Szabó Eszter nem csak a rendes úrilányoknak ajánlja dalait

Közkedvelt rovatunkban, amikor is előadók mutatják be albumjaikat, most Szabó Eszter meséli el a Zene.hu olvasóinak, hogy mit is jelentenek neki a Minden rendes úrilány című lemezére felkerült nóták. Számos kulisszatitkot tudhatunk meg, egyenesen az énekesnőtől!

- Az első lemezem után egy rövid ideig gondban voltam, mert szerencsére nagyon jó visszajelzéseket kapott a szakmában és a nem szakmai közönség köreiben is, és mindenképpen olyan új albumra vágytam, amiről hasonlóképpen vélekednek majd - kezdte bemutatását az énekesnő.

- Aztán arra gondoltam, mi lenne, ha nem überelni akarnám a régit, hanem valami egészen újat kitalálni, és mivel a régi dalok iránti rajongásom és gyűjtőszenvedélyem adott volt, nagyon könnyen állt össze a második lemez is. Azt szerettem volna, hogy csak a legjobb régi nóták legyenek rajta, - mindegy, hogy ismertek-e vagy sem, hogy voltak-e bármilyen filmben vagy sem. Némelyik nótát szinte az eredeti állapotában hagytuk meg, más dalok viszont, amik alkalmasak voltak rá, egészen új hangulatot kaptak.

Itt is inkább azt tartottuk szem előtt, hogy jó legyen és nem azt, hogy az albumot könnyen elnevezhessük klasszikus, vagy átdolgozás-lemeznek. Az én feladatom most könnyebb volt, szöveget írtam a saját dalokhoz, ötleteket adtam, de a hangszerelésekben csak kicsiben vettem részt, mivel ezen a második lemezen is a jól bevált kontor-féle átdolgozások hallhatóak, szerencsére. A visszajelzések pedig legalább olyan jók, mint az előző lemeznél. Hála Istennek!

Minden rendes úrilány: az első klipes dalom, amit brit pop stílusban dolgoztunk át egy kis shuffle–lüktetéssel, és szerencsére jól választottunk, mert sokat játsszák a rádiók is. A dal zenei részében egyébként szerintem törpék menetelnek…?

Pá, kisaranyom: amit „punkisaranyomnak" hívunk, mivel ez a dal egészen új hangulatot kapott, így sokkal vagányabb , „kétezerhetesebb" lett a réginél. A mai csajok már nem lágyan a múltba révedezve búcsúzkodnak, hanem kicsit dühösen, kicsit szemtelenül, egészeben mégis vidáman. Valami ilyesmit tükröz. A honky-tonk zongora mondjuk nem kifejezeten a punk-stílus szeves része, de szerintem nagyon jól illik bele.

Vén kujon: című nóta ment át a legnagyobb átalakuláson, mivel tűzoltózenekarral kísért induló helyett gospel lett belőle. Nem is akármilyen. Ezt azért merem így leírni, mert a „gosgpelkórusban" Tomi és Farkas Zsófi vett részt, így jórészt az ő érdemük, hogy a nóta olyan lett, amilyen. A szóló részben egy pár másodpercre még Django Reinhardt is feltámad.

Minden csak komédia: nem volt egyszerű a 3-es wurlitzer-lüktetéssel bármit is kezdeni, de végül a lehető legjobb átalakítást kapta: egy kétgitáros blues lett, amiben Pribojszi Matyi, aki világszínvonalú, és nemzetközileg is elismert herflis, kapott egy kicsit „több-mint-szóló" részt. Még többet is játszhatott volna szerintem.

