunk.

Carl hangja és Jimmy gitárszólói még mindig a fülemben szólnak és a koncert a fejemben pereg. Családias, bensőséges hangulatú este volt. Koncert után Carl kijött dedikálni, fotóra, mindenki kapott is az alkalmon.

Egyetlen (költői) kérdésem, minek ennyi füst? Ködlámpa kellett volna néha, hogy a második sorból lássak valamit, konkrétan többször fordult elő az este folyamán, hogy a zenészek egyáltalán nem látszottak a füsttől, (ezen véleményemmel nem vagyok egyedül).

A szervezésért köszönet a H-music Hungary-nak!

Balázs Adrienn

Setlist:
Miss Misery
Razamanaz
Shanghai'd in Shanghai
Love Leads to Madness
Sunshine
Holiday
Cocaine (J.J._Cale cover)
Turn On Your Receiver
Beggars Day (Crazy Horse cover)
Changin'Times
Hair of the Dog
Love Hurts (The_ Everly Brothers cover)
Morning Dew(Bonnie Dobson cover)
Broken Down Angel
Dream On
This Flight Tonight (Joni Mitchell cover)

Videók

[2023.11.15.]