Muszorgszkij és Puskin is dolgozott rajta, idén megérkezett az Operaházba

A Magyar Állami Operaház 2023/24-es Szláv szezonjának egyik legemblematikusabb előadása Modeszt Petrovics Muszorgszkij Borisz Godunov című darabja, amelyet április végén mutattak be Budapesten. Az orosz operairodalom műremeke, amely Alekszandr Puskin azonos című drámája nyomán keletkezett, több mint húsz év után került újra az Operaház színpadára.

Almási Tóth András rendezésében egy ősváltozat került a színpadra. Ez pedig azt jelenti, hogy a sokak által ismert és leggyakrabban játszott Rimszkij-Korszakov-féle átirat elevenedett meg az Andrássy úti épületben.

Az opera első változatát 1868-69-ben komponálta Muszorgszkij, majd 1871-1872-ben átdolgozta művét. A teljes darab ősbemutatója – a Wikipédia szerint – 1874. január 24-én volt Szentpétervárott. Nagy közönségsikert aratott, de a kritikusok fanyalogva fogadták. Ha jobban belegondolunk már az is jó hír, hogy a közönség szerette, hiszen a Borisz Godunov nem egy könnyű esti szórakozás. Se a története, se a hangszerelése nem a lazaságot juttatja eszünkbe, inkább sötét, komor és nyomasztó.

A történet kezdetén Borisz Godunovot cárrá koronázzák. A népet betanították, mit kell mondaniuk és hogyan. Hat év telik el, Pimen krónikát ír a kolostorban, az ifjú Grigorijt felcsigázza egy történet a cári trón jogos örököse, a gyermek Dmitrij rejtélyes haláláról, amivel Boriszt vádolják. Ördögi tervet eszel ki. A litván határon, egy romlott csehóban kilépett szerzetesek szórakoznak. Itt van Grigorij is, aki át akar szökni a határon. A rendőrök épp őt keresik, Grigorij megpróbálja elterelni magáról a gyanút, és végül elmenekül. Borisz súlyos válságba kerül, mert nyomasztja a lelkét a gyermekgyilkosság vádja. A főbojár, Sujszkij manipulálja urát, hírt hoz a trónkövetelőről, aki Borisz megdöntésére tör... Ő Grigorij, a szökött szerzetes, kijutott Litvániába, és szervezkedni kezdett Borisz ellen, magát Dmitrijnek, a meggyilkolt gyermeknek adva ki. Borisz ezt hallva rosszul lesz, és agyvérzést kap...

Borisz Godunov képekben - klikk a fotóra

Almási-Tóth András rendezésének egyik különlegessége a nyitány alatt látott kisfilm, amelynek egyes elemei végig kísérik a történetet, akár filmen, akár a színpadi valóságban. A darab másik erőssége maga a címszereplő. Bretz Gábor teljesítményében nehéz lenne hibát találni. A friss Kossuth-díjas művész magabiztosan talált meg minden hangot, miközben a játéka szó szerint félelmetes volt. Személy vagy inkább karaktere körbe ölelte azt a sötétséget és bizonytalanságot, amit a mű ad. Sokszor lehet sejteni, hogy mi fog történni vagy, mint egy jó krimiben, találgatjuk, hogy mi lesz a következő lépés, és még akkor is meglepődünk a forgatókönyvön, ha pont az jön, amire számítottunk. Mindezt a zene csak fokozza. Nem akarjuk, hogy vége legyen még akkor sem, ha már elszorítja a lelkünket.

A szünetben meglepően sokan távoznak arról a májusi előadásról, amin én voltam, így kicsit azt is fejtegettem, hogy vajon miért nem bírják az emberek ezt a fojtogató bizonytalanságot. Persze, amikor megfogalmaztam magamban a kérdést, már tudtam is rá a választ... Félelmek, hazugságok, titkok és árnyak. Mindennapi érzések, de ritkán nézünk vele szembe.

A Fjodort alakító Topolánszky Laura is lenyűgöző volt, ahogyan a többi szereplő, valamint a teljes ének-, és tánckarnak is jár az elismerés. Hogy nem könnyű ma az Operaházban dolgozni arról hallunk a hírekből, de, hogy mindenki kihozza magából a maximumot arra a Borisz Godunov a bizonyíték.

M. A.
Fotó: Petró Adri

[2024.08.07.]