Egy kis édes: egy kicsit Stevie Ray Vaughan-ízű texas shuffle, ahogy Tomi szereti, és hogy mindenkinek egyértelmű legyen, milyen átdolgozásról is van szó…

Szerelemhez nem kell szépség: talán ez a legmeghökkentőbb duett, de tőlünk nem meglepő módon megint nem egy hagyományos szerelmes nótával álltunk elő, hanem egy eredeti punk-átdolgozással, amiben a KGB-együttes többi tagja is szerepel. Ez azt jelenti, hogy Big Daddy Laca basszusgitározik, és Ganxtsa Döglégy Zoli pedig dobol. Ráadásul vokáloznak is…

Egy kicsit fájni fog: country lett, ahogy Tomi első lemeze is, és mivel régi rajongója a műfajnak, várható volt, hogy valamelyik dal ezt a stílust kapja . Amúgy egy lassú 3-es nóta volt, de végül kicseleztük és megdupláztuk a tempóját, így már egyáltalán nem hasonlít az eredetire.

A köszönöm, hogy imádott azok közé a dalok közé tartozik, amikhez nem a változtatás szándékával nyúltunk, szinte meghagytuk eredeti formájában, a nagymamák és a visszafogottabb ízlésűek kedvéért. Annyi különbség azért van, hogy Bényei Tamás a hot jazz band kiváló énekes-banjos- és „mindenmásonjátszósa" is csatlakozott hozzám a dalban, és raja kívül egy visszafogott gospelkórus is.

Odavagyok magáért: a dalban szaxofonszólót játszó Gyenes Bélát akkor láttam először, amikor valaki mutatott egy internetes felvételt, amin Barry White-tal játszott… Ezért is nagyon megtisztelő, hogy az én lemezeimre is bármikor és szívesen jön, és a legnagyobb tehetségével közreműködött ebben a modern-funk nótában is.

Az engem nem lehet elfelejteni azért kakukktojás a lemezen, mert nem a 40-es 50-es években íródott, hanem jóval később, de mivel nem az volt a szempont a dalok válogatásánál, hogy egy bizonyos időintervallumba beleférjenek, hanem, hogy a legjobbak legyenek a lemezen. Ttermészetes, hogy helyett kapott ez is, egy mai blues-rock átdolgozásban.

A Záróráig mindig van remény az egyik kedvencem. Bilicsi Tivadar énekelte, és már évek óta a kedvenc dalaim között van a számítógépemen. Amikor először meghallottam a zongorát, egy némafilm jutott eszembe, feléneklés után pedig valami füstös mulató éjfél után..

Nem kell virág: az első saját szám a lemezen, ami dallamvilágában és még szövegében is régi hangulatú. ’40-es évekbeli gengszer-shuffle elemekkel, annak ellenére, hogy stílusa leginkább modern rock-ként határozható meg.

A Meglátják az istenek egy funkrock nóta, amiben a Chaplin-világra emlékeztető ragtime-zongora, és a stepcipőhöz hasonlító ütősokk kopogása utal a régi világra. A saját szövegekkel kapcsolatban szándékosan nem tartok „,műelemzést", mert szerintem nem szükséges, - annyira remélem nem kivehetetlen, hogy miről szólnak a dalok.

Néha senki vagyok: a „másik-egyik„ kedvencem egy egyszerű rock, amiben a tangóharmonika, és szimfonikus zenekarra írt wamp idézi a régi korokat. Szerintem ez lesz a következő klipes dal is.

Pardonkérem, bocsánat: talán már a címéből is kiderül, hogy nem kell nagyon kutatni benne a régi hangulatok után, de a mai világ sem áll távol sem a szövegétől, sem a hangszereléstől. A nóta amúgy egy egyszerű 2007-es charleston-pop…

Mi muzsikus lelkek című dal egy részletét Lelkes Péter bácsi adja elő. Rá azért volt szükség, mert bár nagyon szeretem ezt a dalt, mégsem akartam a szerintem hagyományos „sokszereplős" változatban előadni, amiben többen arról énekelnénk, hogy mennyire muzsikus lelkek vagyunk. Úgy éreztem, ennek a dalnak másfajta üzenete is lehet akkor, ha idős bácsi egyedül, mindenféle zenei és egyéb kíséret nélkül gondol vissza a régi „muzsikus lelkekre"..

– zene.hu –

[2008.02.05.]